A bugyli – mert kell egy kés #1

Mert egy bugyli kell. Először egy, aztán amikor már nem tudsz nélküle élni, kell még egy és még egy, egy idő után már nem is bugylik, kell külön a gombászáshoz, kell egy vadásztőr, hátha megtanulsz egyszer vadászni, kell egy svájci, mert jól jön az a dugóhúzó is, de mindemellett kell az a francos bugyli, ha leülnél a deszka mellé szalonnázni vagy aprítanál valamit a bográcsba.

Ha olvastál Fekete Istvánt, vagy Fecskék és Fruskákat, tudod, hogy a bicska alapvető. Kosztolányinál is feltűnt, hogy magától értetődő a zsebkés jelenléte. Magyar ember bicska nélkül a kertkapun se, ugye. Talán már Márai is megmondta már, hogy bizalmas étkezésekhez az ember saját bicskát használ.

Az vitán felül áll, hogy az embernek szüksége van egy jó, megbízható konyhakésre, nem véletlen, hogy aranyáron is kínálnak már séfkéseket, de ugyanekkora szüksége van az embernek egy hordozható, kompakt, éles késre is. Az elsőrendű ok lehet akár a műanyag evőeszközök alkalmatlansága is, de általában jó, ha van mivel felbontani egy levelet, csomagot, vagy elvágni egy kábelkötegelőt. Szükség van rá, és pont olyan darab, aminek a hiányára akkor döbbensz rá leginkább, amikor nincs veled.

A posztsorozatban megpróbálom laikusként – ha úgy tetszik, végfelhasználóként – végigmenni azon, hogy mihez és milyen kést érdemes vásárolni – szerintem. Ehhez megpróbálom elvonatkoztatni késbuzi énemet a józan – vagy többé-kevésbé józan – hétköznapi léttől. Mert kell egy penge.