A tökéletes csajozós kaja: a ruszli

Meglett emberek is hevesen utálják, a gyerekek garantáltan gyűlölik, van, aki gond nélkül zabálja a sushit meg a füstölt halat, de rá se bír nézni, hideg, nyálkás, büdös is, de ha szerencséd van, baromi finom. A kifinomult női ízlés általában fellázad, amikor a delikvens szembesül a nyers, ezüstösen csillámló hideg hallal – tisztelet a kivételnek, de mint mondtam, erős, tevékeny férfiak is gyakran összeborzonganak, ha ruszlival kínálják őket.

Pedig a ruszli jó. Nem minden üveges ruszli jó – sőt, a legtöbb nem elég jó -, kimérve kivételes alkalmakkor viszont egész finomakat lehet kapni. A ruszli megérinti a bennem szunnyadó preppert – hibásan, hiszen hűtés nélkül olyan sokáig nem áll el -, tetszik ez a puritán megközelítés, hogy van egy halad, és csak úgy nyersen belekúrod az ecetbe hagymával, hogy na, akkor egy hónap múlva lesz mit enni a vodkához (mondjuk mellé még simán elfér a kovászos uborka vagy az olajbogyó borozáshoz). Az ecetben úszkáló halfiléről ráadásul valamilyen Hannibal Lecter-féle akvárium jut az eszembe, na meg Aszlányi, aki folyton eszembe jut, ha halakról vagy síelésről van szó, merthogy aszongya:

“A halak nagyon barátságos állatok. Hamar megismerik a gazdájukat és uszonyukat csóválva úsznak feléje. Az idegeneket nem szeretik. Ha idegen közeledik az akváriumhoz, akkor felborzolják uszonyukat és morognak, de ezt csak gyakorlott fülű haltenyésztő képes meghallani. A Betta nevű hal olyan barátságos, hogy a vízbe dugott ujjat órákig úszkálja körül és még hozzá is dörgölőzik. Egyike a legkellemetlenebb érzéseknek, viszont óriási türelem kell hozzá.

Nagyon szép állat a vitorláshal, csak ragadozó. Nem ajánlom. Egyet vettem csak, két nap alatt megette az összes többi halakat és végül önmagát. Előlről kellett kezdenem az egészet.”

Aszlányi egyébként szerintem lehetett volna egy második Karinthy is, de nem lett, mert szegény autóbalesetet szenvedett. A Nyugatban is publikált, sikeres sportriporter volt, de leginkább a valahol a Karinthy és Rejtő közé belőhető ponyváiról ismert, amelyek közül talán csak az Özöngáz című disztópia lóg ki, egyébként rendkívül derűs hangvételű könyveket írt.

A lényeg: szeressétek a nyers halat, mert élve barátságos, ecetben meg finom.