A túrázás – hogy a faszba kezdjem?

Ha meguntuk, hogy dagadt, szelfiző öregasszonyokkal verekedjünk meg a helyért a kilátónál a Dobogókőn és szívünk szerint belerúgnánk bárkit egyenesen a szívcsakrával ötvözött Mária-kegyhelybe vagy mi a kurva anyjába, akkor itt az ideje egy picit félretenni atéren megfogant elképzeléseinket, hogy a kirándulásokhoz nem kell semmi, mert elég a shelles reklámhátizsák.

Nem, nem elég. Azaz de, elég, ha az ember a kitaposott útvonalon közlekedik, átlagosan felhős és kevéssé napsütéses napon, szél nélkül, egyenletes talajon, rövid távokon, napközben. Minden egyéb esetben halmazati szopástengerbe hajszolhatjuk magunkat. Legyen szó akár egy hirtelen jött záporról, egy elbaszott kanyarról, amivel kihosszabbítjuk a túránkat egy tíz kilométerrel, vagy csak egy brutális, felhőmentes szeptemberi napról, amikor patakokban folyik rólunk a raga. Mert bizony ezek az esetek gyakrabban történnek meg, mint gondolnánk.

Szinte már közhelyszámba menő mondás, hogy a balesetek akkor történnek, amikor az ember nem számítana rájuk. Statisztikailag a halálos kimenetelű vitorlázások jelentős része a kikötő környékén, vagy szélcsendes, napsütéses időben történik, ahogy a túrázás és magashegyi túrázás is akkor tud beszopatni minket a legjobban, amikor szó nélkül elindulunk egyet hancúrozni a természetben, totál felkészületlenül.

Mert az egy dolog, hogy egy kényelmetlen, szar bakancsot választunk, ami le volt értékelve, ezért túrakilométerre levetítve nem húsz, hanem csak öt forintba került. A nagyobb kaliberű hülyeség ott kezdődik, ha valaki nekilódul a semminek anélkül, hogy arról bárki tudna, hogy aztán hiányos ismeretekkel és még hiányosabb felszereléssel tetézze a problémát. Bár evidenciának tűnik, de érdemes belegondolni, hogy ugyan Magyarországon egy átlagos kondíciójú ember ha elindul egy irányba, akkor legrosszabb esetben egy fél nap gyaloglás után bele tud botlani egy épített közútba, amin már el tud jutni egy lakott területre. Ellenben egy átlagos kondíciójú ember egy enyhén nyirkos talajon elszenvedett bokaficammal még egy kilométert is nehezen tesz meg. Ha ezt a kilométert ráadásul egy völgy aljáról, a térdig érő, csúszós avarból kell indítania, akkor ez még nagyobb probléma.

És a kicsúszásokért nem kell messze menni: egy átlagos pilisi túraútvonalon is akadnak olyan helyek, ahol egy figyelmetlen mozdulat miatt az esti órákban eszmélhetünk, miután kiütöttük magunkat valami fatörzzsel. Lehet ez avarral fedett aprókavics miatt, hirtelen felbukkanó őzek vagy malacok miatt, de simán előfordulhat egy hülyén betervezett szelfi miatt is. És akkor bizony megjöttünk. Túrázni nem vicc. A természet nagy ringyó tud lenni, ezért érdemes felkészülni.

Tervezz a határaidon belül

Ha tufa vagy, azzal nincsen semmi baj. Mindenki volt vállalhatatlan balfasz. Számolj három kilométerrel óránként, mert meg kell állnod, pihenned kell, emelkedők lesznek és patakok. Nem fogsz tudni gyalogtempót menni, mert le kell ülnöd kajálni. Meg kell állni pisilni. Ha rutintalanként rádesteledik és elkezd szakadni az eső, kész a baj. Tetézi a dolgot, hogy az esti eső és a havazás a telített, párás őszi levegő természetes velejárója. Hagyj bőven tartalékot mindig a túraútvonaladra, mert bármikor eltévedhetsz. Napnyugta előtt legalább egy órával időzítsd a megérkezést, persze távtól függően. Tervezz olyan távra kirándulni, aminek a felét le tudnád futni. A szintemelkedést mindig nézd meg, ha kell kérj segítséget hozzá. A szint felfelé és lefelé is szint. Ha a visszaúton zorall lefelemenet van, az elfáradt combjaid miatt olyan terhelést kaphatnak az amúgy is meggyötört térdeid, amitől sírva fogsz könyörögni a gyors halálért. Rosszabb esetben viszont megcsúszhatsz a lejtőn, az avaron, a poros domboldalon és összetörheted magad. Lefelé történik a legtöbb baleset, mert gyorsabban haladsz és ugyanannyi méterre arányosan kevesebb figyelem jut.

Ne menj egyedül

Ha még soha nem túráztál normálisan (a tanösvényen kézen fogva Julcsikával a közönséges bénaposzáta két évvel ezelőtti fészkét nézve nem túrázunk, maximum ibolyát szedünk), akkor ne indulj neki egyedül. Keríts valami balféket, aki veled megy. Egyrészt így igazán mókás, másrészt az nagyon ritka, hogy mind a kettőtökkel történik valami. Eltévedni el tudtok tévedni, de erre az esetre az a legjobb, ha nem dohányzó túratársat választasz: sokkal jobb ízűek. Mindig legyen nálad feltöltött mobiltelefon és ha kell, akár pótakkumulátor is. Az se nagy baj, ha valami himihumi butafont beteszel a táskád aljába. Arra figyelj, hogy mindig legyen minden akkumulátorod feltöltve. A napelemes hülyéskedést akár el is felejtheted: amikor a legnagyobb szükséged van rá, akkor nem fog tölteni.

Szólj valakinek

Mindig szóljatok valakinek, mielőtt elindultok. Ha kinéztétek a túraútvonalat, akkor osszátok meg valakivel akár fácsén, de a legjobb, ha élőben rábízod valakire. Egy telefonnal megspórolhattok egy hipotermiát. Én erre a célra tartok barátokat, akiknek lejelentem, ha elmegyek valahova, hogy ha nem jelentkeznék záros időn belül, akkor elkezdjenek aggódni és értesíteni valami hegyimentőt, vagy csak simán az erdészeket.

Ha nem jönnék vissza öt percen belül, várjatok tovább! – Ace Ventura

Járatlan utat ne

Embertársainkat mind rühelljük, mint a szart, de ez nem ok arra, hogy az óvodáscsoportokat úgy próbáljuk elkerülni, hogy erdészeti ösvényeken, meg szántóföldek mellett elkommandózunk. Mindig kövessük a jelzést, nagyon fontos. A vadászok ráadásul kevés kivételtől eltekintve retardált szociopaták. És mivel meg van nekik engedve törvény szerint, hogy vadnak nézhessenek bebaszva mindent, ami mozog, ezért hajlamosak lelőni a kutyádat, rosszabb esetben téged is. Mert ugye minekmentoda. Szóval figyeljünk erre nagyon: a kutyára például neonreklámot is tehetünk, akkor is lelövik. Mérget tesznek ki neki, meg mittudomén. A legjobb ötlet, hogy nehezebb utakat választunk, vagy olyan időpontot, amikor eleve kevesebben vannak. De ne gerillázzunk, nagyon rossz ötlet.

A hátizsák

El lehet lenni valami reklámhátizsákkal, csak ugye minek. A Deuter, a Vaude és az Osprey is csinálnak nagyon jó minőségű hátizsákokat, de speciel a Decathlon kínálatát is rendes túrázókon tesztelik. Nagyon fontos és hasznos, ha a hátrész szivacsos, vagy csak egy szellőző háló, amit egy félmerev aluvázra húznak. Ezáltal tehermentesíteni tudja a derekunkat azzal, hogy a csipőre és a vállainkra támaszkodik. Legyen keresztpánt, amivel a vállpántokat a mellkason össze tudjuk kötni: ennek a szerepe az, hogy a vállpántok ne marjanak bele, ne szorítsák el a kezeinket, amikkel a túrázás jelentős részét akaratlanul is végezzük. A derékpánt is nagyon hasznos: a hátizsáknak le kell érnie a derékhoz, hogy az a medencénken támaszkodjon: ha a hátizsáknak van öv része, akkor ez akkor is plusz stabilitást ad, ha oldalt hajolunk, dőlünk, vagy átbújunk egy fa alatt. Például a Rám szakadékban, vagy a Prédikálószéken ez eléggé hasznos tud lenni, de nagyjából mindenhol összehasonlíthatatlanul komfortosabb a sima hátizsáknál.

A komfort nem öncélú. A komfort célja az, hogy jobban oda tudj figyelni a személyes biztonságodra.

Nem “puhapöcsöknek” találták fel a komfort funkciókat, hanem azoknak, akik nem akarnak gecizni azzal, hogy huszonötödszörre csúszik le a hátukról a zsák, vagy hogy félóránként meg kelljen állni miattuk, mert ki akarják venni a térképet a táskából és erre nincs más módjuk, mint levenni azt

A fejlámpa

Fejlámpa nélkül nem indulunk útnak és kész. A Petzl istentelen jó fejlámpákat gyárt, amik gyakorlatilag mindenállók. A Black Diamond az amerikai Petzl: ha ilyesmibe futunk bele, az is vastagon megéri a pénzt. Futottak még a Led Lenser (kurva jó, csak én basztam tönkre egyet menet közben, nem volt vicces), Mammut (nagyon drága, de nagyon jó hegyi gyártó), Fenix (szintén amcsik, középszar). Én a Petzl Tikkát vagy a Black Diamond Spotot javaslom mindenkinek. Ha nincs keret, akkor ideiglenesen megteszi a sajátmárkás bármilyen, meg az Energizernek felcímkézett kínai is. De ha elkap egy eső és bajba kerülünk miatta, átkozni fogjuk a percet, amikor nem adtunk ki kétezer forinttal többet.

A kés

Kés kell és kész. Levágni a saját kezed, cipőd, nadrágod, faágat, kötést csinálni a ruhádból, vaddisznókkal viaskodni. A kés elemi szükséglet az erdőben és nincs kibúvó ez alól a szabály alól. Én egy victorinoxot használok, de a késszakértőnk természetesen jóval képzettebb a kérdésben. Az én állásfoglalásom, hogy ne induljunk el valamilyen kés nélkül. Lehetőleg éle legyen.

A víz

Soha nem szabad víz nélkül elindulni. A vérveszteséget, a mérgezést, a koszos sebet és a szomjúságot is csak vízzel lehet enyhíteni. Ha nem teszünk be legalább másfél liter vizet a hátizsákunkba, úgy járhatunk, mint én egyszer vitorlázáskor, amikor egy egynapos szélcsendben a Balaton közepén a saját húgyunkat kellett meginnunk, hogy életben maradjunk.

Ruha

Rétegesség a kulcs. Egyáltalán nem jó az, amiben hétköznap vagy. Talán a legközelebb az a cucc áll hozzá, amiben futsz, vagy edzel: érdemes légáteresztő dolgokat felhúznod, hogy az izzadtság el tudjon távozni. Pamutholmikban szigorúan tilos nekiállni – úgy fogsz kinézni öt kilométer után, mint aki lezuhanyzott ruhában. Érdemes hidegebb időben polárt, vagy merinó gyapjú ruházatot húzni. A jolly joker a softshell: bár nem olcsó, de túrázásra találták ki. Aláveszel valami légáteresztő aláöltöző felsőt, fölé rántod a softshell kabátot és be vagy biztosítva nagyjából nulla fokig. Onnantól persze jöhetnek a plusz rétegek, de a softshell megakadályozza enyhe esőben is az átázást, miközben száraz maradsz. Nadrág formában is elérhető. Nem szabad megijedni: akkor kezd el funkcionálni, amikor a ruhán belül a páratartalom elérte a kritikus szintet. Ekkor mint minden rendes membrán, elkezdi kiengedni a nedvességet. Téli napokon lehet látni, ahogy a hónod aljánál és a vállainál a szoftshell megderesedik. Elég menő.

Ha nincs, akkor sem kell búsulni: a polár ugyanolyan szuper, csak legyen a hátizsákban egy összecsomagolható esőkabát. Sajna ez utóbbi eléggé vizes tud lenni belülről, ha sokáig dunsztolódunk benne, de ezt az árat kell fizetni azért, hogy az esőtől egy kicsit megvédjen. Ha nem szellőztetünk, a testünk melege viszonylag sokáig megmarad, csak az izmaink terhelhetősége csökken az elégtelen hűtés miatt. Még mindig jobb, mint szétázni és kihűlni.

Bakancs

Nem túracipő, túrabakancs. Bakancsból sokféle van. túrabakancsból meg három fajta: a Meindl, a Hanwag és a Lowa. A LaSportivát hordják csak az olaszok. Általában németesen széles lábuk van a magyaroknak, ezért a legjobban ezek a márkák passzolnak ránk a legjobban. Tartósságban és csúszásmentességben is bajnok mindhárom. Hatalmas előnyük, hogy szélességben is eltérő méreteket lehet vásárolni, ami óriási dolog. Az olasz cipők jellemzően keskenyebbek, az amerikai cipők (Five Ten pl.) szélesebbek, de ez sem aranyszabály. Van olyan Five Ten beszállócipőm, ami az őrületig szűk oldalirányból, míg hosszában tökéletes arra, hogy durvább sziklás utakon magabiztosan lépjek.

És ez nagyon fontos megint: túrázásra A-s vagy B-s bakancsokat szabad venni, ezeknek kellően lágy a talpuk ahhoz, hogy hosszabb távokat le lehessen bennük gyalogolni (20-30km-eket). A B-s és a C-s bakancsok között már van olyan, ami használhatatlan lazább talajon, kizárólag Via Ferrátázni és magashegyi túrázni jók, esetleg könnyű hegymászásra. A D és E bakancs konkrét önkínzás egy túra során.

Az olcsó bakancsokról mindenkit lebeszélnék. Tartásbeli problémákat, elcsúszott porckorongokat, meghatározatatlan forrású hát és nyakfájást lehet elszenvedni, meg maradandó ortopéd problémákat, ha valami olcsóbb cuccal próbáljuk megfogni a költségvetést. Persze alkalmi túrázásra az olcsóbb darabok is jók lehetnek, de ezeket csak akkor kockáztassuk meg, ha egy tapasztaltabb túrázó velünk tart, hogy megkülönböztesse a jót a bóvlitól.

A Goretex membrános bakancsok nagyon jók, de elhasználódnak nagyon hamar. Ezek féláteresztő membránok, amik nagyon sokáig nagyon jól bírják a strapát. Hat-hét év alatt csereérett tud lenni egy ilyen bakancs. A bőrbakancsok sokkal strapabíróbbak, de azoknak a szellőzése nem olyan jól megoldott. Cserébe a vízzáró képessége minden helyzetben makulátlan.

A bakancsoknál fontos még, hogy az achilles-inunknál legyen egy puha kis szilvamag alakú betét, ami a magas szárat lépéskor megtöri, ezáltal lefele menetben sem fogunk kínok közt elvérezni a domboldalon. A magas szárat azért nem emeltem ki, mert alapvetés: bokazokniban menjen túrázni az, aki adidas melegítőt húz bevásárláshoz.

A Vibram talp nagyon jó, de nem létszükséglet. A nagy gyártók mind gyártanak saját licenszű talpakat, amik nem a Vibramtól származnak és a Vibram belépőmodelljei sem mindig a legjobbak. Általában az ilyen talppal szerelt bakancsokon nagy sárga felirat jelzi a származásukat: ha minden egyéb komponens stimmel, ez a jel egy elég jó mérce a minőségre.

Izofólia

Lefogadom, hogy nem is hallottatok róla, pedig életet menthet: mindig legyen nálatok mentőfólia. Ez egy hőtükör, ami útlevél méretűre van csomagolva gyárilag, kicsomagolva meg egy komplett takaró. Egyszer használatos, két sör árába kerül, örökké jó és életet menthet. Gyakorlatilag meg lehet úszni benne a kihűlést komoly baleset esetén, plusz az árokban fetrengve egy nyílt töréssel a legnagyobb buli alufóliába csomagolva hörögni. Jól észre tudnak venni, te meg közben relatív komfortban vagy. Bármelyik túraboltban kapható, mindig legyen benn a hátizsákban. De tényleg – összesen nincs tíz deka.

Nyilván vannak dolgok, amik még jobban megkönnyítik a dolgokat, mint a kamásli vagy a túrabot, de ezek nem nélkülözhetetlenek. Ha ezek mind megvannak, akkor irány a természet. Olcsó és igazán fasza szórakozás kimenni sétálni az erdőbe, plusz a mókás dolgok felét ott még mókásabb csinálni, legyen szó fotózásról, futásról vagy horgászásról. Csak tartsuk észben, hogy baromira nem játék és minden könnyelműség ezerszeresen visszaüthet.

  • Bernard Black

    a rendes kés nagyon alap, ha tényleg túrázni mész, a svájci működik, ha komolyabb – egy mentőskéssel kivághatsz fákat is, ha kell.
    én félig-meddig a Pilisben nőttem fel, hülyülni tényleg nem szabad, nekem mentőkörülmény, hogy ismerem az ösvényeket, és nem veszélyes terep, de itt is meg lehet halni, meg is szoktak. Bakancsom nem volt még túrához, a NB terepfutó viszont működött, szerintem harminc kilónál többet pakoltam bele naponta, és ment, ez alulról fogja a bokádat. Nyáron, nyilván, a Tátrába is hasonló Merrellben mentem.
    Plusz egy: az iránytű. Lehet, hogy nem kell, esélyes, hogy nem lesz rá szükség, de azért nem árt. A szikravető már ilyen bushcraftos hülyeség, de ha van nálad kés, nem árt, helyet nem foglal, ha meg egyszer eláztat az ég, vagy beleesel a folyóba, akkor is működik.

    • Bo

      A Rám-szakadékban esteledett ránk, és hajnali 4-5-re értünk ki onnan valami faluba, egész éjszaka gyalogoltunk, mert kurvára eltévedtünk. Valamit éreztem induláskor, mert egy táblára fel volt írva az erdész vagy valami ilyesmi száma, és azt beírtam a telómba, dehogy minek, mivel felhívni fel tudtuk, de baromira nem tudtuk meghatározni hol vagyunk 😀 Úgyhogy azt tanácsolta, hogy valami betonutat keressünk, aztán azon induljunk el. Mire leértünk egy faluba, ott a kocsma már nyitva volt és bementünk: hat kialvatlan fejű, nyúzott alak, térdig sárosan, koszosan. Kicsit látták rajtunk, hogy nem egészen így terveztük a túrát, mert adtak ingyen teát

      • vau

        Egy kis kézi VHF rádió egyébként csodákat tud tenni, de ennyire nem akarok alufóliasisakosnak tűnni.

        • Bo

          Egy barátomnak van az az őskövület, vitorlázáshoz használt rádiója, de franc se akart 2 féltéglával nekivágni…

    • Barnard herzog, Ön-gol hertzog vág tat fuck ó lován, Mc nézd! Ni! mennyi tér az cserépi tartó lány.
      Fülöp got ha, van vazze’l inn ,verjük mély lukakba(!) sárkán’farkú Co-burger volt a sandwitch..de adta! 😀

  • orizatriznyák

    És ha lehet bakancsból egy félszámmal vegyünk nagyobbat a túra közbeni lábdagadás és lejtmenet megkövetelik a nagyobb lábbelit. Ne rendeljünk, szánjunk rá időt menjünk el és próbáljuk fel.
    Tipp: A lábad mondja meg, mi jó neki! Ne a szemeddel
    szelektálj, mert lehet, hogy pont a leendő bakancsodat írnád le
    esztétikai okokból…

    • :/

      Ha pedig nem tetszik, sose fogod hordani akármilyen jó is lenne.

      • taro

        túrázás ez, nem randi ☺

        • :/

          Mondod most, de ki tudja ?

          • taro

            olyannal nem érdemes randizni, aki egy túrázáson ilyesmin fennakad ☺

          • :/

            De én vagyok az 🙄

            😁😂

          • taro

            eljátszottam az összes esélyemet 😂

      • orizatriznyák

        Kezdő túrázóknak kimondottan ajánlott mondjuk, az Erzsébet-kilátóhoz +2
        fokban a canada goose expedíciós kabát és egy asolo magashegyi bakancs.
        😀 Mert jól néz ki. 🙂

        • vau

          Jó, de amúgy césnél erősebb bakancs kb sehova se kell itthon, max csesznekre arra a hat méterre viaferrátázni.

          • orizatriznyák

            Vicc volt, de láttam ilyet. Kérdeztem a srácot, hogy nem lesz ez egy kicsit sok? Na, csak bízzam oda, mondta. Kb 800 méter és szevasz volt neki. 🙂

          • vau

            Volt egy arc, aki az intersport sajátmárkás softshellben járt dolgozni gleccserszemüvegben. Fel tudtam volna rúgni.

  • :/

    Totál megijeszted szegény kezdő túrázókat 😂
    Egyébként teccik, jó összefoglaló az alapokról, de tervezel további posztokat is a témában (mint útvonaltervezés, közösség)? Mert akkor nem spoilerezek.

    • vau

      Jöhet minden, inkább legyen redundáns, mint egyszer sem.

  • BitFigyelo a sültkrumpliárus

    Ilyesmik nekem a kocsiban vannak hosszu utazasokhoz, a fekete szemeteszsak lemaradt a listarol amugy.

  • taro


    jó kis összefoglaló
    (egyszer egy randi meghosszabításaként átgyalogoltam kőszegről velembe kiscipőben. fiatal voltam és bohó)

    • az uram egyszer ’84-ben arra eszmélt, hogy gyalogol a Széchenyi sétálón Miskolcon. A meglepetés akkor érte amikor az utca végén nem a Búza-tér következett balra, hanem egy zürichi villamos megálló! 😛

      • taro

        apám szhelyen indult el a villamossínek mentén, hogy hazaérjen az albérletébe, de a remíznél visszafordították a város felé…ugyanezt hoyerswerdában is eljátszotta.

        • esett az eső…póló…rövid gatya…se pénz…se posztó…se cím…se semmi…farkas volt a jámbor… Piroskának lenni 😀

  • Lajos Béla a hentes kutyája

    Bepakoltam, bevásároltam, beöltöztem.
    Aztán rájöttem, hogy málha nélkül is max 500 métert tudok futni, úgyhogy elsétáltam az 1 km-re lévő kisboltba sörért.

  • orizatriznyák

    Fúúú, Meindl tényleg nagyon ott van.

    • vau

      Elképesztően zorall. A képen a Perfekt van, ami kb olyan, mint amit a neve sugall.

      • taro

        azért egy kis bokszolás ráférne

        • ApuElcseszettÉleteVagyok

          merjük élére vasalni azt a farmert…

          • taro

            vízállóság+élettartam. egy jó bőrcipőt gondozni kell

  • ApuElcseszettÉleteVagyok

    I’m Happy When I’m Hiking

    a hétvégén amúgy mentem volna túrázni meg erdőben aludni csak felülírta a suli meg az üzleti élet… 🙁

    • vau

      All time kedvenc sketchem. A tiltakozó levéllel a végén.

  • Bo

    Komfortfokozatban senki nem fogja és állítom, hogy visszamenőleg senki nem tudja alulmúlni az én alakításomat: pár éve egy cuki, kicsi sarkú, bőr szandimandiban teljesítettem a Vezúvot. Konkrétan volt sarok nincs sarok, mire leértünk, és az orr rész is itt-ott megkopott (eufém jelleggel, mert szarrá ment, mintha szurokba léptem volna). Egy vigaszom lett volna, illetve az sem, mert lent limoncello volt az egyetlen iható alkohol, aminek nekem már a szagától is hánynom kell. A lábam után a gyomromban érzett diszkomfort gellert kapott a Pompeiben elfogyasztott sült, töltött valamin és egy kellemes hánykolódásban ért véget, illetve nem tudom felidézni hogyan is ért véget az a nap, mert egyszerűen törölte az agyam ennek a méltatlan kalandnak a végét. Tény, hogy a nap elején még egyikőnk sem tudta, hogy aznap Vezúv lesz a program, illetve egyikőnk sem számított arra, hogy a busz elkanyarodik és már nem tudunk leszállni.

    • taro

      kurva szar lehetett, de azért most kicsit nevetek…

      • Bo

        nyugodtan hívd röhögésnek 😀

    • Derek munka volt Bo 🙂

      • Bo

        Igen, a derekam is rohadtul fájt utána 🙂

        • Gonosz kovács kalapál lent…az ő neve Vulkán!
          Gyanútlan lányt, ha arra jár…sántán böki vulván.

          • Bo

            Fúj, ez tiszta naturalizmus – szólt volna a Szűz, de lefagyott a diszKUSZ

    • orizatriznyák

      Ezt tényleg nem. 🙂 Mondjuk nekem volt Svájcba télen stoppal, veszkó
      csizmában. Hozzátartozik, hogy igen fiatal voltam és birtokoltam a
      ifjúság minden önhittségét.

  • mokusON

    nem sokat írtál a túráim két legfontosabb kellékéről, a cigiről és a sörről. na mindegy. mindenki elkezdte valahogy.

  • :/

    Szóval, az én tanácsom kezdő túrázóknak:
    Felejts el mindent amit a cuccokról írnak, vedd fel a legkényelmesebb cipődet, öltözz rétegesen, és keress egy túrát amihez csatlakozhatsz. Ott van például a TTT, ahol rengeteg turát találsz és biztos nem ér semmi baj, hiszen tapasztaltakkal tudsz együtt menni, szerencsésebb esetben még etetnek itatnak is és annyiféle emberrel találkozol túra közben hogy az már önmagában is szórakoztató.

    • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

      Voltam gyakorlott túrázókkal. Mit csináltak? Eltévedtek.
      Szóval semmire nincs garancia.
      A legfontosabb életmentő eszköz vagy egy tájoló (Bernard, haggyámá, az iránytűvel) és egy rendes túratérkép, vagy egy monokróm kijelzős Garmin az önkéntesek feltöltött részletes útvonalaival.
      Egy Casio Pro-Trek is jól jöhet.

      • :/

        Voltál már szervezett teljesítménytúrán is? Kapsz térképet és a legtöbbször jelölik is a helyes irányt.
        A Garmin jó dolog, de minek még egy kütyü amikor ott a telefonod?

        • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

          A Garmin másfél hétig bírja a telód meg lemerül napon belül.
          Nem nagy különbség.

          • :/

            Viszonylag kevesen vállalnak kezdö túrázóként első alkalomra többnapos expedíciót 😐
            Királyrét, Hideghegyhez szerintem bőven elég.

          • VGVqYmVIw5ZL

            A telefonok GPS antennája egy viszonylag sérülékeny rézfólia a készülék burkolatán, rugalmas csatlakozóval érintkezik vele, de tapasztalatból mondom, a legváratlanabb pillanatokban korrodálhat, akkor viszont nem vesz semmit, ugyan ez az általam javított GPS készülékekben egy nagyobb érzékenységű antenna volt (kerámia). Egy erdős területen sok telefon hajlamos nem látni a műholdat, mikor még egy céleszköz vígan elvan. Az ütésállóság/vízállóság is egy dolog, a telefonok többségét esőben nem venném elő, szóval olyan, mintha nem is lenne. Még egy ok a külön GPS-hez: a telefon ne merüljön, ki tudja, mikor lesz szükség egy vészhívásra.
            De az igaz, ha már az ember nem is költ sokat a külön GPS-ére (nekem is csak autós van, igaz, androidos, az Osmand figyel rajta, geocatchingolni sokkal jobb, mint a telefon, ugye a jobb minőségű antenna miatt pár méteres pontosságot tud a 10-30m helyett), akkor vigyen térképet, ha nagyon eldurvul a helyzet, akkor még mindig ott a mobil, hogy megtalálja papíron az “Itt áll Ön” pozíciót. Vagy balta egyszerű túra GPS, amin leolvasható a jelenlegi koordinát és ennyi. Sokáig elmennek, megbízhatóak, strapabíróak. Már ha árulnak még ilyet. :). Bár ahogy elnézem, a térképes változatok is bakancs árban vannak/kezdődnek).

            És eszembe jutott még valami. A használat. Telefonon minden féle feloldást, pötyögtetést végre kell hajtani (kesztyű viselése esetén bonyolódik a dolog), meg aztán takargatni, forgatni a kijelzőt, hogy látható legyen napfényes időben. GPS készülék esetében meg egy gombnyomás elég lehet és csak rá kell pillantani a kijelzőre. Végül is túrázni megy az ember, nem bűvészkedni :).

    • Pszeudopiréz[horvátbence]

      mondjuk kezdetnek csak menj el gyalog a sarokra.

  • Magister Ludi

    A vaddisznókkal nem viaskodni kell, hanem át kell őket ugrani. Ezt már Gerald Durrell tesója is megmondta.
    Másrészt iránytű és teljesen hagyományos térkép nélkül én nem indulok el. Így szocializáltak, plusz nem merül le.
    Fejlámpa viszont még soha nem volt nálam.

  • Kolyok12

    én még surranóban jártam be kb. az egész országot. pont megfelelt, ha az ember rendesen betörte, csak télen kellett bele dupla zokni. amúgy még ma is megvan – kb 20 év elteltével – kert munkákra használom, kíváncsi vagyok, hogy velem temetik-e.