Alap viszkiológia

Gondolom ti is kurvára zavarba jöttök, amikor vájtfülű szararcok elkezdenek magyarázni a viszkiről, amit minden átlagos ember a piros walker, a ballantines és a többi, elképesztően nívótlan szemét szintjére pozícionál és utálja, mint a szart. Már legalábbis jó esetben. Ezek a viszkik ugyanis a rézangyal pálinkák nívóján állnak minden szempontból – gyakorlatilag koktélviszkik. Ezt például a nagy gyártók, mint a Diageo belső meetingeken hangoztatják is. A piros dzsonit, amit itthon redbullal felcuccolva isznak a balfaszok konkrétan long drinkeken kívül semmibe sem ajánlják, mert foscsi.

Maga a whisky vagy whiskey olyan égetett szesz, amely gabona erjesztésével és lepárlásával készül. A végső formáját a fahordós érlelés adja. Ez történhet különböző módokon, de a leggyakoribb a belülről felfüstölt tölgyfahordó. A felhasznált gabona általában árpa, árpamaláta, kukorica, búza, rozs vagy rozsmaláta. Ebből rohasztanak egy klassz kis cefrét, amit aztán bizonyos viszkitípusoknál utókezelnek egy kicsit, de erről majd lentebb. Többnyire vegyes cefréből készülnek a whiskyk, a gabonák mixének különböző trutymói adják a káráktert.

Ha már kárákter: a cefre összetétele, a lepárlás módja, az érleléshez használt hordók típusa és a földrajzi eredet mind olyan dolgok, amik a whiskyket megkülönböztetik. Akik értenek is hozzá, azok a skótok, az írek meg az amcsik. A kanadaiak nem tartoznak személyes kedvenceim közé, de elvitathatatlanul jó darabok is vannak és a japók is tudnak rendesen meglepetést okozni.  Japán a legújabb csatlakozó a viszkinemzetekhez, a többiek állati régóta csinálnak nagyon komoly tradíciókkal piát.

Korábban nem volt érlelés, gyakorlatilag moonshinet, azaz érlelés nélkül lefőtt szeszt ittak az emberek. A hordós érlelés újkeletű dolog, az 1800-as években jelent meg, hála a jó istennek. Az amcsik még mindig belelögybölik a hordóba és utána szerintük kb. azonnal palackozható, ami azért hát na. Az EU-ban készült whiskyk legalább három évig érnek.

Skót whisky vagy scotch

A skót whisky vagy szkáccs a Skóciában desztillált és legalább három év és egy napig tölgyfa hordóban érlelt whisky. Magyarán bármi, ami ennél kevesebb ideig érlelt, az lófasz, nem skót viszki. Egyébként is, a három év a legfiatalabb komponensre vonatkozik, szóval a szigorú eredetvédelem rendesen munkában van. Rézüstben lepárolt malátaviszkit és lepárlóoszlopos grain viszkit csinálnak. Készül blended viszki is, ami jellemzően ezek keveréke. Gondolom kitaláljátok, hogy a single malt, azaz a házasítatlan malátaviszki miért faszább: mert nincs benne grain whisky. A tömegtermék blended whiskykre nem is írnak kort, mert mindenféle szarral vannak felöntve.

Skócián belül készítik mellesleg személyes kedvenceimet, az erősen tőzeges Islay whiskyket, amiknek az íze leginkább a kórház égési osztályán lévő zuhanyzóban kifacsart szivacséra emlékeztetnek. Kibaszott jók, na.

Ír whiskyk

A legtöbb ír whiskyt háromszor párolják le. Hagyományosan a kisüsti lepárlást alkalmazták, de mostanában a skóthoz hasonlóan a blended is rendesen jelen van. Itt is hasonlóan a skóthoz három év a minimum, de az írek imádnak 12 éveseket vagy hosszabb ideig érlelteket csinálni. Nem tőzegfüstölnek, mint a skótok Islayen, kivéve a Connemarát, ami a kedvenc ír whiskym. Van itt is single malt, single grain, blended. A blended whisky esetén a single grain összetevőhöz keverhetnek akár single malt, akár pure pot still fajtákat. Általában az ír whiskyk lágyabbak és nőiesebbek, mint a skótok.

Japán whiskyk

A japókat még a közelmúltban is rettentően kiröhögték, ha viszkikről volt szó, mert elkezdtek skót mintára viszkiket csinálni. Igen, az a nemzet, aki kidöglik a faszba egy fél pohár meleg szakétól (blöe). A japánok jellemzően single malt skót whiskyt csinálnak, de ittam már blended változatot is és az is nagyon jó volt. Az árpamalátát kemencékben szárítják és használnak tőzeget is, mint a nagyok. A cefrét kisüsti módszerrel párolják. Sorra nyerik a versenyeket, elképesztően jók. Viszont az áruk eléggé kemény, gyaníthatóan hozzájárul az, hogy a világ másik feléről hozzák őket.

Amerikai whiskyk – Bourbon és Tennesse

Az amcsik imádják a kukoricát és miért pont a whiskyjük lenne a kivétel. Gyakorlatilag grain whiskyt csinálnak, ami nem sok jóval kecsegtet, de tulajdonképpen az ebből készült bourbon whiskyk és a rozswhiskyjeik több, mint tűrhetőek. Konkrétan kibaszott nagy császárok ebben. Lepárláskor általában nem készítenek 80%-nál erősebb párlatot és ők is tölgyfahordóban érlelnek, de cska két évet. Tennessee whisky-t a lepárlás után általában cukorjuharból készített faszénen keresztül csepegtetik, vagy belülről kiégetett hordóban érelik. Erre egyébként nincs szabály, plusz ugye a Jack Daniels lényegében az egyedül komolyan vehető játékos ebben a buliban.

Kanadai whiskyk

A kanadai whiskyk a leglágyabbak mind közül. Rozsmalátát használnak, amitől krémes és csajos lesz az egész. Kanadában kell gyártani és itt is a három év a minimum. Erjesztett gabonaszemek felhasználásával kell csinálni, a Canadian Whisky, Canadian Rye Whisky és Rye Whisky gyakorlatilag mind azonos: nincs megszabva, hogy milyen arányban legyen benne rozs és más gabonaféle. De minél több van benne, annál kanadaibb.

A többi botrányos szemét

Nyilván mindenki rettentően erőlködik. Például indiában whiskynek neveznek nagyjából mindent, ami szesz. Csak azt a szemetet cukormelaszból készítik, ami tulképp rum. Aztán ott vannak a walesiek, akik felbuzdulva a többi rendes brit koronaékszer sikerén elkezdtek szeszt főzni, de bár ne tették volna. Van hazai whisky is, amit valami botrányos pálinkás hordós megoldással vagy mi a szarral akartak megoldani, hát szar is lett. A németek is vergődnek, a franciák is ráunnak néha a konyakra és próbálnak valami scotchként értelmezhető dolgot csinálni, de komolyan vehető próbálkozás nagyon nincs köztük.

Persze a kézműveskedés miatt akár dagesztáni, meg szovjet, meg távolkeleti viszkiket is lehet kapni, de mivel ezek nagyon kis szériában készülnek, lehetetlen lenne rámondani, hogy úristen, a 2015-ös év tajvani viszkije szuperszenzációs. Mert lehet, hogy a másik hordó egy rakás szar.

Had zárjam ezt a kedvcsinálot mindenkori kedvenc youtube videóim egyikével. Ha magányos estéken társaságra vágyom, akkor beteszem és eltöltök egy háromnegyed órát a kedvenc whiskym és Nick Offerman társaságában. Mert egy igazi férfi nem pofázik whiskyzés közben.