Ami nincs fenn az Instán, az nem is létezik

Ebből indulhatnak ki azok a fiatalok, akiknek a 69 százaléka rendszeresen fotózza a kajáit – ez baromi sok. Nem tudom, milyen módszert használtak és mekkora volt a minta, de ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag az a hülyegyerek, aki megeszi, amit elé raknak, nem egyből az iPhone felé kapkod, hogy úristenbazmeg, ez TÉNYLEG egy hamburger. Vannak olyan éttermek, ahol be is tiltották a kajafotózást, mert a sok vakuzás (meg a sok idióta) tönkreteszi azoknak az estéjét, akik egyébként enni és mondjuk beszélgetni mennének, nem pedig fotózkodni meg szelfizgetni.

Mert az instagram akkor is beszüremkedik az életünkbe, ha nem használjuk. Van olyan séf, aki direkt rondább ételeket készít, mint hogy az instázó hordák elé szórjon gyöngyöket. Oké, nem olyan gyönyörű, de finom – nem elég? Egy belsőépítész szerint pedig az új trendek már azt is befolyásolják, hogy hol együnk: fontos, hogy „instagrammable” legyen a hely, vagyis az, hogy kellően trendi fotót tudjunk lőni a kacsamousseos bagelről, mielőtt megesszük. Valójában megenni már felesleges is.

Vannak éttermek, ahol az emberek egyszerűen csak ki akarják pipálni, hogy ott jártak, és vannak olyan helyek is, amelyek direkt arra hajtanak, hogy felpörögjenek az instagramon. Meg vannak normális helyek is, ahol a hólapáton szervírozott rozmárfasz nem fog olyan jól kinézni, de legalább finom lesz.

Készüljünk fel, ez a jövő.

(Independent)