ARA San Juan

2017 november 15. volt az utolsó nap amikor az Armada de la República Argentina San Juan (S-42) nevű tengeralattjárója hírt adott magáról. Rá két napra az argentin haditengerészet bejelentette, hogy eltűntként kezelik az egységet, és elindult a kutatás utána, ami jelenleg is folyamatban van. Hat nemzet kutatócsapatai vannak épp vízen és levegőben, átfésülve a tengeralattjáró becsült helyzetét, hátha a nyomára akadnak. Gondoltam érdemes kicsit jobban utánanézni, hogy mi is a San Juan eddigi története, csak hogy bővebb képet kapjunk az eseményekről.

Az S-42 építése 1983 nyarán fejeződött be Németországban, és 1985 novemberében állt szolgálatba argentin zászló alatt. Argentína 6 egység legyártására kötött szerződést a németekkel, ez a hajó volt a második, és egyben utolsó elkészült TR-1700 osztályú tengeralattjáró. A rendelés többi tételét anyagi gondok miatt nem gyártották le, illetve a félig-meddig elkészült darabokat kannibalizálták a meglévő két testvérhajó, a Santa Cruz és San Juan karbantartásához. A tengó elég figyelemreméltó volt a maga idejében, a legnagyobb dízel-elektromos hajtású hajók közé tartozott. A víz alatti 25 csomós maximális sebessége elismerésre méltó a mai napig. Hajtásáért 4 darab dízel motor, 4 generátor, és egy Siemens elektromotor felel, megfelelően nagy akkumulátor csomagokkal megtámogatva. Az ARA gondolkodott a nukleáris meghajtásban is, a leadott rendelés utolsó két tagja már argentin gyárakban készült volna, saját fejlesztésű reaktorokkal. A már említett pénzhiány természetesen ezt a tervet is keresztülhúzta.

Ami egyébként nem is feltétlenül nagy baj, ugyanis azokra a feladatokra amiket ezeknek a tengeralattjáróknak szánt a haditengerészet, bőven elegendő volt a hagyományos dízel-elektromos üzem. Tény, hogy egy atomtengeralattjáró sokkal több időt tölthet a vízfelszín alatt, és sokkal nagyobb sebességre képes, DE. Cserébe lényegesen drágább legyártani, karbantartani, ráadásul hangosabb is, mint az elektromos üzemben haladó hagyományos ellenfele. A reaktorpumpákat ugyanis nem lehet leállítani soha, és az innen fakadó zajt nem lehet eltüntetni. Legalábbis az akkori technikával. Napjainkra jutottunk el oda, hogy állítólag az amerikai Virginia osztály már meg tudta oldani ezt a problémát. A nukleáris tengók klasszikus felhasználása mély óceáni közegre volt kitalálva, a jó öreg hidegháborús játékra, ahol rakétahordozók próbálnak felsettenkedni az ellenség nyakára, hogy meglepjék azt egy atomháború esetén. Rájuk meg az ellen vadásztengói fenték a fogukat, folyamatosan próbálták nyomon követni a boomereket, hogy ha kell, akkor pár torpedóval megakadályozzák a rakéták kilövését. Argentína ambíciói között hasonló sem szerepelt soha, a környező vizeit szerette volna csak biztosítani, meg persze néha benézni a szomszédos országok vizeire, lehetőleg észrevétlenül. Erre a feladatra a TR-1700 osztály remek választás volt, a két testvérhajó dolga az lett, hogy pár száz kilométerre a partvonaltól lassan cirkálva rajta tartsa a szemét a felszíni hajóforgalmon, és persze füleljen más tengeralattjárók után is. Ezen kívül még hírszerzési munkákat is kaptak nyilván, a csendes, part közeli sekély vízben való lopakodásban is jól vizsgáztak az egységek. Érthető módon nagyon sok információ ezekről a küldetésekről nem áll rendelkezésre.

ARA San Juan

A San Juan meglehetősen modern tengeralattjáró volt elkészültekor. Magasan automatizált berendezései voltak, a torpedók vetőcsöveit például 50 másodperc alatt lehetett újratölteni. Ami finoman fogalmazva is kurvajó teljesítmény. A maximális merülési mélységet 300 méterben állapították meg a mérnökök, ami nem egy kimagasló érték, a szintén német gyártású Type-209 például 500 méterre volt hitelesítve. Mindamellett az a mondás, hogy a hajótest igenis strapabíró, és nagy az esély benne a túlélésre még egy torpedótalálat esetén is, amennyiben a vízzáró rekeszeket sikerül bezárni az épen maradt szekciókban.Szerencsére a túlélést még azok a dokkoló pontok is segítik, amik képesek fogadni egy DSRV csatlakozását. A DSRV lényegében egy mini tengeralattjáró, ami akár 1500 méteres mélységbe is képes lemerülni, hogy kimentse egy esetlegesen bajba jutott tengeralattjáró életben maradt személyzetét.

Természetesen ahogy teltek-múltak az évek, a szolgálatba állt tengeralattjárók akkumulátorai vesztettek hatásfokukból, sok berendezés pedig elavulttá vált. Éppen ezért felújítást végeztek mindkét egységen, először a Santa Cruz kapott vérfrissítést, majd 2008-ban a San Juan is szárazdokkba vonult. A hajótestet szétvágták, a négy dízelt és az akkumulátorokat kicserélték modernebb darabokra. Ezzel egyidőben a szonárt is lecserélték egy hatékonyabb verzióra. A projekt természetesen pénzhiány miatt megcsúszott, így összesen 5 évet volt szárazon a San Juan, mire visszatérhetett a szolgálatba. Jó kérdés persze, hogy ha ilyen nyögvenyelős volt a felújítás, akkor az elvégzett munkával minden rendben volt-e, hiszen mégiscsak szétvágtak egy hajótörzset, amit úgy kellett utána összehegeszteni, hogy kibírja az elképesztő nyomást amit lemerüléskor a víz zúdít rá. Az az igazság, hogy csak elsőre hangzik ijesztőnek egy ilyen művelet, általánosságban elmondható, hogy a tengeralattjárók törzséből néha ki kell vágni darabokat, hogy bizonyos karbantartásokat el lehessen rajtuk végezni. A szakemberek akik aztán összehegesztik, és sokszorosan ellenőrzik az elvégzett munkát a szakmájuk legjobbjai közé tartoznak, ilyen feladatot senki sem vesz félvállról. A sikeres tesztek után tehát a San Juan visszatért a természetes közegébe.

A szétvágott törzs

Elérkeztünk hát napjainkhoz, amikor is semmit sem tudunk a tengeralattjáró hollétéről. Annyi biztos, hogy a kapcsolat megszakadt az egységgel, de 18-án regisztráltak a műholdak pár csatlakozási kísérletet amit a San Juan fedélzetén lévő telefonról próbáltak indítani a szárazföld felé. Azonban a rossz időjárási körülmények miatt a jel túl gyenge volt ahhoz, hogy ki tudjon épülni a vonal, hiába is volt több kísérlet is a kapcsolatfelvételre. A haditengerészet szakértők segítségét kérte egy alaposabb vizsgálatra, hogy milyen koordinátákról érkezett a jel. Az ugyanis segítene leszűkíteni a keresési területet, ami jelenleg elképesztően nagy. A San Juan tartózkodási helyét csak tippelni lehet ugyanis, annyi biztos, hogy a legdélebben fekvő Ushuaia bázisról voltak tranzitban Mar del Plata felé, azt azonban nem tudni, hogy pontosan milyen útvonalat választottak. Az sem tiszta egyelőre, hogy bajban vannak-e egyáltalán, vagy csak valami felmerült technikai probléma miatt ideiglenesen víz alá merülve várják, hogy elhúzódjon a fejük fölül az ítéletidő, és végre felmerülhessenek. A térségben ugyanis épp 8 méteres hullámokat korbácsoló vihar tombol, a kutató egységek legnagyobb örömére.

Amennyiben mégis valami komoly probléma merült fel, és elsüllyedt a hajó, akkor sincs veszve minden remény. A már említett vízzáró rekeszek segítségével kívül lehet tartani a vizet az ép hajórészekből, ehhez persze az kell, hogy legyen ilyen. Erre nagy esély van, ugyanis ha nem távolodtak el nagyon a szárazföldtől, akkor még viszonylag sekély vizekben érhette őket a baj, és a hajótestnek ki kell bírnia a nyomást, még ha a fenékre süllyedtek is. Ebben az esetben pedig jó esély van a már említett DSRV-s mentésre. A NATO készenlétben tartja a mentőegységeit, amennyiben megtalálják a San Juan-t, és annak segítségre van szüksége, akkor rögtön elindul a víz alatti mentés. Amennyiben keletebbi útvonalon haladtak akkor már problémásabb az ügy, ugyanis az Argentin-medence széle ott húzódik, és lényegesen nagyobb mélységekről lehet beszélni. Mindenesetre ha tényleg elsüllyedt a San Juan, akkor az időtényező rendkívül fontos, mert egyrészt az oxigén véges, másrészt pedig ha esetleg nem tudják fűteni az épen maradt területeket, akkor nagyon gyorsan veszettül hideg lesz a hajótestben. Ilyet sajnos már láttunk a Kurszk esetében. A mostani helyzet azonban annyiból lényegesen jobb, hogy ha megtalálják az esetlegesen bajba került hajót, akkor a mentéssel nem fognak szarozni, nem úgy mint Iván anno. 44 fős legénység van a fedélzeten, köztük Eliana María Krawczyk, Argentína első női tengeralattjárós tisztje. Ő egyébként nem az egység parancsnoka, bár a hazai médiában több helyen is ezt írták.

Eliana María Krawczyk

Jelenleg az argentinok összes elérhető légi és vízi egysége kint van a feltételezett mentési területen, nagyjából 200 mérföldre a partoktól. Az angolok a Falkland térségből küldtek segítséget, Brazília és Chile szintén beszállt repülőgépekkel és hajókkal a kutatásba. Az USA is légi felderítést végez éppen, továbbá készenlétbe helyezték a speciális eszközeiket amik tengeralattjáró mentéshez kellhetnek. Peru és Uruguay szintúgy jelezte, hogy készek ők segítséget nyújtani amennyiben szükséges. Reménykedjünk, hogy hamarosan eredményt érnek el, persze a legjobb az lenne, ha tényleg csak valmi nyomorult kommunikációs gond miatt lenne ez a felfordulás. Szorítunk a legénységért!

 

 

 

  • taro

    remélem, hogy meglesznek, épségben és életben.
    (wazze, nem vagyok klausztrofóbiás, de nem hiszem, hogy bírnám ezt a típusú bezártságot)

    • The Winter Soldier ⭐

      Azért ez nem egy konzervdoboz.

      • Bernard Black

        az jó hír, mert egyetlen tonhalkonzerv sem köszönt még rám.
        mondjuk ez meg egy jó hír is.

      • taro

        persze hogy nem, de nem is egy táncterem ☺ nem is a tér a lényeg, hanem a bezártság – főleg így, hogy azt sem tudod, mikor jutsz ki. ráadásul még víz alatt is vagy.

        • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

          Egész érdekes a tengeralattjárók története, írtam is már, szerintem még fogok is.
          Amíg az I. és II. vh-s tengeralattjáróknál nem volt ritka, hogy egy priccsen ketten, de akár hárman osztoztak a nap 24 órájában felváltva, a hidegháború kitermelte a hatalmas szörnyecskéit. A szovjet Akulákon szauna és egy 6 méteres medence volt a legénység jobb kedvre derítésére. A Los Angeles osztályú hajókon első osztályú konyhát működtettek.
          Szóval nem volt ez olyan rossz.
          Azt el tudod képzelni, amikor a legénység történelmi szakállversenyt rendezett, hogy ki tudja legjobban megjeleníteni az uralkodók arcszőrzetét?

          • taro

            a szakállverseny vicces lehetett, nagy sándorét még én produkálni tudnám 😊

          • Bernard Black

            azért már egy sima hadihajó is elég klausztrofób, én a 180 centimmel bizony behúztam a fejem, létrán meg már gyerekként is óvatosan közlekedtem

          • Magister Ludi

            már írtam korábban, hogy New Yorkban az Intrepid Sea, Air & Space Múzeumban áll a kikötőben egy USS Growler tengeralattjáró 1958-ból, ami látogatható. Hát tesómmal nem igazán fértünk el egymás mellett, az átjárókba meg fejet lehajtva, kétrét görnyedve lehetett közlekedni.

          • Magister Ludi

            ja, és most olvastam, hogy a 120 fős legénységnek 88 ágy jutott.

          • Pé7er

            A legénységnek 18 órás napjaik vannak 6+12-es osztásban.

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            A fene se tudja, megúsztam a sorozást. Se tankba, se tengeralattjáróba nem lettem volna jó, legfeljebb koronaőrnek mehettem volna.

        • The Winter Soldier ⭐

          Szerintem ebből a “azt se tudod, mikor jutsz ki” a legrémisztőbb.

          • taro

            meg a tenger – nincs kopoltyúm 🙁

  • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

    A dízel-elektromos napi felmerülés nélkül 99%, hogy elveszett. Az atommeghajtás előnye a szinte végtelen üzem, már a USS Nautilus is 3 hónapot és nem napi 3 órát töltött víz alatt.
    A reaktornak nincs zaja, ne viccelj már. A primer köre egy hőgenerátor, a radioaktív részről leválasztott szekunder kör rész végképp nem zajos, egy gőzturbina. Az mondjuk tényleg fix frekvencián megy, de sokkal csendesebb, mint a kihajtás.

    • SpaceWolf

      Nem vicceltem a reaktorpumpa zajával. 🙂 Egyébként ezek a szarok nagyon sokat bírnak snorkel nélküli is, batárnagy akksik vannak bennük.

      • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

        Melyik hajóosztálynál volt jellemző a reaktorpumpa zaja? 🙂
        Az Akula nem, a Virginia sem.
        Az előző vadásztengeralattjárókat ezer mérföldről észlelték, ezek a dögök meg simán randalíroztak.

        • SpaceWolf

          A Virginiát pont felhoztam ellenpéldának. Itt a cikkben ugye a 80-as évek technológiájáról volt szó. Az Akula egyébként kb a Los Angeles szintjén van, a legutolsó példányok lettek halkabbak annál.

          “Reactor primary coolant pumps are one of the primary sources of noise
          from submarines, and the elimination of coolant pumps and associated
          equipment would also reduce mechanical complexity and the space required
          by propulsion equipment.”

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Asszem 15-20 éve már a svédek csináltak olyat, hogy nem csak a reaktor környékének nincs hangja, de a kihajtás sem állandó frekvencián megy, hanem random. Passzív szonárral követhetetlen.
            És azóta hol tarthatnak?

          • SpaceWolf

            Erősen gondolkozom egy cikken. Nukleáris vs dízel-elektromos vs AIP. Kéne egy hét szabi rá… 🙂

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Hehe. A dízel-elektromos 182 tonnás Maus tank sztori bennem is érik.

          • SpaceWolf

            Egyébként ha van egy kis időd, itt egy egész tűrhető írás:
            https://www.strategypage.com/htmw/htsub/20160616.aspx

          • Kolyok12

            Dr. Akula

  • antal lakatosbrendon imre

    remélem nem fogy el a cigijük idejekorán

  • Bernard Black

    a nasa is felajánlott segítséget, arra már nem emlékszem, milyet és hogy.

    • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

      Telefonon felhívták az ellenséges argentín flottát, hogy sziasztok, eddig is figyeltünk.

      • Bernard Black

        “gyerekek, ha mi sem látjuk, tényleg szar van, sok sikert”

  • Bernard Black

    srácok, lehet kézfeltenni: legyen ma egy kései komorzoli, vagy holnap ebédre kéritek?

    • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

      Ebéd.

      • Bernard Black

        aljas vagyok. kettő van talonban. lesz még egy meglepetéshéfő?

        • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

          Azt láttad, hogy bejött kommentbe?

          • Bernard Black

            ma én javarészt aludtam. sokat kivesz az emberből a hétvége

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Nem ma volt itt, a Theremin poszt alá köszönt be.

          • Bernard Black

            ja, ott láttam. meg talán még korábban is, de lehet, hogy hallucináltam

          • Bernard Black

            valamiért quimbyt tolt be nekem a tecső, ami fura, mert nem szeretem, de amíg nem jöttem rá, nem is volt rossz, viszont rájöttem, hogy ezek szerint az egyik számuk dallama a Paatos egyik dallamával teljesen összevág, viszont szerintem nem nyúlás mert meglepne, ha a Paatost rajtam kívül bárki ismerné, viszont egy szép dallam

    • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

      Na várj, vannak tényleg kései?

      • Bernard Black

        remélem, nem

        • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

          Szemezgettem iglukkal, de nincs se kék se titán.
          És alsó szomszéd sincs.
          Poor me.

    • Kolyok12

      holnap reggel kv mellé?

  • The Winter Soldier ⭐

    Ne legyen bajuk. Kívánom.

  • mokusON

    kurva szar halál lehet. mindenki spanyolul karattyol miközben elfogy a levegőd és a kajád, és az életben maradva című filmből tudod, hogy bizony ezek szó nélkül meg fognak enni.

    • Bernard Black

      és bon jovi