Aranyásók

Az egyik kedvenc Jack London-könyvem az Aranyásók Alaszkában (a másik az Országúton), és hiába szórakoztató olvasmány, az azért világos, hogy aranyásónak lenni az esetek többségében kurvára nem volt jó móka.

Az egy dolog, hogy hóban-fagyban, esetleg baromi melegben kellett az összes vagyonoddal a hátadon kutyagolni mérföldeken át, és közben jó eséllyel elfagyott néhány ujjad, vérmérgezést kaptál, éhen haltál, esetleg agyonlőtt valaki, de jó eséllyel nem találtad meg a kaland végén Eldorádót, és vagy üres kézzel, vagy kurva nagy adósságokkal megpakolva mehettél haza – ha még volt egyáltalán hova hazamenned. 1849 és 1852 között az Egyesült Államok lakosságának egy százaléka kelt útra, az aranyláz úgy megbolygatta az országot, hogy új városok nőttek ki a földből egy pillanat alatt, hogy aztán újra elnéptelenedjenek, de a nagy rohangászás már Edgar Allan Poe ingerküszöbét is elérte, ő a maga módján próbálta felvenni a harcot a jelenséggel: útjára eresztett egy hoaxot, amely szerint az alkimisták ólomból képesek végre aranyat előállítani, és azt remélte, hogy a népek simán elhiszik, és végre megmaradnak otthon a seggükön. Nem jött be.

Volt viszont valaki, aki a népvándorlásban inkább üzleti lehetőségeket látott. Na jó, nem csak egyvalaki, de ő különösen kreatív volt a szélhámosságban. Az illető egy új termékkel lepte meg a tornácon fagyasztott babfőzelék és zsír keverékén tengődő kétségbeesett aranyásókat: egy olyan kenőccsel, amellyel gyakorlatilag tapad rájuk az arany.

A Gold Grease feltalálója ezt a csodaszert mindössze kétszáz dollárnak megfelelő összegért bocsátotta a reménybeli milliomosok rendelkezésére. A szer használata egyszerű volt: az aranyásónak le kellett vetkőznie, tetőtől talpig bekennie magát a kenőccsel, aztán legurulnia egy tetszőleges lejtőn. Az elvárt eredmény szerint a szerencsétlenre úgy tapadt volna az aranypor út közben, hogy odalent már úgy nézhetett ki, mint egy szakállas és szőrös C3PO – persze a valóságban korántsem nézett ki ilyen jól a dolog. Ami azt illeti, van rosszabb, mint totálisan elszegényedni és üres kézzel hazatérni a kudarc után – mégpedig az, ha össze-vissza vered magad anyaszült meztelenül egy hegyoldalon, és utána mész haza visszafizetni a hitelt, amit arra vettél föl, hogy ezek előtt bekend magad disznózsírral.

(Grunge)

  • SpaceWolf

    Neee. Ilyen állat márpedig nincs.

    • The Winter Soldier ⭐

      Deeee. Gondolj bele a valóságsókba, ahol kamerák előtt szartak/zuhanyoztak/szexeltek emberek, mindössze azért, hogy a végén esetleg nyerjenek pár millát. Egyszerű állat az ember.

      • rontóbogár

        sokkal többen teszik meg ezeket pénz nélkül is.

  • taro

    na, az ilyen csodadoktorokat szokták kátrányba-tollba forgatni akkoriban

    • Bernard Black

      mondjuk ebben az esetben még teljesen stílusos visszavágásnak is hatott volna a dolog

    • 

      A sok börleszkben látva sosem tűnt nekem túl durvának, inkább amolyan jópofa tréfának, mint a széken hagyott jancsiszeg. Azt mindig elfelejtették ábrázolni, hogy a kátrány forró volt és így aztán többnyire bele is haltak a tréfába.

      • The Winter Soldier ⭐

        Óbazmeg, ebbe sose gondoltam bele. Akkor azok a hajadonok, akiket paráznaság miatt ezzel büntettek…

  • D. Pin Trouble

    Azért én kértem volna előtte termékbemutatót. Nemtom, voltak-e akkoriban hostesslányok.

  • 
%d bloggers like this: