Az evolúció igazi mozgatórugója

Gondolkoztatok már annak a létjogosultságán, hogy a kortárs elméletek szerint azért jöttünk le a fáról, meg kezdtünk el eszközt használni, mert annyira baromira unatkoztunk? Nyilvánvaló hülyeség, igaz? Én speciel ha orángután lennék csak abban a két, jól körülhatárolható esetben jönnék le a fáról, ha pl. megdöglök, vagy ha kivágják alattam a fát, leborotválnak, kisminkelnek, felékszereznek és eladnak szexrabszolgának. Ez utóbbi eshetőséget rögtön ki is zárhatjuk a lehetőségek közül, mert hacsak nem PONTOSAN ÍGY keletkezett az emberiség és nem valami beteg kis fasz alien bizarr játéka az egész, akkor csak az marad, hogy valami olyan hatás ért minket, ami az elpatkolással egy súlycsoportba esik.

Egy ilyen dolgot tudok.

Nos barátaim, az evolúciót nyilvánvalóan a szofisztikált szexuális szokásaink vitték előbbre. Mert ugye mi más. Dolgozni? Haggyuk már. Ugyan már miért dolgozik egy átlagember, ha nem azért, hogy minél szebb, jobb és nagyobb helyen dughasson kedvére. Lehetőleg úgy, hogy oda egy nagyon drága valami vitte el, ami a nagyon kicsi péniszét helyettesíti. Ezzel egyébként egybevág, hogy a főemlősök közül a testméretünkhöz képest nekünk van a legnagyobb pöcsünk.

Szóval a szex.

Gondoljunk csak bele: a mediterrán övben, ahol például az olaszok kifejlődtek, semmiféle megerőltető dologra nincs szükség a párosodáshoz. Gyakorlatilag elegendő egy Vespa és egy idióta akcentus. Tök meleg van folyamatosan, minden csaj bikiniben mászkál, zéró igény nem mutatkozik megerőltető mutatványokra, már ami a fülledt erotikát illeti. Simán be lehet csajozni azzal is, hogy valami huszadrangú, lerohadt szökőkút peremén ülve egy átizzadt, ámde lezser ingben füttyögetsz randa angol turistalányok után. Ezzel szemben ugye a messzi északon komoly erőfeszítésekbe telik, hogy Inge meglegyen. Udvarolni kell, le kell győzni egy harminc túlpörgött rozmárt a szomszédig vezető százötven kilométeres távot a Kungsledenen, plusz meg kell küzdeni kétszer a Jetivel. Hát baromira nem egyszerű.

Na ezért alakult úgy, hogy kihívást kereső őseink, akiknek a csajozás is elképesztő erőfeszítést jelentett a promiszkuózus olaszokkal ellentétben az elméjüket is pallérozniuk kellett. Ez amúgy tetten érhető gyakorlatilag minden kultúrában. A kanadaiak okosabbak, mint az amerikaiak, a finnek okosabbak, mint a szovjetek, a japánok okosabbak, mint az ausztrálok és az észak-koreaiak okosabbak, mint a dél-koreaiak, és így tovább.

Ami tény, hogy a stabil párkapcsolatok, amik a monogám, komoly erőbefektetéssel fenntartott érzelmi és racionális kötődésen alapulnak mitigálják a recesszív (mert az aktiválódásukhoz kétszeres öröklésre van szükség), de rosszindulatú génhibák terjedését és későbbi rekombinálódását.

Vagyis ha egy ilyen gént hordozó férfi fűvel-fával csinálja, akkor későbbi generációkban sokkal valószínűbb, hogy a génjei találkoznak az utódjaiban és manifesztálódik a probléma, mint ahogy az a franciák, de méginkább a mormonok esetében történt.

A konzekvenciákat mindenki levonhatja: azért másztunk le a fáról, mert baromi nehézzé vált csajozni. Azok lettek a legnagyobb faszagyerekek, akik a csajozáshoz a legzorallabb kőbunkót tudták fabrikálni, hogy azzal agyoncsapják a vetélytársaikat, nem az, aki a legkeményebben dolgozott.

Aztán később azokból lettek a legokosabbak, akik a legtöbbet szívtak az elemekkel, hogy végre pinához jussanak.

 

  • ApuElcseszettÉleteVagyok

    pinázni akartam egy jóízűt de végül is arról szól a cikk is.
    mindig is úgy gondoltam hogy az olaszok gyűlölni való férgek. bár a konyhájuk jó.

  • mokusON

    Én azért kezdtem el eszközöket használni, hogy ne marjam ki a szemem az ebédre evett tikka massala csirkével ha véletlenül belenyúlok

  • John Lemmon

    olaszok = homo franciák…

  • Magister Ludi

    most, hogy nincs itt senki, végre el merem mondani:
    nem érzem elég feministának ezt a cikket