A céges karácsonyi buli

Tavaly Fanni leszopta a fél procurementet. Ő így kedves.

Idén sokkal jobbnak ígérkezik a dolog, egyrészt Péter az Employee Committeeből kitalálta, hogy felfűzzük az egészet James Bondosra, hogy legyen valami motiváló arra, hogy önfeledten jól érezzük magunkat a szabadidőnkben azokkal, akikkel a fél életünknél egy picivel többet töltünk. Mindenki egyhangúlag támogatta egy névtelen formon keresztül, amin csak a részlegünket és a beosztásunkat kellett megadnunk egy teljesen anoním szavazáson. Pont, mint amikor megszavaztatták, hogy mennyire szeretjük a főnökeinket.

Fasza lesz, biztosan ingyen lesz megint a sör és a bor, meg a kiszáradt, bunzenégőkön rotyogtatott szarvaspörkölt, amit az unott pofájú cateringesek cserélgetnek és utántöltenek a furgonból kiszedett menzás kajáshordókból. Idén csak harminchatmillióba került, ami annak tükrében nem is sok, hogy az év végi bónuszt előreláthatólag csökkentik ugyanilyen mértékben. De ezt legalább nem tőlünk veszik el, ez értünk van. Ki ne akarna így tizenhat év munkaviszony után egy jót bulizni a munkatársaival. Mert végülis van, akit gyűlölsz és a szagát nem bírod elviselni, de itt a lehetőség, hogy a frissen kinevezett kis managerek igazán megmutathassák, hogy mennyire jó arcok. Ezért az átlagosnál kicsit kevésbé kokainoznak majd be és mesélik el mindenkinek, hogy mivel is foglalkoznak. Azt hiszem ezt hívják networkingnek.

Szuper jó lesz, végre felvehetem a kedvenc öltönyöm, amit tavaly Klári végigbaszott vörösborral és nagyjából egy hétig kerestem hozzá tisztítót. Mondjuk úgy se hordom sehova máshova, csak erre az egy kurva alkalomra az időnkénti esküvőkön kívül, szóval teljesen rendben van. Az egyik gombja mondjuk leszakadt és persze az egész kibaszott városban nincs egy szabó, aki meg tudná csinálni, mert pont annyira különleges, hogy ezt ne lehessen megtenni, viszont pont annyira szar, hogy a vezetőség méretre gyártott, egy fejlődő ország teljes éves GDP-jébe kerülő öltönyei mellett úgy nézzen ki, mint amit lefostak.

És ez már otthon szar. Vedlik a kutya, a kölkök üvöltenek és zsírkrétáznak, a cipődön áttolta a feleséged a babakocsit, amikor felhozta a lenti sárból. A mindenkori legdurvább hidegfront van, amikor szibériai légtömegek erősítik a betörő sarkvidéki levegő hatását, ezért ugyan a taxiig még valahogy kibírnád az egy szál kurva szövetkabátban és öltönyben, mert a macskaszőr-réteg óvón vigyáz rád vagy három percig, de persze el kell jutni előtte a kocsmáig.

Már jó előre bebaszunk a tényleges céges haverokkal, hogy a főnök évértékelő beszédére pont odaérjünk. Remélhetőleg megint az Íjászban tolunk be vagy négy öt borsodit meg ugyanennyi vodkapezsgőt, hogy már ott beleüljek valami undorító rágógumiba. Muszáj, mert egyrészt nyugodt képpel nem fogom tudni végighallgatni, hogy kemény és kihívásokkal teli évünk volt és bár az első három negyedév adatai bíztatóak voltak, de a negyedik az mindent megváltoztatott és sajnálatos módon elképzelhető, hogy a humán erőforráson kell megfognunk a plusz költségeinket.

Nyilván, hiszen nem egy kurva multi vagyunk és nem Olaf az ötödikről fogja megszabni az éves eredményünket a revenue teamből, aszerint, hogy a board szerint épp hova kell tologatni a pénzünket cégcsoporton belül.

Mondjuk legalább lezajlottak az előléptetések. Erről nem lesz szó, csak végig kell nézni mindenkinek az önelégült pofáját, akik a csapatuk teljesítményét a végsőkig kihasználva tetszelegtek minden létező munkával, amit nem ők csináltak. Megérdemlik. De legalább a túlmozgásos nyaloncok áldozatos munkáját az Employee, az Equal Rights, a Compliance, a Corporate Altruism és a Wellness Commiteeban megint értékelni fogják egy kézzel aláfénymásolt levéllel és egy bakelit emlékplakettel.

 

Kimennél a faszba cigizni, pont még mielőtt a Való Világból és a Csillag születik első fordulójából is ismert Králik Joci elkezdi a standup estjét, de a ruhatárnál elkap az a picsa a controllingról, akivel tavaly találkoztál utoljára, de minimum úgy üdvözöl, mint akivel minden nap a személyzeti budiban hatvankilencezel. Természetesen beáll a kínos csend az első tizenhat másodpercben, mert mondanivalód az égegyadta világon semmi, kapaszkodód még annyi sem, ezért kénytelen vagy smalltalkkal elütni az élét a dolognak.

Kinn a tundra már teljesen átvette az uralmat, a kültéri gázégők alatt kucorog a fél finance, te meg azon gondolkozol, hogy még fázik-e a lábad, vagy ez már a papírtalpú bőrcipő okozta hipotermia.  Kurvaélet, hogy nem tudsz elmerülni abban, hogy szívod azt a kurva cigit, mert megjelenik valaki az IT-ről, hogy emlékeztessen valami három héttel korábban megadott ticketre, mintegy beszélgetési témaként. Kis késztetést érzel, hogy az aranyérműtétedről beszélgess vele retorzióként, de inkább csendesen megfagysz a csini öltönyödben.

Elnyomod a felénél és visszaindulsz, ahol megállítanak a biztonsági őrök, akik az egész nyomorúságos haláltangódat végignézték, ahogy megpróbáltál ellavírozni a spiccesen dülöngélő és gesztikuláló HR-es csajok között anélkül, hogy három ponton égetnék ki az arcodat. Mert mindenképp szükségük van a céges badgedre, hogy azonosítani tudjanak, hogy te itt, elkékült ajkakkal, cigisbodozzal a kezedben, egy egyébként kiürült környéken lévő rendezvényhelyszínen nem-e akarsz éppenséggel belopózni erre a csodás rendezvényre, ahol épp most kezdődik a svédasztalos moslék felszolgálása.

A svédasztalos könyöklés a corporate élet metaforája. Az újak tipródnak a sorban, a rutinosabbak már rég beálltak az ingyenkosztért, a megfásult faszok pedig várják, hogy végre megkapják ezért a sok elviselt szarságért a jutalmukat és végre ehetnek egy kis kiszáradt kókuszgolyót, természetesen mire már mindenki zabált.

Ha esetleg találsz egy szabad asztalt (mert ugye a szocializálódás kedvéért épphogy csak a felénél picit kevesebb ülőhely van), akkor is már egy olyan disznóól fogad, ahova az IT infrastruktúrások is már csak hempergőzni járnak. Törzshöz szorított könyökkel és a cigitől és a könnyeidtől megkeseredett szájjal próbálod lenyelni a kolbászos szűzérméket, hogy a túlméretes kollégák nehogy a nyakadba borítsák idejekorán a kékfrankost. Közben megjelenik a haverod, akivel legalább együtt tudjáktok szidni az egész szart és felajánlja, hogy kezdjetek el rendesen rövidezni.

És akkor betoppan Geronimo. Izzadt hónaljjal, tajtékzó szájcsücsökkel, vöröslő arccal és kibontott felső inggombbal. Geronimo a te elnyomott, bebaszott céges éned.

Geronimo nem gecizik, elkezd szociábilis lenni és leszarni mindent és mindenkit magad körül. A budiba sikoltva nyit be, hogy a “na mi a geci van?” kérdését mindenki, aki épp különféle porokat gyűröget a nózijába kellő nyomatékkal vegye tudomásul. Aztán már a picit áthugyozott öltönynadrágban megy támolyogva a bárpulthoz, ahol összefut azokkal a kollégákkal, akikkel épp befejezték az aktuális projektet.

Geronimo a szavak embere, a finom utalások mestere. Egyből meg is mondja nekik, hogy “bírlak titeket, ti fasszopók”, csak hogy átérezzék a többiek a szarkazmuson túl az őszinte kollegiális tiszteletet, amit sugároz feléjük.

Innentől nincs megállás. Winettouval, legjobb céges barátjával együtt mennek az újabb és újabb rövidekért, míg nem össze nem futnak először a másik részlegvezetővel, a HR vezetővel, a resource managerekkel és mindenkinek, teljesen őszintén elmondják, hogy mit gondolnak a cégről, ami természetesen egy komplett szarhalom, egy olyan minősíthetetlen kupleráj, amit csak és kizárólag indián hőseink tudnának kellően megreformálni, ha végre valaki teret engedne nekik. Winettou le is koccol, felköti a nyakkendőjét az izzadt homlokára és harákolva összetéveszti a Final Coundownt az I will survive-val és ordítva beleveti magát a már táncikáló három traveldeskes lány közé.

Geronimo eközben a hányásig hátralévő utolsó duplaviszkit borítja be a gallérja mögé és végre megtalálja az office headet. Eljött az igazság pillanata.

Géza, én téged amúgy nagyon szeretlek…

Geronimo eltűnik, megint én vagyok. Ott kapaszkodom az összeokádott mandzsettámmal a fajanszba kapaszkodva és a fossal összekent budi falának dőlve. Tudatosul bennem, hogy ki kéne mennem bocsánatot kérni mindenkitől, de igazából úgyis mindegy, le vagyok fotózva, ahogy belehugyozok a padlóvázába. Megpróbálom megigazítani húgytól ázott nadrághajtókámat, a cipőmről lesikálni a klozetpapírt és tessék-lássék módon leszedegetem a répát az ingemről, ami már úgyis vörösboros.

Fél órán keresztül öblögetem a fogamat és a savaktól megrogyott fogzománcom lepattogzott darabkáit odaköpöm a szemetesbe, valahova a bal kontaktlencsém mellé. Támolygok ki a klozetből, a zakóm persze sehol, de a saleses Ági elkapja a kezem, hogy táncoljunk. Annyira tudok táncolni, mint Stephen Hawking, csak nem annyira dinamikusan.

Viszont a nyári fogyókúra most fogja igazán megmutatni a hatását, végre csinos lehetek, amikor hajnali kettőkor makarénázok rettentően bebaszva a maradék három alkalmazottal a körasztalok mellett kialakított tánctéren a DJ csodás válogatására. Kíváncsi vagyok, hogy idén is a Twin Peaksszel tervezi-e lezárni a bulit, vagy talál valami szomorúbbat, mondjuk Seress Rezsőt, hogy ne csak a “menjetek a picsába” üzenetet fogjam, hanem egyből fel is vágjam az ereimet.

Odaszólok Winettounak, hogy lelépek, de ő ügyet sem vet rám, mert épp a Fannival smárol, aki már aznap este is sokakhoz volt kedves azzal a szájjal.

Várom a taxit, megfagyok, de végül beszállok: nem tudom elmondani, hogy hova megyek, csak menjünk innen a picsába.

  • ✪☼­­

    Ez a buli megdöglött.

  • egyedi

    ez így nem buli.

    az írás tetszett

    • vau

      Nem a faszt nem. 😛

      • egyedi

        hát látom, hogy te élvezed 😀

    • ApuElcseszettÉleteVagyok

      az buli csak igazán, amikor részegen elküldesz mindenkit a tarkafaszba.
      mondjuk ilyeneket én még csak hallottam, sosem iszom ilyen helyeken, hogy ne veszítsem el a kontrollt.

      • egyedi

        barátok közt még elmegy, de céges bulin sosem innék ennyit :))

  • dzsungelmacs

    😀 szuper még a következő munkanapon fellépő kínos zavar is, ahogy mindenki úgy tesz, mintha nem történt volna semmi.

    • vau

      Én bocsánatkérő emaileket szoktam írni.

      • ApuElcseszettÉleteVagyok

        mintha számítana… 🙂

        • Magister Ludi

          csak saját lelkiismeretét próbálja megnyugtatni

      • egyedi

        :DDD

      • Chaim Ofanaim

        Előre, nem? Hogy már csak le kelljen nyomni a sendet a drafton másnap reggel.

  • Ziles Gizi

    Hát ez tetszett. Azonkívül nem voltam céges karácsonyi bulin 7 éve. Már el is felejtettem, hogy mennyire ilyen tud lenni.

    • Jar Jar Binks

      én meg még sose .

  • :/

    Zseniális lett 😂

    Csak annyit fűznék hozzá hogy:
    V O D K A S Z Ö K Ő K Ú T

  • ApuElcseszettÉleteVagyok

    true.
    true.

    úgy látom valakinek komoly tapasztalatai vannak…
    én igyekszem ezeket a dolgokat kihagyni. meg amúgy is kis cégnél dolgozok.

  • vau

    Láttam a ma esti rendelést és lesznek konfettiágyúk. Szerintem még berúgás előtt be fogok hányni.

    • ApuElcseszettÉleteVagyok

      legalább lesz ami beleragad a kilocsolt borba.

  • orizatriznyák

    Csak egyszer voltam céges bulin, és akkor sem voltam mint utólag kiderült, de ezt már csak később tudtam meg. Történetesen ahonnan indultam volna az összejövetelre egy kocsma volt, mert előtte ugye be kell melegíteni, még is hogy venné ki már az magát, ha józanon menne az ember egy ilyenre. Így ott maradtam, nagyon.
    Jó lett itt-ott röhögtem is. Kicsit olyan izomtibis.

  • ApuElcseszettÉleteVagyok

    háromszor voltam céges karácsonyi bowlingozni.
    utálom a bowlingot.
    alkoholmentes sört ittam, megnéztem ahogy mások bowlingoznak, pizzát esznek, aztán hazamentem.

    • egyedi

      tudsz élni… :))

      • ApuElcseszettÉleteVagyok

        magas élet.

  • dzsungelmacs

    a kaják tényleg mindig olyan borzalmasak, mint egy erdei iskolai menzán. volt, hogy a körülöttem ülők is inkább vegakosztot kértek, amint meglátták a sültes tálakat. abból a csirkéből még jóformán ömlött a vér, a máj is teljesen nyersnek tűnt. így maradt a rizibizi és a rántott gomba.

    • taro

      nálunk nyers volt a párolt zöldség….

    • vau

      Nem szokott rossz lenni a kaja, de a jó az nem ilyen.

  • taro

    a céges buliról annyit, hogy este kilenckor már otthon voltam.

  • mokusON

    azért szingliként nem hangzik olyan rosszul a nap amikor különösebb erőfeszítés nélkül levarrhatod a kolléganőidet.

    • The Winter Soldier ⭐

      Na, ha ezt Póni meghallja.

      • mokusON

        természetesen külföldi, általam nem ismert szinglikről volt szó..

        • The Winter Soldier ⭐

          Természetesen.

        • ApuElcseszettÉleteVagyok

          rossz válasz.
          a helyes válasz: szinglikről van szó. én nem vagyok szingli.
          majd megadom a számlaszámom.

          • The Winter Soldier ⭐

            :DDDDDDDDDD

  • The Winter Soldier ⭐

    Őszinte részvétem.

  • Magister Ludi

    Nálunk mindenki hozhatja a saját műsorszámát: ének, vers, karácsonyi történet…
    Alkohol csak forralt bor formájában, nagyon szerény kajával, de volt már batyubál is, ahol lehetett röhögni a másik habcsókján, meg gyümölcskenyerén. 8 óra körül hazazavarnak mindenkit, mert a portásnak lejár a műszakja. Összességében teljesen kis hangulatos.

  • Bernard Black

    nálunk nincs karácsonyi buli, de ha szerencséd van, dolgozhatsz karácsonykor is

    • Magister Ludi

      most mondanám, hogy gyere a miénkre, mert a kórusból hiányzik a basszus, meg jól jönne valaki egy gitárral, de nem tudnálak eladni új kollégának, ahhoz túl kevesen vagyunk.

    • dzsungelmacs

      inkább, mint szilveszterkor.

      • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

        Nem szeretem az év végi bulikat.
        Beleült egy lány az ölembe. Ezt még sokkal kevésbé szeretem. Elmondta egy másiknak. Az is.
        A harmadikat nem vártam meg, mondtam jó haggyatok.
        🙁

        • 

          A jelenetet úgy képzeltem, hogy összesen négyen voltatok a bulin, közvetlen egymás mellett. A lány, miután öledbe ült, öledből a közvetlen mellettetek ülő lánynak mondta, hogy “Beleültem az ölébe.”, mire ő válaszolt, hogy “Tényleg! De mókás!”, aztán megfordult, és a másik oldalatokon ülő negyediknek is megismételte volna, de ekkor feláltál, öledből a földre lökve szegényt, majd rajta átlépve kisétáltál, míg mögötted még hallottad, ahogy a lány társainak konstatálta, hogy “Leestem az öléből.”,…. “Hhmmhm. Érdekes…” De ekkor már kint voltál.

      • nulla

        Nem tudod te, hogy mi a jo! En karacsonykor is es szilveszterkor is melozom, immar 2. eve.

        • dzsungelmacs

          mindenkinek kell egy hobbi. 🙂

      • Bernard Black

        idén is szilveszterkor fogok.

        • dzsungelmacs

          te aztán tudod, mi a jó! 😀