Csak bedobom, aztán lesz, ami lesz

Legtöbbünk fantáziáját felpiszkálta gyerekkorunkban már legalább egyszer a palackposta. Tenger híján, nekünk magyaroknak marad a Dunán leúsztatás, így kénytelenek vagyunk megelégedni a világ számos táján partot ért üzenetről szóló hírrel.

Kapatos matrózok már időtlen idők óta hajigálják a kiürült üvegekbe tekercselt agymenéseiket, vágyakozó sorokat szerelmüknek. „Szárazföldi patkány” felnőttek és gyerekek is dobálnak abban a reményben, hogy talán majd egyszer felkeresi őket egy lelkes megtaláló. Legtöbben el is felejtkeznek a hirtelen ötlet hozta játékról, ám vannak olyan szerencsések, akikhez később valóban visszajut a rég várt üzenet.  Így járt a skót John Souter is, aki 1973-ban állt a tengerparton, hogy aztán az azóta eltelt 41 év alatt némileg csillapodjon lelkében a felfokozott várakozás heve, egészen addig a napig, amíg egy New Yorkban turistáskodó német felkereste, és visszajuttatta hozzá a palackját.

Herbert Ernest Hillbrick is gondolt egyet 1936 márciusában, így nyugat-ausztráliai otthonából kislattyogott a tengerpartra, hogy egy, az SS Strathnaver óceánjáró gőzösről készült fotót és elérhetőségét bocsássa vízre. Ő, időközben bekövetkezett halála folytán már nem lepődött meg igazán, ám annál jobban a családja, akiket 76 év múlva kerestek fel az új-zélandi Wellingtonból.

http://www.pandosnco.co.uk/P&OSNCO/Straths/STRATHNAVER/POST_WAR_%20strathnaver.jpg

Herbert bácsinál szerencsésebb volt Courtney Stevenson, aki 1995-ben nyolcévesen bízta a hullámokra küldeményét. Az általa megadott telefonszám már nem élt, amikor 21 évvel, és 830 kilométernyi megtett úttal később, palackjával, Richard Goomes fel szerette volna keresni. Richard nem sokat vacakolt: hála a netnek, keményen egy nap alatt meg is találta.

http://www.kisalfold.hu/ezt_rejtette_a_21_eve_tengerbe_dobott_palackposta/cikk/249/2487734/3.jpg

Hasonló utazási idővel, 24 évvel kellett beérnie annak a műanyag palackpostának, amelyet egy palackposta-verseny (igen, ilyen is volt) során hagyott kibontakozni egy hölgy 1985-ben. Ami így, a fődíjat, egy Ocean Cityben (NJ) töltött hétvégét, abszolút fölénnyel meg is hozta az előrelátó gazdának.

Üvegből készült sorstársaihoz képest ennek, gyerekjáték volt a túlélés, hiszen a műanyag köztudottan lassan bomlik a sós vízben. Ha belegondolunk abba, hogy évente több, mint 100 millió tonna műanyagot szabadítunk rá a világra, nem nehéz belátni, hogy a tudósok miért kezdtek könnyebben lebomló anyagok után kutatni. Ezek, a hagyományosnál gyorsabban lebomló műanyagok, ún. bioműanyagok (BLM) ígéretesnek bizonyulnak, de egyelőre még főként a csomagolóipar hasznosítja őket. A bioműanyagok lényege, hogy csak növényi- és állati újrafeldolgozható alapanyagokból gyártják őket. Így például készülhetnek: cellulózokból, szójafehérjéből, keményítőből, kollagénekből, de akár a paradicsom vagy a dió héjából is.

Nem csak a vakvilágba indíthatunk útjukra palackpostákat, hanem kutatási céllal is.

Így tett a nagy-britanniai Plymouthban működő Tengerbiológiai Társaság egyik tengerbiológusa, George Parker Bidder is 1906 novemberében. Nem aprózta el: közel 1000, speciálisan erre a célra készült palackot dobált szanaszét abban a reményben, hogy általuk többet megtudhat az Északi-tenger mélytengeri áramlatának irányáról. (Spoiler: sikerült a project. Keletről nyugatra mozog.)

Hogy ne csak a reményre alapozzon, a Társaság, egy shillinges megtalálói díjat is kilátásba helyezett minden visszajuttatott palack után. Telt-múlt az idő. Aztán 108 évvel később, 2015-ben megérkezett a valószínűleg legkésőbb partot érő küldemény is, hogy az addigi Guiness Rekorder 99 évet és 43 napot ázó, a Shetland-szigeteknél 2013-ban fellelt palackot egy laza mozdulattal letaszítsa a trónról. A lelkes visszaküldőnek, a Társaság nem volt rest kifizetni az egy shillinges díjat, így az eBay-en kerítettek neki egy korabeli példányt. Már csak ezért is megérte szerintem.

http://szegedma.hu/wp-content/uploads/2016/04/palackposta_guinness.jpg

Én már felvettem a bakancslistámra a palackpostát, mert vagyok olyan szentimentális, hogy elhiszem: talán visszajuthat majd számos leszármazottam egyikéhez az enyém is. A terv, számos leszármazottra vonatkozó részén egyelőre még dolgozom.