Csatárlánc

Néha nehéz a tömegben közlekedni. Általában az: sokan vagyunk, kurva idegesítően toporognak az emberek, ráadásul a lehető legrosszabb helyen áll meg néhány ipari méretű vénasszony megvitatni a visszerek kérdését (a kedvencem a mozgólépcső teteje, de amikor ugyanezt a helyzetet az idézi elő, hogy kifele ellenőriznek a békávésok, ugyanúgy agyfaszt kapok).

Van azonban egy olyan jelenség, amelyet szerintem még soha senki nem kutatott tudományos alapossággal, és amelyet én sem fogok: az a kényszer, ami arra kényszeríti az embereket, hogy a tetszőleges szélességű járda egészét elfoglalják, mintegy az összetartozás jeleként. Néha látszik is, hogy ez komoly kihívás elé állítja őket: egy négy-öt méter széles járdaszakaszt a gyermek komolyabb károsítása nélkül egy háromtagú család igen nehezen tud teljes egészében igénybe venni, de a jelek szerint anyuban és apuban az a késztetés munkál, hogy ha már fizetik az adót, kurvára ki fogják használni AZ EGÉSZ ROHADT JÁRDÁT, mert fizettek érte, és egyébként is bazmeg. (Ezzel kapcsolatban jegyezném meg, hogy csak idő kérdése, hogy mikor fogom az egész hónapot a hetes buszon tölteni, mert ki akarom maxolni a bérlet által kínált lehetőségeket. Oké, napközben metróznék is).

A problémát a megfigyelt családok egyfajta sasszézós mozgással oldják meg, de lehet, hogy ennek az egésznek a fizikához van köze, nem az antropológiához vagy az esztétikumhoz. A jelenség magját a mit sem sejtő gyerek képezi, ő halad középen, mintegy gátat állítva az ember jóérzése elé, aki mégsem szeretne a legkisebb ellenállás iránya felé törekedve átgázolni szerencsétlenen. Két oldalt kíséri a király és a királynő. Apa jobb kezével (jobb híján) szélesen gesztikulál (ha a gyerek jobbján helyezkedik el), Anya pedig némileg bizonytalan, imbolygó mozdulatokkal próbálja uralni a flasztert, de ha érzi, hogy valaki előzne, hirtelen a táskájához kap, és így meglehetősen sportszerűtlen könyökléseket álcáz „van nálam zsepi” alibi mögé rejtőzve.

Ez a jelenség kivédhetetlen, a legjobb, ha az úttesten próbálsz előzni, bár Apa vagy Anya keze messzire is elérhet, jellemzően ilyenkor kell rámutatni az olyan példátlan csodákra, mint például egy REPÜLŐ, NÉZZED, KISFIAM, vagy az ott lakott a penészes nagyi ötszáz éve, PONT OTT (puff).

A legjobb, ha átmész az út túloldalára. A gyerek nem tehet semmiről.