Csokor a kézbe, öltöny a testre

Az egy dolog, hogy megházasodtok, mert olyan hülyék vagytok, hogy szeretnétek ügyvédeket bevonni a magánéletetekbe önszántatokból. Mondjuk ha olyan válogatott soviniszta rohadékokkal akarnám összekötni az életem, mint egy átlagnő, vagy olyan vérszívó gold diggerekkel, mint egy átlag férfi, akkor biztos megfontolnám, de amúgy minek? Nyilván a ceremónina is kurva fontos, mert mi sem jobb annál, mint ország-világ előtt hazudozni arról, hogy szeretni fogjátok egymást, meg ugye apunak anyunak is meg kell mutatni, hogy mire basztátok el azt a nagy halom pénzt, amit kivasaltatok belőle annak örömére, hogy ez az utolsó nagy bulitok, amit részben ők pénzelnek.

De vonatkoztassunk el attól, hogy úgyis elváltok a faszba, inkább azt magyarázzátok meg bazki, hogy minek csináltok ebből világraszóló patáliát?

Mert én értem, hogy ünnepeltetni kell magatokat az életetek egyetlen napján, amikor nem Gizikének, az adminisztrátornak öltöztök fel reggel és végre nem a munkavédelmi ruhát kell viselni, hanem villanthattok a rátok igazított konfekciószarban, amit kárpátaljai szerencsétlenek heftölnek össze. Én értem.

De bazdmeg, nekem nem vicces egy átlagos négycsillagos étterem hatfős vacsorájának költségvetését elbaszni arra, hogy ti ki tudjátok gazdálkodni a székszonyákat, miközben eszem a szottyadt rántott húst rizsával, hozzá a kötelező szar rozét lekísérve a szomszéd Józsi bácsi hpjával.

Mert még ha el is engedem magam valamennyire az elfogyasztott unikumtól, ami egyedüli olyan piáként van jelen, amitől nem vakulok meg, akkor is egy rakás faszfejjel és öregemberrel kell együtt partiznom aranyáron, miközben veletek egy büdös kurva szót nem tudok váltani. Tudjátok mennyi kedvem van Bikinire meg Szécsi Pálra táncolgatni a nagynénétekkel? Igen bazmeg, semmi.

Az átlagfiatalnak egyetlen opciója van ezeken a rendezvényeken: a közbotrány okozás mocsárrészegen. Ha nem éri el a károsanyag-koncentráció a májadban a kritikus tömeget, egyszerűen esélyed nincsen csillelgetve jól érezned magad. Mert mégis mi a fasz lenne a jó ebben az egész szarban?

A kezdeti feszengés józanon? Hagyjálmár. Megérkezel a lagziba, keresed a helyedet, gratulálgatsz sorban állva nyilván nagyon őszinitén, miközben nézegeted a haverotok fejét, ahogy görcsbe rándult arccal próbál jó pofát vágni ahhoz, hogy kétszáz vadidegen rázogatja a kezét plusz nyalogatja a csaját, aki úgy néz ki, mint ha egy alkoholista bányász a Frozen címszereplőjének próbálta volna kifesteni.

Amikor végre letennéd a valagad, egy életreszóló fotót kell készíteni a násznéppel. Összesen vagy harmincat, társaságonként. Elképzelem, ahogy öreg napjaimon kikeresem a lemezről a régi szar fotókat és próbálom kitalálni, hogy a kettővel ezelőtti feleségem haverjai közül ki a faszom okádott már délután hatkor az egyik fotón. Életszerű és hasznos momentum, szívesen áldozom az ilyesmire.

Aztán megyek ugye az asztalhoz, ahol annak nézek elébe, hogy az öltönyömet tutira le fogja inni/zabálni valami pribék. Megkeresem a cuki kis ültetőkártyámat és tudatosul bennem, hogy a világegyetem legnagyobb faszfejével szemben sikerült engem beosztani. Az egész kurva estét ott tölthetem, ha nem állok be a szerelemvonatba ütemtelenül toporogni Klári nénje után, aki mindegy hatvan centivel alacsonyabb nálam, miközben a látensbuzi Laci bácsi tapogatja a seggem.

De szerencsére nem ebédeltem, mert tisztában vagyok vele, hogy annak érdekében, hogy megmutassátok, hogy kapok valamit a pénzemért azon kívül, hogy nektek finananszírozom a quad túrát Hurquadában, muszáj mintegy nyolc órán keresztül válogatott szarságokkal zabáltatnotok. Persze ha nem vagyok partner ebben, akkor én vagyok a fasz, szóval részt veszek a játékban és áhitattal várom a sok kisnyugdíjassal a rántott gombafejeket, a tartárt meg a gépsonkával töltött csirkeaprólékot, hogy aztán végignézzem, ahogy felmetélitek azt az ótvar szar cukros margarinbombát, amihez cuppogatni illik, miközben a szar fotósotok harminc szögből próbálja megörökíteni, ahogy együtt bénáztok a beáztatott ikeás kenyérvágóval.

Persze mivel kishíján éhen döglöttem, mire ide eljutottunk, kínkeservvel megeszem, hogy túllegyek rajta, meg hogy a faszomba nézne ki, ha rendelnék egy pizzát… De nincs vége bazd meg, végighallgatom a szüleiteket, akik már az új csajaikkal/pasijaikkal adják elő a megkeseredett monológukat arról, hogy tudják, hogy el fogjátok baszni az életeteket. Hiszen végleg megszűnt számukra az az illúzió, hogy a javított énjük lehettek, mert örökre hozzákötitek az életeteket (najó, még öt évre) ahhoz a seggarchoz. Rohadtul nem tartozik rám.

Amíg én kedélyesen bebaszok a harmadik üveg irsaitól, ami az egyetlen fogyasztható dolog az egész szörnyfesztiválon, addig ti előkészítitek a menyasszonytáncot, vagy a pénzes sorbanállást. Legalább annyi megjátszás lenne ebben az egész fosban, hogy utólag kellene utalással fizetni, vagy nem tudom. Nyilván megy a kukába minden kézzel, vagy odafigyeléssel készített cukiság, “elvesznek költözéskor”, amikkel mi napokat baszódtunk nektek. Mari néniék bennfenntesen odaadják a borítékokat, mint ha minimum egy fejlődő ország teljes költségvetését adnák oda, talán még kacsintanak is az ötezreshez.

Megy a begyakorolt táncotok. Mindenki tudja, hogy legalább ötvenszer vesztetek össze, amíg betanultátok. Meg még szarul is néz ki, de ahhoz bőven elég, hogy megalapozza az érzést, hogy legalább ilyen szinten kéne tolni neked is, amikor/miután perkálsz. Ezzel kezdetét veszi az igazi táncos lagzihangulat. Lehet a már apáink által is gyűlölt válogatott szarokra ropni, amit a lejárt szavatosságú dídzsének csúfolt kripli rakosgat fel egymásutánban, vagy valami egyetemi nejlonzakós baromarcúakból álló konzis gyakorlóbrigád plömpög el. Kötelező tartozék az okádéknak is úriasan nevezhető hangosítás és a ténfergés a budira ingajáratozó öregasszonyok, az asztalnál hányáshatárig kizabált rokonság és a magát viccesnek gondoló, hőrögető, fizetett vőfély között.

Mire eljutunk a szöktetésig, az ingem és a nadrágom már taccson van. Mivel az undorító kölkök a pörköltszaftos és csokipudingos mancsukat az én székszoknyámba törölgették, nyilván a zakómnak is szevasz. Jó pofát vágok hozzá, megpróbálom nem szájonbaszni a nagybácsit, aki nyálcsíkkal a szája szélén szidja nekem a pultnál a kormányt vagy az ellenzéket, koccintok vele egyet az ismert házipálinkával, miközben édesdeden átkarol és a fülembe lehel és reménykedek, hogy hamarosan jön a töltött káposzta, ami még pont hiányzik, hogy meglegyen aznap a negyvenezer kalóriányi bevitelem.

Ha találok valami luvnyát, akivel lehet táncolni, akkor még maradok. Természetesen kiderül, hogy leszbikus/rokon/borderline/igazából fiú, úgyhogy megiszok még két rövidet, mert már úgyis kurva mindegy, beokádok hazafelé a taxiba és másnap elgondolkozom, hogy tulajdonképpen ki a faszomnak is tettem ezzel szívességet.

Hívjatok meg a következőre is, srácok!

  • gulden

    sokáig meggyőződésem volt,hogy az esküvő egy férfinak olyan lehet,mintha egy kofa a lehel térről ráakasztaná a legnehezebb súlyát a heréidre, és azt figyelné,hogy élvezed-e. aztán egy-két ismerősöm megmutatta,hogy ez nem annyira adekvát. de azt tartom,hogy ez többnyire a nők sportja,főleg azoké akik világ életükbe királylányok voltak és rózsaszín ruhában várják egy vattacukorfelhőn ,hogy valaki megmentse őket saját maguktól..

    • vau

      Az egy dolog, hogy egy szopás a vőlegénynek, de a násznép azon részét mi a fasznak kínozzák, akiket szeretnek?

  • Bernard Black

    a pokol egy külön bugyráról hallottam nemrég: egy vegán és antialkoholista esküvőn mulatóst játszani.

    nincs az az idegesítő kedélyes távoli rokon-mennyiség, ami ezt alul tudná múlni

  • Bernard Black

    vegán antialkoholista esküvő mulatóssal.

    szerintem ezt nem lehet alulmúlni, mondjuk hálistennek ezen pont nem voltam

    • vau

      nincsenek szavaim.

  • Magister Ludi

    Egy ideje már csak a polgárira megyek, ha nagyon muszáj. A templomit akkor hagytam abba, amikor valami ilyesmit talált mondani a pap, hogy az asszony engedelmeskedik az urának. (???)
    Lagziba meg evidencia, hogy nem szabad menni, mindenkivel akkor teszel a legjobbat, magadat is beleértve.
    Egy kedves levélben szoktam elhatárolódni.
    Kissé nagyobb a baj, ha a te esküvődről és lagzidról van szó.

    • Lotyótök

      Hu, egyszer voltam reformatus eskuvon, ahol az uram batran enekelte az epp aktualis dalokat, dacara annak, hogy sem nem reformatus, sem nem jartas a templomi dalok vilagaban. Hat, kicsit feltem, hogy rankomlik a cuki faberakasos mennyezet, mert ket padsornyi ember rohogott visszafojtva, recsegett a pad, en meg meltosagom utolso morzsaival azt nezegettem, hogy a sok ajto kozul hol lehet kisuhanni.

      • Magister Ludi

        egyrészt ugye nem urad, csak a férjed 😛
        másrészt meg: kottából blattolt, vagy hogy? esetleg gyerekkorában áteshetett valami kötelező egyházi progin, amit eddig titkolt, onnan az ismeret.

  • Belga 🍺

    Az esküvű csak egy felesleges pénzkidobásnak a színjátékkal átitatott ceremóniája.

    • cinnamonroll

      A fent említett stílusban sokkal inkább vállalkozás, ami megadja a kezdő lökést a friss házasoknak. Minél több a vendég annál olcsóbban kapod a fejadagokat és a várható bevétel is nagyobb. Több ismerősöm is erre hajtva hat-, de akár hét számjegyű nyereséggel sikerült végül lezavarnia az előadást.

      • Belga 🍺

        Nekem akkor sincs sok kedvem a színjátékhoz meg a jópofizáshoz.

        • cinnamonroll

          Nincs is rá szükség. Ha belekényszerítve érzed magad, akkor valami nem oké a kapcsolattal sem ugye…

          • Belga 🍺

            Nekem a szertartás előtti/utáni színjátékkal van bajom.

  • dzsungelmacs

    minél több esküvőre megyek, annál jobban tudom értékelni azokat a barátaimat, akik szépen, csendben titokban megtartják kettő darab tanúval, azonnal elhúznak nászútra és utána egy közös sörözésen megemlítik, hogy úgy egyébként pár hete összeházasodtak. agybaj az egész. amikor legalább félnormálisnak tartott ismerőseid tényleg székszoknyákkal meg szalvétagyűrűkkel foglalkoznak érdemes egy időre eltávolodni tőlük. amikor először hallottam azt a szót, hogy székszoknya, azt hittem csak valami vicc és percekig kiakadtan nevettem.
    a kaja még utólag is kínos tud lenni, amikor párás szemmel évek múlva felemlegeti az egykori menyasszony, hogy tudja, hogy mindig szar, de ugye náluk bezzeg milyen finom volt! igen, szívem, a legjobb volt, imádtam a porcos mócsingot a megbuggyant franciasalátával, az a finoman acetonos szar, amivel koccintottunk pedig egyenesen mennyei volt! az ültetésnél néha azért eszembe jutott, hogy bosszúból mégis férjhez megyek és direkt úgy válogatom össze az asztaltársaságot, hogy kicsesszek mindenkivel.
    jók még a bevonuló zenék is, kedvencem az over the rainbow, mintha máris temetnék a házasságukat. ami még állatira gáz tud lenni, amikor másnap meglepetésszerűen megjelenik nálatok az ifjú pár, hogy hoztak az esküvői tortából és egyéb maradékokból. istenem, milyen kedves szokás, olyan rég voltam rosszul! valami fantasztikusan néztél ki tegnap drágám!

    • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

      Ez az over the rainbow thingy nem is oJan rossz.
      754 megtekintés esete forog fenn.
      https://youtu.be/iSwcY675CXw

    • vau

      Vagy azok a geci fotómontázsok az utalásokkal, amik csak négy ember számára érthetőek, azt is imádom.

      • dzsungelmacs

        jáj! és amikor elfelejtetted már az egészet, akkor meghívnak az esküvői videó megtekintésére. egy fokkal még jobb, ha valamelyik felettesednek volt esküvője, akkor testületileg bevonultok a tárgyalóba, hogy mindannyian együtt újraéljétek az egészet. szerencsésebb esetben csak egy rövid kis diavetítést kapsz mailben, remekül megválasztott zenével. a lagzi alatt gyilkos tud még lenni, ha valamilyen “vicces” sorversenyt játszatok, lányok a fiúk ellen. és persze szörnyen mókás, ha ellopják a menyasszony cipőjét is, mert ez a szokás.

        • vau

          Menyecsketánc? Csak hogy ha már azt hitted, hogy vége annak a kurva táncitáncinak, hogy még egyszer ott baszódjanak?

          • dzsungelmacs

            brr. a legjobb gyertyával, keringőzve. ha addig nem öntöttek le, etted le magad, nyugi, biztos kiég a ruhád, megég a kezed.

          • vau

            elalszik, kínos öngyújtózás…

          • dzsungelmacs

            nagyon boldog vagyok, hogy idén nyáron egyre sem kell mennem! 😀

  • cinnamonroll

    Ugyanmár, ha megfelelően puccos kastélyt választasz helyszínnek, az átlagmagyar tisztelni fog mert azt hiszi gazdag vagy, meghunyászkodik és kezelhető lesz.
    Azt meg te se gondolod komolyan hogy lemondanál a pörköltszaft vakítóan fehér, pihepuha textil szalévátba törlésének kéjes élvezetéről 😊

    • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

      a pörköltszaft vakítóan fehér, pihepuha textil szalévátba törlése

      Hát, elég gyorsan kiismertél, nem mondom.

      • cinnamonroll

        Az vesse rá az első követ… 😁

        • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

          Volt egy affair, nem mesélem el.
          Na yó, elmesélem.
          Lecsábítottak a seregélyesi kastélyba, ami egyébként elég jó kis hely volt, konkrétan 75 literes hátizsákba pakoltuk az üveges söröket és hát na, nekem kellemetlen de erősen beviselkedtünk.
          Fú, ott majdnem volt egy házasságtörő dolog lánnyal meg minden, aztán nem.
          De leöntöttem a fehér Lee farmeromat (fehér farmer????) vörösborral.

          • vau

            fehér
            Lee
            farmer
            esküvő.

            Szedd már össze magad, ember.

          • Rezsoke

            Feher farmer, bocsbaz de ultragaz

      • vau

        Kényszeres vagyok, engem ezzel ki lehet véreztetni.

  • Dzsentri

    Eddig számomra a csúcs egy mélymagyar esküvő volt, ahol rajtam kívül mindenki attila ruhában feszített és több díszzsinór volt a vendégeken, mint ami felvásárolható egy méteráru nagykereskedésben. A mélypontot elég nehéz meghatározni, de az örömszülők erdélyi himnusz éneklése kánonban a húsleveles előtt vagy a nemzeti trikolórban megálmodott menyecskeruha nagybemutatója mindenképpen az esélyes versenyzők között van.

    • Bernard Black

      Református esküvő? Ortodoxon még nem voltam, de állítólag az is kegyetlen

      • Dzsentri

        Főleg katolikus esküvőkhöz volt szerencsém, abból némelyik egy soha véget nem érő felolvasóesthez hasonlított, de a református is pipa. (az mondjuk rövidebb és gördülékenyebb volt).
        Szcientológusra még várok.

      • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

        Van egy Csaba vezéres erdélyi tálam, télleg elég sok falon függhet.
        Így nézed: hát végülis szép meg minden.
        Huehue: most néztem, zselés szaloncukor volt benne, azt zabálom.

  • Ezt lehet tetézni azzal, ha nem csak százkilencvenkettedik vendégnek hívnak, hanem pl. tanú leszel.

    • Lotyótök

      Ja, akkor kicsit varni kell a bebaszassal, nem illik takonyreszegen, szekrol felig lecsuszva belebofogni a boldogito igen utani meghatott csendbe.

  • Pszeudopiréz

    az a titka hogy nem kell minden nyomorultat meghívni csak akikkel jól érzed magad amúgy is. a sajátomat a legénybúcsú folytatásaként tudnám jellemezni, 12:00-tól már rövidnadrág-pólóban voltam és nem volt semmi vőfélyes buziskodás csak ettünk meg bebasztunk.

  • hogyhogynem

    Fújmár!!!
    Ezt nem így kell csinálni. 🙁

  • Helena_30

    Vau, a megoldás: Balin kell esküdni, mindenkit meghívni (nem lesz sértődés), viszont az ötezresért szart rágó rokonok (?) közül senki nem fogja kifizetni az utazási költséget. Főleg azok nem, akik már Veszprémig útlevéllel akarnak utazni.
    Beválik. Hidd el 🙂