Félemmetes szörnyezet

A port.hu-n bukkantam rá egy válogatásra a filmtörténelem legbénább szörnyeiről készült cikkre, és eltűnődtem rajta, hogy vajon melyik lehetett a legszarabb horrorfilm, amit valaha láttam. Nem vagyok a műfaj nagy rajongója: amennyire szeretem a klasszikus kísértethistóriákat Poe-tól Lovecraften át E. T. A. „Kísértet” Hoffmanig, annyira hidegen hagynak általában a horrorfilmek – különösen a jump-scare trükköt a végletekig elkoptató darabok.

No, de ha nem is ijesztő egy horrorfilm, lehetnek más értékei: optimális esetben legalább vicces, az pedig még jobb, ha nem a mozi alkotóin röhögünk, hanem velük. Ennek a vicces műfajnak talán a legjobb példája a Shaun of the Dead, de sorozatban kiváló például az Ash vs. the Evil Dead is. A Hullajó szintén elég vicces – és baromi undorító – volt, a Szörnyecskék meg nyilván egy klasszikus, bár a második része emlékeim szerint szörnyű volt. Szörnyű mulasztásom, hogy még mindig nem láttam a One Eyed Monster című filmet, amely Ron Jeremy egykori pornósztár életre kelt gonosz faszát vonultatja fel a főszerepben, de nagyon tévednénk, ha azt hinnénk, hogy a filmtörténetben először vág vissza egy sértett fasz a világnak: egy 1975-ös blaxpoitation-moziban egy wattsi drogdíler mészárolja le az ellenségeit a harminc láb hosszú pöcsével. Szép.

Ehhez képest az már lófasz, amikor a mézeskalácsember vagy egy gonosz hóember gyilkolja a népeket, bár ez utóbbit megnézném valamelyik karácsonykor, állítólag van benne egy jelenet, ahol valakit a répaorrával nyír ki. Egy bejglimámoros-száncsengős estén tulajdonképpen teljesen legitim program lehet ilyesmit nézni.

A nagyra nőtt vagy gonosz állatok tulajdonképpen már labdába se rúghatnak, bár az 1972-es Night of the Lepusban óriásnyulak terrorizálják egy városka lakóit, egy másik örökbecsű alkotásban pedig gonosz cickányok támadnak az emberiségre. Ebbe a kategóriába sorolnám még a környezettudatosságra intő, néhány éve bemutatott filmet, ha jól emlékszem, az Esemény volt a címe, ebben a növények fingják tele a világot mérges gázzal, az egyik jelenetben pedig a szereplők megpróbálnak elfutni a szél elől. A Bolygó kapitánya szellemében fogant alkotások egyébként a horrorműfajba is beszivárogtak, maga Godzilla is felvette a harcot egy környezetszennyezésre specializálódott űr-rájával, vagy mi a bánattal.

A listába simán beleférne a Fradi új kabalája (vagy akár a Bol-dog is a maga üres, kifejezéstelen és baromi ijesztő képével), de lapozzunk, mert az élettelen, ám gonosz tárgyakkal eddig még nem is foglalkoztunk. Alap persze a Chucky, ahol egy játékbaba áll neki gyilkolászni, de nem mehetünk el szó nélkül a feka Chucky mellett sem, aki a beszédes nevű Black Devil Doll From Hell főgonosza. Létezik még elvetemült lift és emberevő ágy is, de ezen a ponton már ezen kár is meglepődni. A műfajt valószínűleg az Amityville 4-ben maxolták ki, amit az első adandó alkalommal meg is fogok nézni, ugyanis ebben egy elátkozott, gonosz lámpa tetanusszal fertőzi meg az egyik tulajdonosát.

Meg van persze olyan is, amit egyszerűen nem is érthetünk meg, ha nem vagyunk történetesen japánok:

japan-weird-tongue