Filmes fotózás 2017-ben

36 kocka. Lényegében a digitális kamerák megjelenése óta vitatkoznak az emberek azon, hogy melyik a jobb, a digitális vagy a film.  Tarantino odáig ment, hogy behisztizett, hogy ő bizony abbahagyja a filmezést (jajj ne, nem kapunk több valószínűtlenül túlírt dialógust két vérfolyam között, neeee), ha a gyárak abbahagyják az alapanyag gyártását, mert ő bizony nem fog digitálisan rögzíteni. Szerinte a filmek nem arról szólnak, hogy a mozgást örökítjük meg,  mert az operatőr fotók sorozatának egymás utáni gyors lejátszásával érnik el, hogy a nem létező mozgás illúzióját keltség és valójában ez adja a mozi varázsát.

Ő nyilván hülye, mint a seggem, de van valami a mondanivalójában. A filmezés és a filmes fotózás ugyanarról, a fényképezésről, a kompozícióról szól. Több fotós véleménye (többek között Jared Polintól olvastam legutoljára, akinek egyébként vicces, puzséros őrjöngései vannak youtubeon a témában), hogy a digitális korszak elmélyítette bennünk az igényt az egekbe nyomott sharpnessre, a bokeh (fókuszon kívüli elmosódott tér) “minőségére”, a gyors sorozatokra, illetve a 4k felvételre, miközben a fotózás nem erről kellett hogy szóljon. Régen sem kellett a lélegzetelállító felvételekhez négyszázezres ISO és kétszáz autofókusz pont. Ezek a vívmányok elképesztően hasznosak ugyan, de ezekkel elkezdeni a fényképezést olyan, mint ABS-szel és ESP-vel, meg sávelhagyás figyelő autóval megtanulni vezetni.

Bizonyos értelmeben bölcsebb dolog telefonnal nekiállni fényképezni tanulni, mint DSLR-rel, ha a dolog purista oldalát nézzük. Pár éve vettem meg az első komoly filmes SLR kamerámat. Régen soha nem volt pénzem erre: akkoriban a kamerák egy autó árába kerültek, az optika meg annyira elképesztően sokba került hozzá, hogy tízévesen, amikor elkezdett érdekelni a fotózás teljességgel elképzelhetetlen volt, hogy hozzá juthatok. Kivettem a könyvtárból Lee Durrell és Gerald Durrell Amatőr természetbúvár c. könyvét, kimentem abba a tölgyligetbe Szentiván mellett, ahol most már az Audi huszadik bekötőútja van és tessék-lássék módon összeállítottam magamnak vadleseket és a születésnapomra kapott, meglehetősen bénácska Kodakommal (Star talán…? már nem él, akitől megkérdezhetném) kimentem állatokat fotózni. A legeslegolcsóbb Fuji filmre lőtt képeim sose voltak jók és a fix objektív, a fix rekesz nem sokat segített a dolgon. Apám végül abbahagyta a kísérletezésem finanszírozását és soha nem lett belőlem fotós. Hobbifotózni is csak sokkal később kezdtem el, amikor a digitális kamerák piacra törése után egyszer már sikerült ráunnom a bulifotózásra.

Szóval nosztalgia sosem társult ehhez a műfajhoz, hacsak nem tekintjük nosztalgiának a keserédes igényt a “mi lett volna ha” forgatókönyvekre, amiket fejben párszor mindig lejátszok, akárhányszor felhúzom az Olympusomat.

Mire akarok kilyukadni? Hogy a filmes gépek az elmúlt években alapjaiban változtatták meg annak a módját, ahogy fényképezek. A DSLR gyakorlatilag zombivá alakít minket, akik elmerülnek (esetemben erősen túlkompenzálnak) abban, hogy rengeteg cuccal mennek fotózni és egyfolytában bújják az technikai oldalakat. Rá vagyunk feszülve arra, hogy legalább kétezer kép készüljön egyetlen nyaraláson, amiket aztán soha nem nézünk vissza. Nos a film teljesen más.

Nem utólag válogatok, hanem ott és akkor

Mire jó ez? Arra, hogy nem tornyosulnak a gépemen ezerszámra a képek. A kicsit kevesebb bizony néha több. Megtanultam picit lelassulni és ezt azóta akkor is észreveszem magamon, ha digitális fotókat csinálok. Átgondolom, hogy kell-e most ez a pillanat, vagy érdemes elvenni az arcom elöl a gépet és itt lenne inkább az ideje annak, hogy elmerüljek benne. Kevesebb időt töltök ezáltal a számítógép és a Lightroom előtt: mindenki nyer.

Elmerülni a pillanatban

Amikor megcsinálom a képet, már az elkészítése előtt átgondolom, hogy hogy fogom megoldani a kompozíciót és tudom, hogy sikerülni fog. Mivel nincs azonnali “jutalom”, az előhívás kivárása csak növeli az elégedettséget (és persze a csalódást is), ha sikerül.  Amikor sikerül egy jó fotó, annál kevés jobb élmény van számomra. Van pár filmes fotóm, amire szinte sírok, annyira örülök, ha ránézek. Általában ezek személyes pillanatok és a legkevésbé sincsen bennük semmi extrém módon technikai. Különlegesen gyors záridők, vagy bármi huncutság. Sokkal-sokkal türelmesebb vagyok, kivárom a megfelelő időt, nem egyszer jó előre felkészülök rá. Előre elképzelem, hogy mi fog történni, mert minden kocka drága.

Tanulás

A digitális gépekkel könnyebb hibázni, mert nincs büntetés. Ahhoz hasonlítanám, mint amikor cheat code-dal mész végig valami játékon. Persze, meg tudod nézni, hogy mi minden van a pályán, hiszen sose fogysz ki az életekből, de menet közben megölöd az izgalmat, hogy valamit elronthatsz és akkor vége. Soha nem tanultam még ennyit a kompozícióról, a fókuszról, a záridőkről és a fényérzékenységről, mint az utóbbi években. Azt hittem én is, mint mindenki más, hogy ha betekerek egy adag fekete-fehéret, akkor olyan mesésen hipster képeket fogok lőni, hogy mindenki ott fog hümmögni előttük, amikor poszterméretben kinagyíttatom őket. Nos nem így lett. Rájöttem, hogy a falevelek kurva szarul néznek ki nagy kontraszttal és hogy a piros szűrőt nem tesszük fel olyan képre, ahol emberek arcai is szerepelnek. Jobban megértem a fényt,

 

Kevesebb cucc

Bár nyilván beszereztem hozzá minden szart, az esetek kilencven százalékában az Olympus OM-2n-em van nálam és az 50mm-es objektív rajta. Esetleg elviszem magammal a 35mm-est, de nem jellemző. Persze ez kompromisszumos döntés, de így az eszközeim nem állnak a megvalósítás útjába. Nincs megalkuvás: vagy megoldom a helyzetet, vagy nem készül fotó. És akkor inkább mindig meg akarom oldani a helyzetet és akarok fotót csinálni. Jellemzően nem sirdogálok azon, hogy mennyire életlenek az obijaim, meg nem böngészem a netet újabbak után. Imádom továbbra is az éles digitális képeket, de ha ránézek egy képre, elkezdem értékelni az igazán fontos dolgokat. És a jó fotó nem az élességről szól. Szeretem a motion blurt, szeretem a film szemcsésségét, szeretem a kicsit elbaszott fókuszt. Hozzáad az egészhez valami organikusat, amitől minden sokkal sokkal kézzel foghatóbb és élőbb lesz.

Szóval akkor most ennyit a digitálisról?

Dehogy. Imádom a digitális fotózást. Ugyanakkor Tarantino, Nolan, Scorsese lobbizik a Kodak filmes készlet megmentéséért, néhány gyár újranyílt és szerencsére a hipsterek is elég rendesen életbentartják a műfajt. A Fuji Instax megint behozta a nyomtatott fotó utánozhatatlan ízét a kommersz fotózásba, ami tök jó dolog. Persze, döglődik az egész és csodaszámba fog menni, ha lesz még valaki pár év múlva, aki előhívót vagy filmet gyárt. De amíg van, addig nagyon élvezetes és szép dolog életben tartani ezt a műfajt.

A digitális baromi olcsó, már ami a mennyiségi fotózást illeti. Ugyan 20-30 ezerért szuper minőségű Yashicákat, Fujikat, Nikont, Canont, Olympust kapsz egy 50mm-es lencsével, plusz maguk a lencsék is hozzáférhetők gombokért, de egy tekercs Tri-X előhívása a Westendben öt ropival oldható meg, amiért kapsz 36 darab nagyon király képet.  Előhívó szettet lehet házilag is összeállítani és egy szkennerrel gyakorlatilag szigetüzemben lehet átörökíteni a filmes fotózást a huszonkettedik századba (feltéve ha marad nyers film), de az annyira költséges móka, hogy a legtöbb épeszű hobbista elzárkózik előle.

De a filmessel még a kevéske előhívó helyek egyikén megcsinált, alapvetően szar képek is jók és személyesek lesznek. Kevés jobb dolog van, mint azon vergődni, hogy milyen tekercset fűzzek be a következőre – legyen egy ezer forintos Kodak, vagy keressek valami csúcsszuper Velviát? Mindenkinek javaslom, aki meg akarja érteni, hogy mi az ISO, a záridő és a rekesz szentháromság, hogy kapjon fel még egy analóg gépet, amíg az utolsónak be nem ragad a zárszerkezete. Vagy kettőt.

  • vau

    …úgyhogy vettem egy Fujit.

    • orizatriznyák

      Nekem egy ilyen van/volt. Kölcsönadtam havernak oszt szevasz van neki. Nem egy nagy vasziszdasz, de elvoltam vele, míg megvolt.

      https://p1.akcdn.net/full/12241402.panasonic-lumix-dmc-fz8.jpg

      • vau

        Nekem egy kis Nikon volt szuperzoomban.

        • taro

          az első ásatásaimon még pajtással fotòztunk 🙂

          • orizatriznyák

            Megvan már XIII. Ramszesz szarkofágja, vagy koporsója, síremléke? Csak így beugrott

            Bolesław Prus regénye után…

          • taro

            nem vagyok egyiptológus, de nehéz egy nem valós személy sírját és múmiáját megtalálni

          • orizatriznyák

            Tyííííííííí, akkor ezt jól benéztem.

          • taro

            előfordul, sokan nem tudják, hogy nem valós személy 🙂

          • vau

            A teljes családi kört végigkuncsorogtam orosz SLR-ekért, de nyilván nem lett belőle semmi.

            Pajtáshoz nem volt szerencsém, de 120-as filmessel úgy általában nem fotóztam még.

          • taro

            egy csomó múzeumban megvannak a régi üvegnegatívok, az mekkora jóság

      • Bernard Black

        nekem az utolsó értékelhető fuji bridge van, azon még lehet manuálisan fókuszt állítani. nem nagyon nagy szám, de el lehet vele szórakozni

    • cinnamonroll

      Ha megengedsz egy kérdést, miért pont Fuji? Ehhez vannak objektívek?

      • vau

        Nemtom. Ki akartam ikszelni egyet.

        Ezek voltak versenyben:

        Canon M5 + 18-150mm + adapter + 35mm f2
        Sony A7 + 24-240mm + 50mm f1.8
        Sony A7 II + adapter + sigma 24-105 + 50mm
        Sony A7R II + adapter + sigma 24-105 + 50mm
        Fuji X-T20 + 18-135mm + 35mm f1.4
        Fuji X-T2 + metabones adapter + sigma 24-105 + 35mm f1.4
        Olympus O-MD EM-1 MKII + metabones XL + sigma 18-35 f1.8 + sigma 50-100mm f1.8
        Canon 6D MKII + Sigma 24-105mm

        Na most ezek mind mocskos drágák, szóval a sóher, kivárós változatok:

        Sony A7 + FD adapter + FD lencséim + Canon adapter + EF lencséim
        Fuji X-E1 + FD to FX speed booster + FD lencsék + 35mm f1.4
        Olympus OMD EM10 MKII + metabones speed booster + meglévő canon EF lencsék.
        Canon 6D MKI + meglévő lencsék

        Második nyert a sóher megoldások közül. A legtöbbet a 35mm környékét használom cropon, vagy 50mm full framen, a SIgma 24-105, a Sigma 18-35 és az 50-100 meg jobb bármelyik hasonló canon obinál, ide értve az L lencséket is. A Sony natív lencsék megfizethetetlenül drágák és nincs 24-105-ös átfogású, ami f4-es lenne. Fujihoz meg rendeltem speed boostert és használom vele a 35-105 f3.5 FD lencsémet.

        Ezér.

        • vau

          Amúgy az egész jelenlegi felhozatalt kívülről tudom, ha kell valakinek segítség akár kiválasztásban, akár beszerzésben, akkor segítek. Levedlett analóg és objektív is van kettő, ami már nem kell, mert vettem helyette szebbet/jobbat.

          • vita

            Csak nem elolvastad a világ összes tesztnjét hogy sikerüljön kiválasztani a legmegfelelőbbet?

          • vau

            A világ összes tesztjét IS.

          • cinnamonroll

            Köszi, ezt most szépen feljegyeztem.

        • cinnamonroll

          Wow 😯

  • cinnamonroll

    Gratula, nagyon jó kis írás 😊
    Én Kodak(?) eldobhatóval kezdtem, azután valami fix objektíves Praktikávaal tanulgattam az alapokat – sose felejtem – az első tekercs művészi fotósorozatomat egyetlen kockára lőttem el, mert rosszul fűztem be a filmet 😂 Majd jöttek a fényképezős mobilok.

    És filmes hipszterkedés ide, Lomo oda, van egy igazi, egyedi tömeggyártott szar fényképezőm (egyelőre szobadísz és hatékony porfogó) 😊 https://uploads.disquscdn.com/images/ec8b49df14a3fb65019ab24097ef362e26fa26400ef84bbc1798ce459cc8e6af.jpg

    • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★
      • cinnamonroll

        Nem rossz – nem rossz, de hol van a menőségfaktora ettől??? 😁

        https://i.giphy.com/media/BLj7Wc3rUkhag/giphy.gif

        …és bááámm ott a kép a kezedben.

        • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

          De most képzeld csak el.
          Ül egy ilyen kis puki, tanulgatja a forográfia művészetét, a kis mancsaiba kap egy Beirette gépet és nem viszi a 36 kockásat csak a 24-eset, mert nem elég erős a mechanikája.
          Aztán elmegy és vesz egy elektromos Fuji-t és az sem. 🙁

          • Bernard Black

            a kézzeltekerős fényképező az menő volt, de volt egy polaroidunk is anno, az maga volt a varázslat, hogy kigyütt a kép

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            A Polaroid tényleg jó volt, egy éles fotót sem tudtam vele csinálni. 🙂

          • vau

            Szerintem soha senki.

          • Bernard Black

            de ez legalább hamar kiderült

  • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

    Így ültem a sötétkamrában, egy Hajdú felöltöltős mosógépen világítottam le kellemes vörös háttérfényben az első fotóimat. Egy fém bögrében raktam össze a fixirsó oldatot, apám rámpirított: ebből emberek isznak.
    Kösz, apu.
    Akkor inkább DSLR.

    • vau

      A mérgek utánozhatatlan illata. Kedvem lenne levilágítani negatívokat.

  • SpaceWolf

    Na, ilyenből még többet. A hétfő reggeli depressziós szarokat meg leszel szíves, de kurvagyorsan… 🙂

    • Magister Ludi

      a hétfő reggeli depressziós szarok segítik a közös frusztráció szertartásszerű kiélését,
      szóval van helyük a világban

      • SpaceWolf

        Inkább rúgjunk be helyette. Deal?

        • Magister Ludi

          ehh, én már 17 éves koromig megittam mindent, amit terveztem, szóval ilyenekre eléggé alkalmatlan vagyok, de hajlandó vagyok végignézni, ahogy mások bebasznak és még haza is cígölöm őket

          • SpaceWolf

            Szerintem mi jóban lennénk. 😀

  • vau

    Ti mit fotóztok/mit fotóznátok?

    • SpaceWolf

      Én a természetfotózást szerettem nagyon. Egyszer még nyertem is egy amatőr pályázaton. 🙂

      • vau

        Szerencsére az a legkurvadrágább az összes műfaj közül, talán csak a sportfotózás nagyobb szopó. 😛

        • SpaceWolf

          Az amatőr szón volt a hangsúly. 😀
          Egy Konica-Minolta bridge meg pár szűrő elég volt az igényeimnek.

          • vau

            Én is bridge gépekkel fotóztam régen, akkor megélhetésért. A kedvenc analóg fotóm automata beállítással készült a Canon T50-esemmel.

          • SpaceWolf

            Konica-Minolta Z3. A mai napig meg van, üzemképes. Csak szomorú, mert már vagy 5 éve nem használtam szegényt.

    • Magister Ludi

      ilyen pusztulásnak indult emberalkotta bármik némi zölddel
      (pl. a reggeli kép nagyon ott volt. tiéd?)

      • vau

        Bárcsak.

        • Magister Ludi

          Affene. Pedig olyan hangulata van, majdnem beszartam.

      • vita

        Némi zölddel= beszívva?

        • Magister Ludi

          neeem, a lényeg, hogy legyen valami emberre utaló benne (de nem kell, hogy ember legyen a képen, inkább csak a nyoma), de ne ipari vagy tisztán városi, hanem valami természettel vegyített. Ezek a kedvencek.

          • vita
          • Magister Ludi

            1 liter kevesebb mint 12 Ft??
            hát mikor volt ez?

          • vita

            Ilyenre gondoltál, nem? Jó régi, jobboldalt középen már kezd rosdásodni a műanyag.

          • Magister Ludi

            Nem, nem és nem. Olyanra gondoltam, amit reggel a depressziózósos poszthoz kaptunk.

          • vita

            Ember nyoma, természettel vegyített, nem túl vidám. Szerintem megfelel a kívánalmaknak, de ezen nem fogok összeveszni.

          • Magister Ludi

            Értetlenke.

          • vita

            Jó, köddel nyilván sokkal misztikusabb lett volna..

          • Magister Ludi

            nem bosszants fel egy narkolepsziást, mert elalszik

    • Bernard Black

      fuji bridge, főleg makro, főleg természetben. kis gombák meg ilyenek.

    • ApuElcseszettÉleteVagyok

      én nem értek a fotózáshoz, viszont a munka miatt egyre többet fotózok. sok szar képet a kukának. telefonnal.
      semmi tehetségem hozzá.

      • Bernard Black

        az volt szép baleset, amikor kármentésnek koncertet próbáltam fotózni egy kompakt géppel, fotós pass nélkül – tehát messziről… csináltam pár képet a vidám tömegről, na.

      • vau

        Segond, én se leszek már egy Ansel Adams.

    • vita

      Mindent. De leginkább macro, sok érdekes dolgot rejt amikkel bár mindig találkozunk, de szinte sose látjuk őket.

    • cinnamonroll

      Szerintem a következő nagyobb nekifutásom egy komolyabb time-lapse lesz, csak idö legyen rá.
      Meg ihlet.

  • vita
    • SpaceWolf

      Lehet, simán.

    • vau

      Ennyire nem, de hasonlót lehet.

      A “háttér elmosása” tulajdonképpen azt jelenti, hogy kicsi az arány a fókusztávolság és a fényképező írisze között. Ha mittudomén egy 50mm-es lencsének 25mm-re nyílik az írisze, az f2-es lesz.az “f száma”.

      Jellemzően a bridge gépekkel ezért nehéz ezt megugrani. Egy felarányosított fókusztávolsággal számolva (full frame equivalent) mondjuk egy 50-es fókusztávolsághoz sokkal, de sokkal kisebb blende tartozik.

      A háttérelmosás akkor jelentkezik, ha ez az f szám relatíve kicsi (f2.8, f2, f1.8, f1.4, ugyanakkor a fókusztávolság nagy, vagy a tárgy van nagyon közel.a háttérhez képest.

      Itt számoltathatsz DOF (depth of fieldet): http://www.dofmaster.com/dofjs.html

      • vita

        Jó, mert ezeket kompakttal csináltam. 😀

    • cinnamonroll

      Igazából már telefonnal is 😊

      • vita

        Szoftveresen.

        • cinnamonroll

          És? Az eredményért fényképezel nem?

          • vita

            Szoftverrel nem szeretek baszakodni, ha nem muszáj.
            Inkább a kihívás, hogy miután már kihoztam a maximumot a gépből, még rátegyek egy lapáttal. Telefonon pl a mézcsepp technika.

          • cinnamonroll

            Miért kellene bszakodni? Eszköz ahhoz hogy létrehozd azt amit akartál ugyanúgy mint a fényképezőgép 😐

          • vita

            Kihívás.

          • cinnamonroll

            Nyilván 😊 ha a géped nem tudja amit elképzeltél akkor kell az utómunka.

          • vita

            Tudsz mutatni szoftveres elmosást mobilra, ami normálisan is néz ki? A gépem eléggé snow john, így sokszor kell trükközni, ha olyat akarok amit nem tud.

  • vita

    Tavaly majden vettem egy nikon dslr-t, már ott voltam a boltban, de szerencsémre nem volt készleten.

  • α Centauri

    A mélységállítás a titok.

    • vau

      Ne keverd ide a horgászást.

      • α Centauri

        A mélységállítás a legnehezebb dolog. Tök mind1, hogy milyen az obi, illetve a technológia.

        • α Centauri

          Alfa az a fránya vessző 😀

    • vita

      Bocs, de ez titokállítás…

  • α Centauri

    Ha “lélegzik” a kép, akkor profi vagy.

  • α Centauri
    • α Centauri

      A kompozícióból hiányzik a természetesség.

  • α Centauri
  • α Centauri

    Jéofframentatopik. Száni.

  • Rezsoke

    Orulok ha az ifonnal sikerul a horizontot vizszintesre loni.

    • ApuElcseszettÉleteVagyok

      tegnap már mástól is volt erre panasz

    • vau

      Az a trükk, hogy portrait módban kell lőni a panót. Landscapeben garantáltan elkúrod és le se tudod vágni a feles részt.

      • Rezsoke

        Jeej, nekem az volt fless, mikor lyanos pro tippjebol megtanultam az ifonnal fenykepezes rejtjeleit

  • dalexhun

    már akkor filmes slr-rel jártam, amikor az összes fotóbúzi vagyonokat költött a 3 mpixeles kezdetleges dslr-re, hogy a fotozz.hu giccsegyletben tudjon villantani
    amit viszont nem értettem soha, az a 4:3 képarány

  • tanítvány

    Mindig is szerettem fényképezni, bár sohasem tudtam. Nem fért valahogy a fejembe az a sok bizbasz tekergető a fényképezőgépen. Szóval nekem a digitális fotózás kicsit megváltás volt. Persze minden auto-n megy, mondom, nem értek hozzá. De talán nem is akarok. Mert elvonja a figyelmemet a környezetemtől. Pedig nincs jobb, mint egy kiránduláson állandóan hátul kullogni, észrevenni minden kis bogarat, virágot, furcsán álló fűzsálat, a felhőket a nyárfák fölött, a völgy érdekes esését. Ráadásul mindig zavart egy kicsit, hogy még egy jól sikerült fénykép sem adja vissza a látványt, sem a teret, sem az illatokat, a madárcsicsergést, a fények vibráló játékát.
    Szóval nem csak nem tudok fotózni, de nem is akarok tudni. Maradok inkább a világ direkt csodálója.