Frankenstein olasz volt

És arra is rájött, hogy ha áramot vezetsz egy hulla segglukába, hirtelen fel fog ülni.

Giovanni Aldini megelőzte a korát – minden tekintetben, ugyanis már 1804-ben, tizennégy évvel a Frankenstein előtt kipróbálta, hogy milyen is lehet áramot vezetni egy hullába, ezzel pedig megtette az első lépéseket a defibrillátor irányába (illetve a korai agykutatás egyik ősatyjának is tekintik).

Aldini a galvinizmus bűvöletében élt – ami nem is csoda, tekintve, hogy a tudomány névadója a bolognai fizikus nagybátyja volt. Aldini már kiskorában érdeklődött Galvani kísérletei iránt, a későbbiekben pedig megpróbálta bizonyítani, hogy nem Voltának, hanem neki volt igaza az „állati elektromossággal” kapcsolatban.

L0023894 Giovanni Aldini, Essai...sur le galvanisme...

Galvanihoz hasonlóan Aldinit is az elektromosság orvosi alkalmazása nyűgözte le leginkább: megfelelő inger hatására a szövet összerándult, és – az eredeti kísérlet békájához hasonlóan – a galvanizált holttest látszólag életre kelt. Miután 1798-ban Aldinit kinevezték a bolognai egyetem professzorává, beutazta Európát, és büszkén reklámozta módszerének sikerét. Az egyik kísérletben egy kutya fején mutatta be az áram varázslatos hatását: a szemek forogtak, a fogak csattogtak, a nézőközönség pedig ámult. Fun fact: ha valaha úgy éreznéd, hogy fel kell dobnod valamivel a házibulit, Aldini erre is megtalálta a megoldást: ha áramot vezetsz egy hulla seggébe, felül (mármint nem felül vezeted, hanem alul, de felül tőle).

Aldini joggal feltételezte, hogy ha egy békát már sikerült életre kelteni, ugyanezt véghezviheti nagyobb állatokkal is. Végül is elég zajos sikereket aratott már a különböző rángásokkal, sőt, egy ízben a nézősereg legnagyobb örömére egy állat még be is szart, szóval a professzor már alig várta, hogy egy emberi holttest kerüljön a kezei közé.

Ehhez pedig abban a korban nem is volt olyan könnyű hozzájutni: néha elítélteket bocsátottak a tudósok rendelkezésére (Angliában ettől azt is várták, hogy visszarettenti a potenciális bűnelkövetőket, mert a feltámadás azért mégsem olyan egyszerű, ha az ember darabkáit szanaszét vannak szórva).

Aldini Bolognában is kaphatott volna egy hullát, de ezzel volt némi bökkenő: a bűnözőket lefejezték, fej nélkül meg mégis elég nagy disznóság lenne valakit életre kelteni. Szegény tudósnak egészen 1803-ig kellett várnia, míg végül hozzájuthatott a kettős gyilkosságért elítélt angol George Forster testéhez, akit szerencsére felakasztottak, így megvolt még a feje (az mondjuk egy jó kérdés, hogy vajon mennyire jó ötlet feltámasztani valakit, aki megölte a feleségét és a gyerekét).

A holttest állkapcsa megfeszült, a bal szeme pedig kinyílt, de nem kelt életre – Aldini szerint nem volt elegendő az áram ahhoz, hogy sikerrel járhasson a kísérlet.

36267e9594023fce7ffa18f5e4233732

Annak ellenére, hogy Foster nem kelt életre, a kísérlet híre hamar elterjedt Londonban. Az egyik orvos, aki jelen volt a reanimáción, egy bizonyos Anthony Carlisle szóba hozta Aldini különös kísérletét egy barátjánál, William Godwinnál – ez a téma egyébként is közkedvelt volt a korabeli szalonokban. A háznak pedig volt egy fiatal lakója – Mary Godwin, később Mary Godwin Shelley, akiben megmaradt a türelmetlen, kiáltozó tudós emlékképe, aki életre akart kelteni egy holttestet…

(Grunge, Huffington Post, OddSalon)