Hivatalos: A világ legszarabb munkája múmiapreparátornak lenni

Nem tudom, hogy hívják azokat a jóembereket, akik kipakolták anno a múmia belső szerveit, de valószínűleg vécékefének is jobb lenni, mint ilyen mesterembernek, mert itt munkaköri kötelesség volt az is, hogy megkövezzenek.

Az egyiptomiak ugyanis olyannyira tisztelték az emberi testet – amelyet épp a mumifikálással próbáltak meg konzerválni az öröklét számára -, hogy a halál utáni megcsonkítását is elítélték, a múmiákat viszont ki kellett pakolni ahhoz, hogy szép száraz, összeaszott, kurva ijesztő dolgok legyenek belőlük (és festék, de erről majd később). Szóval – ahogy azt a legtöbben tanultuk történelemórán – volt egy jóember, aki felvágta a testet, kipakolta a belső szerveket, valami izével átmosta (a fáraóknak valami olyan kraftos cuccot tartogattak, ami szépen feloldott minden lágy szövetet), ezután pedig valószínűleg hazament a feleségéhez és a gyerekeihez, akik nem gondoltak bele, hogy miért vacsoráznak minden este májat.

A valóság ennél sokkal lelombozóbb: a fickó, akinek az volt a dolga, hogy pakolja ki a múmiákat, mellékállásban hosszútávfutó is kellett, hogy legyen, mert miután megcsonkította a rábízott holttestet, kurvára kellett szednie a lábát, ugyanis az aktus után egyből a nyomába eredt egy feldühödött tömeg kövekkel, hogy akkor őt most meg kell lincselni (az nem világos, hogy a tömegnek szóltak-e előre, hogy mire készüljenek, mert ha korábban esnek neki a szerencsétlennek, a büdös életbe nem készül múmia. Mindenesetre megértem, ha magas volt a fluktuáció ebben a szakmában). Amellett, hogy a szervek eltávolítása után nagyon kellett sietnie a múmiagyárosnak, még egy dologra kellett figyelnie: a készterméknek nyitott szájjal kellett megőrződnie az örökkévalóság, a horrorírók és az angolok számára, különben nem tudna enni, adott esetben lélegezni sem, úgyhogy tiszta kibaszás lenne valakit úgy konzerválni, hogy mindezekre nem képes.

Szerencsétlen hullamesterek – vagy hogy hívják őket – nem is tudhatták, hogy fáradozásaiknak köszönhetően jópár évvel később nem lesz egyéb haszna, mint néhány babona, több horrorfilm – köztük az új, állítólag iszonyatos Tom Cruise-féle Múmia -, és a barna egy különösen hamar megfakuló árnyalata a viktoriánus festményeken. Öröklét? Lófaszt, egy kellemes családi kép a konyhabelsőről Martin Drollingtól. Ne aggódj, én se ismertem a nevét.

Viktoriánus konyhabelső múmiával.

A viktoriánus korban ugyanis – mivel még nem volt netes pornó, autósmozi meg e-bay – az emberek nem pont úgy ütötték el a szabadidejüket, mint a mai népek. Az egyik legnagyobb buli ugyanis az volt – azt leszámítva, amikor a szakértő közönség végignézte, ahogy lobotómiát hajtanak végre valakin, illetve hogy hullákat lopkodjanak a temetőkből -, hogy megtekintsék, ahogy kicsomagolnak egy múmiát. Egyiptomban a britek viszonylat sok múmiát találtak, és egészen az 1900-as évek elejéig utolérhetetlen bulinak tűnt, hogy kigöngyöljenek egyet-egyet, amit a közönség igen hálásan fogadott (fun fact: általában egy hulla volt bennük, szaloncukor sosem). A kigöngyölt hullák viszont unalmasak, így – miután a középkorban a múmiaport valami elképesztően hatékony gyógyszernek vélték – túlléptek a sötét babonaságon, és új felhasználást találtak a múmiáknak: festéket készítettek belőlük.

A múmiabarna festék valóban felőrölt múmiákból készült, és igen közkedvelt volt a viktoriánus korban – a beszámolók szerint okkerszínű volt, de sajnos idővel megfakult, így egyre kevésbé használták. A jelek szerint azonban azért akadt rajongótábora: egészen a hatvanas évekig gyártották, és akkor is csak azért hagyták abba, mert elfogytak a hozzáférhető – vélhetőleg kicsomagolt – múmiák, így valami szintetikus szar után kellett nézni.

Enyhe kitérőként tenném hozzá, hogy Komor Zoltán, a magyar undorítópróza mestere már megénekelte, hogy milyen kiszarni egy egész elveszett civilizációt, így hadd ajánljam a figyelmetekbe azt a bizarro-novellát, amely a következő sorokkal kezdődik: “Apró egyiptomi piramisokat fedezek fel a székletemben“.

  • Magister Ludi

    ez kurvajó kis cikk lett!

    • Bernard Black

      Kösz!

      • @enduser golilla

        ezeket te írod? :O

        • vau

          Majdnem mindet.

        • Bernard Black

          már amelyiket. 🙂

          • @enduser golilla

            tök jók! elolvastam párat, azonos szerzőtől (aki ezek szerint te vagy) :)))))

  • dzsungelmacs

    nem tudom mit izélsz, legalább nem unatkozott munka közben. 🙂 volt régen egy könyvsorozat, ” A világ legnagyobb….” repcsiszerencsétlenségei, kísértetei meg minden ilyen vasárnapi újságos baromság, az egyik ilyen volt tele angol történetekkel, ahol persze az összes házimúmia életre kelt és minimum kísértet. és persze az átok hetedíziglen szedte áldozatait, az unoka unokája is meghalt 10 éves kora előtt leprában. tom cruise-os múmia meg istenkáromlásnak hangzik, ez is felkerül a soha meg nem nézem filmek listájára.

  • paradoxoff

    az élet folyamat
    a közép fáraós időszakban már teljesen elzárt falvak voltak a fáraó halálának szertartását előkészítőket őrizték ! és feltöltötték a rab szakosztályt a szakmunkások mellett / alatt
    …és ellátták
    lemérték h egy vésnök mekkora súlyú vésőt kapott kb mekkorát adott vissza ! van erről videó yt-n
    teljesen gyári szervezettség
    tőlük szivárgott ki .. a tudás, a lakossági balzsamozás … mert mellék állásban is balzsamoztak
    meg előre is ha vki pl krokodilt szertett volna a sírjába megrendelte … szal elő fordulhatott de egy nagyüzem…
    volt hosszabb távon

  • The Winter Soldier

    Na. Most úgy leesett az állam, mint egy-két rosszul preparált múmiának. Az nekem is új volt, hogy festékbe is keverték őket.