Hogyan NE vegyünk karórát #2

Soha ne vegyen senki hamisítványt. Se ruhát, se táskát, se cipőt, de karórát különösen ne!

A hamisítványokat úgy a legegyszerűbb felismerni, hogy replika néven próbálják eladni, márpedig a karórák esetében a replika eufemizmus az esetek 99%-ában távol-keleti, leginkább kínai hamisítványt jelent.

De miért ne tegyünk ilyet, amikor az eredeti karórák drágák és ezek tök ugyanúgy néznek ki? Hát épp azért, mert nem a márkajelzés jogtulajdonosa a gyártó, ennek megfelelően gyakran ócska, beázó tokban kapni egy ócska kínai szerkezetet, ami meg sem közelíti az eredeti szerkezet paramétereit és minőségét. Vannak persze ún. klón szerkezetek, ezek jellemzően lejárt szabadalmi védettségű svájci alapkaliberek koppintásai, de kidolgozásban messze elmaradnak az elég precízen gyártott svájciaktól. És akkor a mutatók, számlap, ha van ráma vagy lünetta minőségéről nem is beszéltünk.

Hogy mi mindent hamisítanak? Mindent. Felesleges márkaneveket bedobni, tényleg mindent a legolcsóbb japánoktól a legdrágább svájci manufakturákig.

Ennél persze egy fokkal rosszabb eset ha valaki kellően szerencsétlen és másodkézből eredetinek mondottként venne jó drágán hamisat az eladó állítása alapján. Olyankor leginkább egy jobb órás vagy ha van hazai képviselet, akkor márkaszerviz tudja megmondani tok nyitásakor, hogy az adott darab nem eredeti vagy mondjuk összelegózták, azaz a tok, a számlap, a mutatók, a szerkezet és a korona nem passzolnak össze.

Mire számíthat az, aki tudatosan vesz hamisítványt?

A magyar Btk. a birtoklást is bünteti. A joggyakorlatban ez annyira nem érvényesül, mégsem érdemes kockáztatni. De hamis órával senki ne menjen például Olaszországba, kb. 5000 EUR a büntetési tarifája hamisítvánnyal a kézen flangálni.

Számíthat továbbá némi megvetésre. Ha egy olcsó japán hamisítványát hordja, hát legfeljebb kinevetik. Ha egy olcsóbb svájci hamisítványát hordja, megvetik. Ha egy drágább svájci hamisítványát hordja, megvetik és leköpik. Ha egy nagyon drága svájci hamisítványát hordja, megvetik, leköpik és a szemgödrébe hugyoznak.

De mit tehetünk mégis, létezik valami köztes megoldás? Hiszen korábban arról volt szó, hogy ne vegyünk drágán se karórát.

Természetesen igen.

Vannak például az ún. tribute órák, ezek korábbi historikus modellek stílusjegyeit használva készülnek, saját márkanév alatt, többnyire normális supporttal. Ezek az órás közösségekben is teljesen elfogadottak, bár olcsónak éppen nem mondhatók. Presztizsük nulla.

És ott van még az 1%-nyi valódi replika, amikor maga a gyártó a névhasználati jogok birtokosaként egy elődmodellt támaszt fel valamilyen alkalomból. Ilyenről lesz külön poszt.

A következő posztok egyike pedig arról fog szólni, hogyan vehetünk mégis jó minőségű karórát reális áron.

Előzmény itt:

  • Magister Ludi

    El kéne menned Sanghajba a Fake market-re. Ilyen szocializációs célból.

  • Bernard Black

    öregapámnak volt valahol asszem egy hamis “arany” omegája, nemtom, hol szerezte, mindenesetre az magában egy hamisítástörténeti mérföldkő, ha megtalálom, befotózom, erről voltak sztorik is, asszem a bolgárok csencseltek vele parkolókban. egy órát akart nekem eladni Szegeden egy csávó, ősi trükk, mondtam neki, hogy leszarom, elkezdett valami a születési helyemről hadoválni, mondom neki, hagyjon már békén, én inni jöttem Szegedre a nyóckerből, erre egyből nem akarta eladni az órát, hanem felvidult, hogy ő is “pesti veréb” és a földim, úgyhogy igyunk egy unicumot.

    Még mindig foglalkoztat egyébként egy orosz mechanikus, bár az eternát is alig hordom. (mármint nem egy orosz gépészmérnök ad nekem munkát, hanem egy ilyen paraméterekkel rendelkező karórát nézegetnék körbe alaposabban)

    • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

      Az oroszos is egy szubkultúra, nekem eddig az és a kínais kimaradt. A Poljot 3133 egyébként svájci licensz, jó az is, gépsorral együtt vették meg a technológiát, Szojuz óra lett belőle.

      • vau

        Pont most mondta haver peca közben, hogy örökölt egy poljotot. Meg egy 135mm f3.5 Zeisset is, de az már nálam van 🙂

        • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

          A Poljot mostanra valami zavaros többszörös tulajváltás után félig-meddig svájci lokációjú lett, amit vagy elhiszünk vagy nem, de egyébként szinte a teljes kortárs orosz óraipar kibogozhatatlan.
          Az örökség órák sajnos ritkán képviselnek értéket, inkább jobb apám-nagyapám óráját visszarakni a fiókba, évtizedes elhanyagolások, beszáradt kenyőanyagok várhatók, akármennyire masszív maga az alapszerkezet.
          Egy próbát néha megér.

          • vau

            És ha rá van száradva a cucc, akkor teljesen kuka? Elvileg én a szovjetszkoje óráckovét egy órás csávótól vettem, aki vállal szervizt is, de ettől még persze a faszom se tudja, hogy nem-e baszott át keresztbe kasul.

            Nyilván nincsenek az apám-nagyapám órái forgatón tartva, de attól még ezeket rendbe lehet hozni, nem?

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Bármit rendbe lehet hozni. Ez csak pénz kérdése.
            Budapesten egy egyszerűbb kézihúzós óra szervize 10e körül van, egy automata 15-25e környékén indul, arra jön a márka szorzó és ezt 6-7 évente azért illik megcsináltatni, mert a legjobb Moebius olajok is részben szerves alapúak.
            A kenés elmaradását a szerkezetek meg vagy bírják vagy nem. (Nem).

          • A mechanikus órákat időnként szervizelni kell sajna, ez már csak ilyen. A kenőanyagok nem bírják örökké, és a beszáradt olaj pontatlanságot, vagy egyéb működésbeli hibákat okozhat. Pláne, ha a rendes kenőanyag hiánya miatt szinte szárazon fut sokáig a szerkezet, és elkopnak alkatrészek.

            Modern kenőanyagokkal kb. 5 évente kéne szervizelni, de órásom szerint ráér akkor, ha már valami korai hibajelenség megjelenik (pl. állásból nehezen indul felhúzás után).

            Ekkor az órás atomjaira szedi a szerkezetet, és kis kosárkákban berakja egy ilyen masinába, ami tisztára mossa mindenféle speckó folyadékokkal:

            https://c1.staticflickr.com/9/8308/28404991603_8d748ca9af_z.jpg

            Ezután összerakáskor tűhegynyi olajozóval megkeni a kritikus pontokat, majd a horométer nevű kütyü segítségével beállítja pontosan.

    • vau

      Enyém megjött, folyton elfelejtem felhúzni. 🙂

  • vau

    Nekem akkor is kéne egy jó omega. 🙂

  • Én a gagyi 3000 forintos kínai kvarc Seamaster kópiámban voltam Olaszban és Svájcban is, és senki egy árva rosszalló pillantásra se méltatta. Nyilván nem mutogattam órás embereknek, de nyilvánosan viseltem rövidujjú pólóval, a kutyát nem érdekelte, hogy eredeti-e. Ez tipikusan ilyen high-end órasznob ijesztgetés, hogy jajj, ha lebuksz vele, felnyársalnak a svájciak, és elásnak egy Milka-tehén trágyakupaca alá… 😛

    Egyébként nem minden replika szar, mint ahogy abban se hiszek, hogy minden szar, ami Kínából jön. Teljesen vállalható órákat is össze tudnak hozni, csak óriási különbségek lehetnek az egyes árkategóriák között.

    Nyilván anyagminőségben, kidolgozottságban, megbízhatóságban, pontosságban nem fogják hozni azt a szintet, amit egy náluk X-szer drágább eredeti, amit hetekig-hónapokig reszelgetnek a svájci mesterek, de a hétköznapi felhasználó igényeinek simán megfelelhetnek.

    A svájciakon, meg a multimilliomosokon kívül szerintem kb. senki nem ad milliókat egy órákért, csak azért, hogy támogassa szegény csóró svájci órás cégeket… Persze nyilván van, akit már a tudat is zavarna, hogy hamisat visel, de a többség nem ilyen finnyás.

    Ha meg nagyon tetszik egy óra stílusa, de a büdös életben nem futná nemhogy egy eredetire, de még egy hommage-ra se, akkor nem marad más, mint az olcsó replikák, aztán bírják, ameddig bírják… persze órás körökben mindenki lehurrog az ilyen véleményekért, már megszoktam, de akkor is tartom magam ehhez.