HOLDKOMP

Kis lépés ez az árnyékos oldalon…

A csodás természetHosszú

Komplex önvédő mechanizmusok

Ahhoz, hogy megértsük a személyiségzavarok természetetét, sorozatunk második részében a komplex önvédő mechanizmusokról fogok beszélni. Az előző cikkünkben volt szó a primitív önvédő mechanizmusokról, amik egyszerűbb, “gyomorból jövő” reakciók egy problémakörre. Persze ez nem jelenti azt, hogy a komplex mechanizmusok feltétlenül tudatosak, de már komoly kognitív komponenseik vannak. Általában ezek a mechanizmusok az érettebb személyiségek sajátjai.

A mechanizmusok feltérképezését tekintve Anna Freud munkjáa megkerülhetetlen. Folytatta apja művét az én-pszichológia és az elhárító mechanizmusok működésének területén. Az alábbi tízféle elhárító mechanizmussal foglalkozott: elfojtás, identifikáció, introjekció, izoláció, meg nem történtté tevés, reakcióképzés, regresszió, szublimáció, tagadás, tünetképzés. A klasszikussá vált énvédő mechanizmusokat ki lehet egészíteni, pl. az önbódítással, leárnyékolással, szerepjátszással, az érzések körülpáncélozásával és a tehetetlenség-nyilvánítással. Számtalan egyéb ego-védő technika létezik, és ezek koronként, kultúránként változnak; a társadalmi elvárások erősen befolyásolják alakulásukat.

Elfojtás

Az összes elhárító mechanizmus ebből fakad. A kínos gondolatokat, érzelmeket a tudattalanba száműzzük, a fájdalmas, illetve veszélyes tapasztalatokat nem engedjük tudatosodni. A főként elfojtással működő ember én-központú, kevés feszültséget bír elviselni, gyakran felejt és az érdeklődési területe beszűkül. Az elfojtás olykor tudatos: a személy megpróbál egy gondolatot távol tartani a tudatosságtól. Ez az elnyomás (szupreszió) néha működik, de olykor előfordul, hogy ha nem gondolunk valamire, annak nem kívánt mellékhatásai lesznek.

Megpróbálni nem gondolni valamire, éppenhogy megnövelheti a gondolat későbbi megjelenésének valószínűségét, különösen akkor, ha érzelmekkel hangsúlyos gondolatról van szó. Ha csökkentjük az elhárítást, azzal gyakorlatilag csökkentjük a nem kívánt reakciókat. Ahogyan a társadalom értékei eltolódnak, úgy változik az is, amit el kell fojtanunk. A szexuális érzések helyett ma talán inkább környezetet romboló viselkedésünkkel kapcsolatos emlékeinket fojtjuk el.

A második jellegzetesség az, hogy az elfojtás nem feltétlenül tökéletes. El lehet nyomni részlegesen egy meglehetősen kellemetlen emléket vagy impulzust, és így nem gondolunk rá gyakran. Ez részleges elfojtást jelent. Az elfojtás nagyobb fájdalomtól, szorongástól óv meg. De túl gyakori elfojtásnak ára van. Az elfojtásban a személyiség önmaga ellen dolgozik. Magyarán: ha sokat nyelsz, hosszú távon elég csúnyán rábaszol.

Introjekció

Bevetítés: mások erényeit vetítjük magunkra, magunkba. Azonosulunk egy hőssel, vagy egy tulajdonunkkal. Például, megdicsérik a lakásunkat, és ez nekünk esik jól. Hogy ez mitől elhárítás? Mert ellenkező előjellel is működik: ha elveszítünk egy személyt, akkor néha azzal kezeljük, hogy a személy jellemzőit belsővé tesszük. Magunkba vetíthetünk ellenséges vagy rossz tárgyakat is, hogy ezáltal ahhoz az illúzióhozo juthassunk, hogy ellenőrzésünk alatt vannak. A lakás példánál maradva a ház állapotát magunkra vehetjük. Az introjekció nem csak elhárítási mechanizmus, de fontos része a személyiségfejlődésnek.

Identifikáció vagy azonosulás

Az agresszorral való azonosulásnak is nevezik. Az egyén úgy gondolkozik, érez, és cselekszik, mint az a személy, aki problémáját okozta, átveszi attitűdjeit, nézeteit, másokat terhel azzal, hogy őket fenyegeti az imitált viselkedéssel. Legegyszerűbb példa a munkahelyről hazatérő apa, aki sértettségét és megaláztatását oly módon terheli a családjára, ahogy ővele bánt a főnöke. Másik, mikor egy szeretett személy elvesztését úgy kompenzáljuk, hogy vele azonosulunk, azaz folytatjuk munkáját, átvesszük jellegzetes viselkedését.

Eltolás vagy áthelyezés

Egy érzés, viszonyulás vagy pszichés energia (libidó) tudattalan átirányítása egy bizonyos személyről egy másikra, amely valamilyen szempontból hasonlít az eredetire. Tapasztalható az áttételi jelenségekben, vagy például fóbiák esetében, amikor valami nem ismert forrásból származó szorongás egy elérhető, helyettes tárgyra. Jó példa, hogy ha valaki dühös egy harmadik személyre, akkor azon vezeti le a feszültséget, aki egyetért az illetővel, vagy kedveli. Jellemző példa, hogy ha valakit látványosan utálsz és valaki a jelenlétedben védeni merészeli, abban a pillanatban minden dühödet, ami a gyűlölt személy irányába érzel átirányítasz arra, aki megvédte.

Az érzelmek izolációja

Leválasztjuk a gondolatot, a történést a kínos érzésről. Az élmény visszatérhet, foglalkozhatunk vele, de már indulatok nélkül. Ez a módszer nagy csapda lehet, mert azt hihetjük, hogy a helyzetet már megoldottuk. Például, valakire dühösek leszünk, mert számunkra bántó dolgot tett vagy mondott. Legszívesebben „megfojtanánk” az illetőt, ehelyett érzelmek nélkül rendszeresen visszatérően elképzeljük, hogy a sírját látogatjuk. A trükkösebbek egyszerűen csak sokat gondolnak az adott személyre.

Meg nem történtté tevés

Feldolgozással, tisztázással vagy az ellenkezőjének megtételével egy korábbi megjegyzés vagy viselkedés szexuális, agresszív vagy szégyenletes vonatkozásainak tagadására tett kísérlet. Kevin Spacey olyan példát hozott nekünk, hogy csak csettinteni tudok a nyelvemmel: igazából tényleg meg akartam erőszakolni a srácot, de vegyük úgy, hogy ez nem is történt meg, mert tisztáznom kell magamban a dolgokat, hisz meleg vagyok.

Reakcióképzés vagy kompenzáció

Az önbecsapás egyik legelterjedtebb módja. Valamely elfogadhatatlan vágy, impulzus elhárítása egy azzal ellentétes irányú, másik késztetés elfogadása révén. Remek példája annak, ha a homoerotikus késztetések elhárítása során a vágy helyett undor, viszolygás vagy harag lép fel. Például egy anya úgy érzi nem tudja eléggé elfogadni fogyatékos gyermekét, ezért túlságosan engedékeny, vagy gondoskodó lesz vele szemben azért, hogy meggyőzze önmagát arról, hogy ő valójában jó anya. Vagy egy másik példa: az “apostoli szelídség” és türelem tulajdonképpen létrejöhet az agresszív késztetések ellentétbe fordítása útján. Túlzott prüdéria mögött gyakran például elfojtott exhibicionizmus húzódik meg. Kényszereseknél is eléggé gyakori jelenség.

Intellektualizálás

Az érzelmi, indulati élet és a vágyak, késztetések elfedése az intellektuális teljesítmények túlfokozása segítségével. A lényege, hogy a személy hideg és tárgyilagos marad, tudományoskodással próbálja távol tartani magát a szorongástól. Például amikor valaki megtudja, hogy az ismerőse beteg, akkor elkezdi beleásni magát a betegség kezelésébe, a tüneteinek megismerésébe ahelyett, hogy elkeseredne.

Szexualizálás

A nemi késztetések és attitűdök túlhangsúlyozása mellett az átélt érzelmek, indulatok és késztetések egyéb aspektusainak figyelmen kívül hagyása. Lehet például egy tárgy, vagy viselkedés, vagy kellemetlen emléket felruházni szexuális tartalmakkal, hogy ezáltal a negatív élmény izgalmassá és stimulálóvá váljon, vagy kivédi a szorongást. El sem hinnénk, hogy hány deviánsnak vélt szexuális fantázia mögött húzódik meg ilyesmi.

Racionalizálás

A viselkedésben megjelenő késztetések, vágyak, érzelmek és indulatok negligálása a jelenségek logikai és ésszerűségi magyarázatának kizárólagos hangsúlyozása által. Ha egy személy súlyos kritikát kap, akkor ahelyett, hogy elfogadná, elkezdi kielemezni és az állítás tartalmát kezdi el boncolgatni, az állítás és a támadás körülményei figyelembevételével szedi darabokra az álítás hitelességét, valósságát. Ha valamit elbaszott, akkor nem a döntését, hanem a döntésének tényekkel való alátámasztását alakítgatja módon, hogy a döntése immár észszerűnek tűnjön. Egyszerűen megfogalmazva: kifogásokat, mentségeket keres.

Az elhárító mechanizmusok legutolsó csoportjában a magasabb szintű elhárításoknál is komplexebb, úgynevezett érett mechanizmusok állnak.

 

Szublimáció

A lelki egyensúly és az emberi értékek szempontjából az egyik legfontosabb védekezési mechanizmus. Olyan – nem tudatos – lelki folyamat, amelynek során egy belső késztetés eredeti céljától eltérül. Az anális tevékenységek szublimálódhatnak a festészetben, az agresszió a vivásban. Így lehet egy eredetileg szexuális késztetésből barátság vagy agresszív, szadisztikus késztetésből társadalmilag értékes tevékenység – hentes, mészáros, sebészorvos. A művészek elképesztően sok példát hoznak arra, hogy szublimációval hogyan tudják egyensúlyban tartani magukat. Van Gogh zseniális festő volt, de levágta a fülét, érted.

Humor

Ezt nem vágom, hogy ez mi.

Elnyomás

Tudatos döntés arról, hogy nem figyelünk oda bizonyos érzésekre, állapotokra vagy impulzusokra. Különbözik az elfojtástól és a tagadástól, mert ez egy teljesen tudatos döntés. Tulajdonképpen ezen mechanizmusok pro fokozata.

Aszketizmus

Valamely élmény kellemes jellemzőinek megszüntetésére tett kísértlet, az öröm okozta belső konfliktus elkerülésére. Ez a működés transzcendens és spirituális célok elérésére lehet segítség, mint pl. a papi nőtlenség, vagy a szerzetesek önszopatása.

Önzetlenség

Elkötelezettség a saját szükségleteken túl mások szükségleteinek. Az altruista viselkedés állhat nárcisztikus gondolatok szolgálatában, de lehet hatalmas eredmények forrása és a társadalom konstruktív közreműködője is. Lényegében tökmindegy, hogy az önsímogatás miatt jön létre, vagy csak önmagáért létezik.

Anticipáció

Tervezés és gondolkozás a jövőbeli eredményekről, teljesítményekről az azonnali kielégülés késleltetésére. Egyfajta önmérséklet a siker felett.

Szeretném zárni a hosszúra nyúlt ismertetőt egy figyelmeztetéssel: az intelligencia, a műveltség, az ész, a logika nem nyújt védelmet az énvédő mechanizmusok kialakulása ellen.

Az énvédő mechanizmusokat sokkal könnyebb felfedezni másokban, mint magunkban. Amit a másikban meglátunk, azzal dolgunk van. Nagyon veszélyes a másik ember álarcait, maszkjait levenni, játszmáit feltárni. Óvakodjunk attól, hogy a másikban felfedezett énvédő reakciókat – csupa jószándékból – elmondjuk neki. Az egyetlen járható út a saját hibáinkról, érzéseinkről, problémáinkról beszélni vele.

A cikkhez a pszichiátria magyar kézikönyvét használtam fel, Füredi János, Németh Attila és Tariska Péter szerkesztésében. A védekezési mechanizmusok klasszifikációja nagyon változatos, jelen cikksorozat a mechanizmusok érettségének vagy kórosságának sorrendjében és kategóriái szerint történik, Glen O. Gabbard könyve alapján. Szeretném megköszönni mindazoknak, akik segítettek a szakmai lektorálásban. Ahogy korábban is, nem javaslom, hogy bárki tudományos munkának, vagy referenciapontnak tekintse az írásomat, célja az ismeretterjesztés és az, hogy alapot adjon további információgyűjtésnek és megismerésnek. Ha bárki magán, vagy a környezetében mentális betegségre utaló jeleket tapasztal, mindenképpen forduljon szakemberhez.

Te hülye vagy!

HOLDKOMP