Könyvkórság

Bölcsészkörökben gyakran emlegetett szállóige, hogy könyvet lopni nem bűn, pedig kurva nagy szívás, amikor biztos vagy benne, hogy megvolt ez-vagy-az otthon, aztán kiderül, hogy valaki olyan jól kölcsönkérte, hogy azóta sem adta vissza – ráadásul az sem jut eszedbe, hogy ki volt az. Egy biztos: mióta léteznek könyvek, az emberek gátlástalanul lopják is őket.

A bibliománia jelenségéről egy Dibdin nevű brit egyházfi írt először könyvet – ami egyébként csakhamar keresett darabbá vált a könyvgyűjtők köreiben. Könyvet gyűjteni mindig is menő volt, de akadtak olyanok, akiken elhatalmasodott ez a gyűjtőszenvedély – ilyen volt például Dr. Alois Pichler is, az ő esete ihlette meg az angol papot is. A bajor Pichlert 1869-ben tették meg a szentpétervári könyvtár vezetőjévé, az idegei pedig nem bírták ki, hogy ennyi drága és ritka könyv közé van bezárva – elkezdte dézsmálgatni a készletet (állítólag egyébként a rendszerváltás környékén Magyarországon is egy csomó metszetnek veszett nyoma, ezek – vagy más ritka metszetek – olykor még felbukkannak egy-egy ócskapiacon, gyakran fillérekért). Mindegy, térjünk vissza a 19. századba – szóval a bajor tudósnak kifejezetten kényelmes munkája volt Oroszországban, háromszor annyit keresett, mint egy korabeli könyvtáros, de elkapta a bibliománia, egyre furcsábban viselkedett, míg végül 1871-ben lebukott. Eddigre 4500 könyvet nyúlt le, látszólag minden rendszer nélkül, mindenféle témában a parfümkészítéstől a teológiáig, ezzel pedig ő állította fel a könyvtári tolvajlás világrekordját (mármint ismert rekordját). Arra hivatkozott, hogy beteges vonzódást érez a könyvek iránt, ügyvédje is azzal mentegette, hogy nem volt ura a cselekedeteinek – mérsékelt sikerrel, Pichlert ugyanis Szibériába száműzték. Nem tudom, végül eljutott-e odáig – állítólag 1874-ben Traunsteinben hunyt el, úgyhogy viszonylag hamar szabadulhatott.

Az tény, hogy a századforduló idején valóban tombolt a bibliománia: a brit Richard Heber mintegy százötvenezer könyvritkaságot gyűjtött össze, mondjuk volt is hova tennie ezt a baromi sok könyvet – a gyűjtemény nyolc házat töltött meg. Ő még aránylag jól járt: Sir Thomas Phillips gyűjtőszenvedélye csődbe juttatta a családját. Ja, és elhagyta a felesége is, mondjuk ez nem csoda: korabeli beszámolók szerint Phillips háza úgy nézett ki, mint a szemétgyűjtögetőké, csak épp könyvekkel: lépni sem lehetett tőlük. Úgy tűnik, hogy ebben a könyvkórságban az angolok teljesítettek a legjobban, de már a rómaiak is jól kicsúfolták azokat, akik ész nélkül halmozták a könyveket – igaz, az angoloknál meg lebuzizták a könyvgyűjtőket, mert mégis milyen dolog már összegyűlni szűk körben és könyvekkel szórakozni.

Könyveket gyűjteni természetesen egészen sokáig csak a gazdagok hobbija maradt – mielőtt még divatba jött volna, VIII. Henrik igazi hipszterként jobban ráérzett a könyvhalmozás gyönyöreire, mint egy gazdag családból származó esztétika-irodalom szakos egyetemista: vagyonának java részét könyvekbe fektette.

Holbrook Jackson Dibdinhez hasonlóan betegségként kezeli az ügyet: szerinte a bibliománok teljesen kivetkőznek magukból, képesek a fél világot átutazni egy-egy áhított kötetért, elfelejtik barátaikat, sőt, még csalni, hazudni és lopni is hajlamosak a kiszemelt könyv megszerzéséért. Ráadásul mindezt teljesen fölöslegesen teszik, ugyanis a könyvkórost gyakran az sem érdekli, miről szól a könyv, elég neki, ha birtokolhatja – sőt, gyakran még az sem: Comte de Toustainről jegyezték fel, hogy miután megszerzett egy-egy könyvet, már nem érdekelte többé, és úgy általában azzal volt elfoglalva, hogy megpróbálja elpasszolni a megszerzett köteteket.

Dibdin jóslata szerint csak az mentheti meg a kórságban szenvedőket, ha szélesebb körben és olcsóbban juthatnak majd könyvekhez – ez meg is valósult, de egyesek még mindig úgy dézsmálják az ember polcát, mintha nem lenne holnap. Erre az emberiség mindeddig egyetlen megoldást talált: a középkorban szokás volt kedves kis átkokat írni a könyvek elejére vagy végére, ezekből majd egy következő posztban válogatok egy kicsit. A másoló vérmérsékletétől függően a minimum az volt, hogy a tolvajt verje meg az Isten, de ha valaki nagyon formában érezte magát, részletezte is, hogy alsó hangon száradjon le az illető keze, de az se lenne baj, ha egy szép napon kerékbe törnék.

  • SpaceWolf

    Én gyerekként pofátlanul tudtam könyvet lejmolni. Hans Hass Érintetlen mélységekben című könyvét úgy kaptam ajándékba, hogy még olvasni sem tudtam…

  • Magister Ludi

    csak könyvtárba szoktam néha elfelejteni visszavinni, aztán kapom a mindenféle felszólításokat, meg halmozom a tartozásokat. Szerencsére van amnesztia a könyvtárak éjszakáján.

    • Ziles Gizi

      Éntőlem rengetegen vittek el kölcsön könyvet ami természetesen soha nem került vissza. Nem tagadom, belejöttem és én is szereztem így pár jó darabot.

      • Magister Ludi

        nálunk ezeket kifizettetik sajni…
        jut eszembe, a virágos barátnéddel nem találkoztál a virágkelyhekben ücsörgő növénykékkel kapcsolatban? (tudod, kérdeztem, hogy mik azok)

        • Ziles Gizi

          Nem, sajnos. Mostanában nem. De nem felejtem el! Ígérem.

    • Ziles Gizi

      Kár, hogy ugyanez nincs a Múzeumok éjszakáján. Minimum egy Manet lógna az ágyam felett.

      • 

        Én meg valamelyik modern művészetek múzeumából hoznék egy olyan fehér alapon fehér négyzet festményt, hogy a szobám fehér falát feldobja.

  • Ziles Gizi

    Egyébként ez a birtoklási vágy minden gyűjtőt jellemez. Olvastam a Cadillac Jacket mindent elmond az ilyenekről.

  • :/

    A fotós cuccbuzulós vonalhoz, akit érdekel keressen rá: insta360one, csak egy újabb akciókamera, de egész érdekes funkciókkal 😊

    • vau

      Értem én, csak nem értem, hogy ez mire jó. Az akciókamera műfajt is egy erősen limitált valaminek érzem. Mindenkinek van, de konkrét videót még nem láttam megvágva senkitől.

      • :/

        Majd január-ferbruár környékén rakok fel akkor snowboardosat 😊
        A milliónyi akciokamera közül ebben csak annyi fogott meg, hogy 360°-os vidit készít, de üintha ki lehetne jelölni hogy a nagy látoszögét témakpvetésre használja, így normál videót készít rólad. Jó, ez most hülyén hangzik, de nézd meg az oldalukat, ötletesnek tűnik.
        Egyébként egy ismim régen magashegyi túrázáshoz használt goprot time-lapse módban és tök jó pillanatokat tudtunk kiválogatni a képek közül.

      • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

        Nekünk Contour Roam van (mé pont ilyen hülyeség ne lenne). Persze tönkrement az első akksija, persze nem cserélhető, úgyhogy vettem még egyet.
        A kutyáink jártak úszni, azt vettük fel például. Egész jól lehetett a víz alatti kapálózást rögzíteni.

      • SpaceWolf

        Most átnéztem a videóimat, de csak egyet találtam ami viszonylag elfogadhatóan van vágva, és a zene is tűrhető alatta. Lehet, hogy igazad van. Mondjuk mostanában nem viszek magammal kamerát sehova.

        • vau

          Én is csak egyet láttam cimbitől, aki motorozik. Aztán elengedte az egészet, azóta se vágott semmit, mert “majd megvágja, ha lesz ideje”.

          • :/

            Miattatok van, mert nem lájkoltátok elegen a megosztott videóit 😁

          • SpaceWolf

            Nem látták még egyiket sem. 🙂

          • :/

            Akkor mi értelme az egésznek? 😂

          • SpaceWolf

            Nem vagyunk ismerősök. A csapatból én vagyok az outsider. 🙂

          • Bernard Black

            mondjuk én is tagadom, hogy ismerem vaut

  • egyedi

    1-2 könyv nálam is ragadt már. de az még mindig jobb, mint fordítva.

  • taro

    azért itt még hál istennek nem tartok 🙂

  • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

    Egy alkalommal a Liszt Ferenc téren kocsmáztunk és egy kuka mellé ki volt baszva olyan másfél folyóméternyi könyv. Orosz nyelvűek, gondoltam milyen szépen néznek ki és az akkori nőm autójának a csomagtartójába szépen be is pakoltuk. Ott volt vagy egy-másfél évig, aztán se nő se autó, huss, mind elillant. A könyvekkel nem tudom mi lett.

    • Bernard Black

      nálam most a földön áll kb ötszáz kötet, a java részüket még át se néztem rendesen

      • taro

        most kéne abbahagyni, amíg még nem késő

    • Ziles Gizi

      Klasszikus. Minden valamirevaló női ex viszi, a kocsit, könyvet, kutyát vagy macskát!

      • Bernard Black

        vagy a kuktát

        • Ziles Gizi

          Na, igen!

        • egyedi

          én a kuktát ott hagytam

          • Ziles Gizi

            Persze. Új pasi az új kukta!

          • egyedi

            igen. ő főz :))

          • 

            sokkal könnyebb észrevenni, ha forr benne a víz

      • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

        A macska maradt. Azért mindennek van határa.

      • Magister Ludi

        legyünk igazságosak, itt a nőhöz tartozott a kocsi. Meg szerintem elbirtoklással már a könyvek is.

      • Kolyok12

        a nő olyan, mint a hurrikán…

  • 

    Pont az az egyik gondom az ebookkal, hogy a kiolvasott köteteket nem tudom szana-széjjel hátrahagyni a járműveken, de legalábbis igen költséges lenne.

  • Manócska

    Nálunk a családban van egy szállóige: Pénz, könyvet, kocsit, nőt nem adunk kölcsön. Egy időben kiegészítettem a videókazettával a sort.
    Akkor a férjemmel mi nagyon rendesek voltunk.
    Kölcsön kaptuk Druon Elátkozott királyok című könyvét. Kiolvastuk, majd rábeszéltük a tulajdonost, hogy adja el. Ő szabta meg az árat, kifizettük.

    • Bernard Black

      + szerszámot és kést

      tuti, hogy valami jóképességű azonnal feszítővasnak akarja használni a kést és késnek a feszítővast, ha egy pillanatra nem nézel oda, aztán az egyiket a lábára ejti, a másikkal elvágja a kezét

    • Kolyok12

      nálunk ez motort, bakelit lemezt, nőt.