Milyen fényképezőgépet vegyek? – Az üveg

Azt már tudjuk, hogy lófaszra se elég a telefon, meg azt is megtudtuk, hogy a váz igazából csak a buli fele. Itt az ideje, hogy kicsit jobban megismerkedjünk az optikával, ami két dologról híres: minél nagyobb, annál jobb, illetve hogy mocsadék drága, nagyjából minden létező esetben. Nem véletlenül építenek az emberek NAGY teleszkópokat. A fény, ami bemegy a gépbe, az egész egyszerűen a körülményekhez képest minél nagyobb lukon megy be, annál jobb. Nagy levegőt a mai szortimenthez, keményen nyomjuk a számokat.

Az üveg

A lencse sokat számít. A fókusztávolság meghatározza a képünkön szereplők arcát. Jellemzően ezt hívják úgy, hogy “kövérít” a kamera.

Optika, objektívek, lencsék. Ez a lelke ennek az egésznek, mindig is az volt. A lencséket öt dolog jellemzi: a fókusztávolságuk (vagy zoomok esetében a fókusztávolság-tartomány, amiket átfognak), a fényerő (a fókusztávolsághoz viszonyítva az írisz mérete, f-szám), az, hogy milyen kamerára valók (mount vagy bajonett), hogy van-e bennük pluszban képstabilizátor, illetve hogy működik benne a fókuszmotor (általában automatikusak a mostani lencsék).

A fókusztávolság és a fényerő határozza meg a kompozíciónkat, míg a képstabi és a fókuszmotor tulajdonképpen kényelmi dolgok. A bajonett meg ugye azt határozza meg, hogy mire mit tudunk feltenni. A Canon APS-C gépekkel csak a Canon EF-S lencsék mennek, amik az APS-C szenzorra valók. Ugyan fel lehet rájuk tenni a Full frame lencséket, igaz, csak kompromisszumokkal. Ökölszabályként kijelenthetjük, hogy a lencse által vetített képkörnek passzolnia kell a szenzor méretéhez. Könnyű belátni, hogy egy m43 szenzor esetében használhatunk m43-os lencséket, adapterrel APS-C lencséket, megint más adapterrel Full Frame lencséket.  Azonban hacsak nincs az adapterekben optikai elem, a fény nagy része “elveszik”. Ezt a felhasználó a gyakorlatban úgy veszi észre, hogy a lencséjének a fényereje m43 esetében felére, aps-c esetében kb 65%-ára csökken.

A stabilizátor nagyon hasznos dolog, de nem létfontosságú. Egy állvánnyal nagyon sok esetben kikerülhető. De persze állványt nem mindenhova tud cipelni magával az ember. Összességében elmondható, hogy érdemes stabilizált lencséket venni, de meg lehet lenni nélkülük.

Focus Peaking működés közben: a zöld szín jelzi azt a részt, ami fókuszban van. Természetesen a végleges fotón nem látszik.

Az automata fókusz eléggé megosztó dolog. Van, aki kimondottan ajánlja kezdőknek, mert nem kedvetleníti el őket, mások meg azt mondják, hogy tekergesd csak azt a fókuszgyűrűt, abból tanulsz. Ha minden világból a legjobbat akarjuk, akkor vegyünk egy MILC gépet, amiben a tükör nélküli felépítés miatt van egy fókusz peakingnek nevezett feature, aminek a lényege, hogy a fényképezőgép nézőkéjén át piros, vagy egyéb színű kiemeléssel láthatjuk azokat a területeket, amik fókuszban vannak és próbálkozzunk egy egyébként automata lencsével manuális módban érvényesülni.

A fókusztávolság egy egyszerű dolog. Amiben nagyjából mindenki megegyezik, hogy kell négy típusú objektív a fotózáshoz: egy standard, de inkább szélesebb fókusztávolságú (mint mondjuk ami a telefonokban van), kell egy tele (ami inkább távolabbi dolgok fotózására jó, kell egy portré objektív (ami vagy portré, vagy makró, vagy a kettő egyben), és kell egy széles, amivel lehet épületbelsőket fotózni.

18mm-től 300-mm-ig a jellemző fókusztávolságok, azonos helyről fotózva, Full Frame szenzorral

Létezik egy úgynevezett fotós szentháromság, ami alatt a három fontos objektívet kell érteni, amivel át lehet fogni a Full Frame szenzorra értelmezett 16mm-től 200mm-ig terjedő skálát. Ezek a 16-35mm (ezt nevezzük szélesnek, vagy nagylátószögűnek), a 24-70mm (ez a standard) és a 70-200mm (a tele) fókusztávolságok. Ennek az APS-C megfelelőjéhez 1.5-tel kell osztani ezeket az értékeket, amik nagyjából így fognak kinézni: 10-20mm, 18-55mm, 50-135mm, m4/3 esetében pedig kettővel: 8-19mm, 12-35mm, 30-100mm. Gyártója válogatja a pontos értékeket.

Az ehhez szorosan kapcsolódó tulajdonság, a fényérték, f-érték vagy f-stop. Ez a fenti zoomoknál full frame lencsék esetében f2.8-nál tetőzik és az átlagos lencsék f5.6 környéki értékkel rendelkeznek. Ez egy nem lineárisan növekvő érték: az f2.8 feleannyi fényt enged be, minit az f4. Ahhoz, hogy megkapjuk azt az értéket, ami megmutatja, hogy mekkora az APS-C vagy m43 kameránkon a full frame leképezéshez képest vett f érték, fel kell szoroznunk a szenzorméret “crop factorával“, mint a fókusztávolságot.

Így lesz egy 35mm-es f1.4-es objektív APS-C szenzoron 50mm-es, f2-es, és így lesz egy 12-35mm-es f2.8-as Panasonic csúcslencse valójábban 24-70mm f5.6-nak megfelelő egy full frame gépen. Kicsit kompromisszumos, de fontos megjegyezni, hogy ez csak a kompozíció és a mélységélesség szempontjából vett érték, az expozíciót és a beállításokat ez nem befolyásolja.

Prime vagy zoom? Várjál, mi a faszom az a prime?

Prime az, ami például a telefonunkban van. Be van lőve egy fókusztávolságra és mindenki imádja, mert mocsadék módon éles. Az összes bridge gép rákfenéje az ezerszeres zoom mánia, ami egyszerűen elbassza a lencse minőségét. Minél több üvegen megy keresztül a fény, annál jobban szóródik és annál szarabb lesz a kép. Amikor prime lencsékről beszélünk, olyan tűéles, egyetlen fókusztávolságra belőtt lencsékről beszélünk, amik többnyire hibátlanul teszik a dolgukat. A zoomok ezzel szemben kényelmesebbek, de minél nagyobb fókusztávolságot fognak át, annál szarabbak. A zoomoknak a másik hátránya, hogy a mozgó elemek miatt sokkal kevesebb fényt engednek át, ezért kevés kivételtől eltekintve sokkal kisebb az íriszük, f-stopuk, mint a prime lencséknek. Általában röhejesen kevés.

Kezdőként mégis az alap zoom objektívekkel teszünk magunknak nagy szívességet. Nem nagyon tudjuk még, hogy mi lesz a kedvenc fókusztávolságunk és hogy hol találjuk meg a stílusunkat. Akik korábban is szerettek a telefonjaikkal fotózni, azoknak jó hír, hogy körülbelül 24-35mm-es Full Framenek megfelelő prime objektívekkel fogják magukat remekül érezni.

És most ezzel mit kezdjek?

Kezdőként a legjobbat akkor tesszük magunkkal, ha kiválasztunk ahhoz a tárgyhoz legmegfelelőbb lencsét, amit később fotózni akarunk. Mivel a gépek többsége úgynevezett “kitben” érkezik, ez a lehetőség eleve adott. Mivel azonban a bölcs kezdő használtan guberálja össze a cuccot, ezért nem árt olyan dolgot hozzálicitálnia, amit használni is tud, hiszen a kitek nagyjából egy évet érnek meg megbontatlanul.

Az úgynevezett street fotózáshoz, vagy utcai fotózáshoz (de ide sorolhatnánk az úgynevezett environmental portraituret, azaz környezetével értelmezett portrékat is) a legjobbak a full frame 35mm körüli gyors prime lencsék. Ez APS-C szenzoron körülbelül 20-23mm fókusztávolságú lencsének felel meg, m43 rendszerben pedig 17mm. Nem véletlen tehát, hogy mindegyik gyártó kihozott ebben a kategóriában valami jót. A Canon APS-C megoldása ötvenezer forintba kerül, a Sonyé full frame megoldása 529 ezer forintba. Nyilván az utóbbi sokkal jobb is, de nem feltétlenül alkalmasabb a feladatra.

Használhatunk még 50mm-es lencséket is, ebben a Canon EF rendszerhez gyártott egyszerű, kínaiak által gyártot lencséi 15-16 ezer forintba kerülnek, míg a Fuji 35mm-es (APS-C FF átszámolással 50mm) lencséi százezerbe. Ahogy korábban mondtam: rendszert vásárolunk és nem fényképezőgépet. Ha egy opció olcsónak is tűnik, később meg tud viccelni.

A dokumentumfilmezéshez/eseményfotózáshoz/esküvői fotózáshoz zoomok kellenek, vagy egyszerre több prime. A tárgy változó távolsága miatt ajánlott valami nagyobb átfogású, de nem túl nagy átfogású objektívet választani, mint a 15-85-ös Canon, ami zsebbenyúlós vállalkozás, vagy a 18-135-ös Fujit, esetleg a Sigma zseniális zoom objektívjei közül valamelyiket. Nyilván a profik szinte kivétel nélkül valami brutálisan gyors zoommal, mint a 24-105mm-es, vagy 24-70mm F4-es Canonnal ugranak neki az ilyen eseményeknek, vagy rögtön három gépvázzal és külön prime lencsékkel, de mi nem vagyunk profik.

A stúdió és makrófotózáshoz bőven elegendőek a primeok. Mivel a tárgy nem nagyon mozdul, a modellt be lehet pózoltatni, ezért nincs szükség gyors autofókuszra és bőven elég időnk marad lencsecserékre. A FF 85mm a klasszikus portré és stúdió fókusztávolság, ami APS-C 50mm-nek megfelelő. Erre is egy 50mm-es Nikon, Canon, Fuji, Sony vagy egy 40mm környéki Panasonic vagy Olympus a tökéletes választás.

A wildlife és sportfotózás a legfelszerelésigényesebbek az összes közül. Ezekhez minél hosszabb a fókusztávolság, annál jobb. Valahol a minimum 300mm környéki primeok lennének a nyerők, de az áruk konkrétan ijesztő. Szerencsére később sem lesz nagyon másra szükségünk, de hogy érezzük a törődést: a Nikon (egyébként minden szempontból tökéletes) 300mm-es PF f4 objektívje jelen cikk írásakor 629 ezer forintba kerül. Ezért ide is egy nagy átfogású zoomot javaslok (az APS-C 200mm lencséi 300nak számítanak). A Fuji kínálatában nem is nagyon szerepel ilyen prime, az Olympus egyszerűen nem gondolhatja komolyan az árait, a Sony nem vehető komolyan ebben a szegmensben, bár egyre jobban erőlködik.

A tájfotózáshoz és az éjszakai csillagos képekhez szélesebb obik kellenek. Tipikusan 24mm, 25mm környéki képek, bár a tájfotózáshoz kicsit kevéssé gyors objektívek is megfelelők. Bár csábítónak tűnik a nagylátószögű objektívek használata, de azok torzító hatása miatt kimondottan ellenjavalltak tájfotózáshoz.

Nagylátószögű objektíveket (FF 16-35mm) jellemzően épületbelsőknél és úgy általában szűk helyeken használunk. Nem igazán köthető egyik stílushoz sem, mert rettentően közhelyesek, ha túlzott mértékben használjuk őket. Tágítják a teret, gyakorlatilag oldalirányban is lehet velük fotózni. A rectilinear (torzításmentes) széles objektívek gyönyörű vetületi képet adnak a környezetről, amit belsőépítészek és National Geographic fotósok tudnak értékelni rettenetesen a beduin falvakban, míg a fisheye objektívek arra jók, hogy ha meguntuk őket tíz fotó után, akkor remekül teljesítenek ajtóütközőként.

Semmi gond, akkor költsek el kétmilliót objektívre, tök világos. Balfasz.

Nos nem egészen. Az alapobjektív, ami az APS-C gépekhez jár 18-55mm átfogású. Ez lényegében a fenti összes forgatókönyvet lefedi, kivéve a hosszabb fókusztávolságú természetfotózást. Az úgynevezett dupla kit verziók általában tartalmaznak még egy 50-200, esetleg 50-250 átfogású objektívet. A cikk írásakor az általam ismert összes gyártó nyújt valami hasonlót. Mindenképpen ezeket javaslom elsőnek megvenni. Ha akarunk természet vagy sportfotózni, akkor a duplakitet, ha nem, akkor a simát. És igen, sportfotózásnak minősül a kölkök játszótéren kergetése is. Ha valaki biztos a dolgában, akkor vehet 35mm-es, vagy 50mm-es APS-C primeokat, de ez nem lesz olcsó játék (bár ez az első jellemző fejlesztés a kezdeti beruházás után).

Bárhogy is teszünk, ne feledjük, hogy még csak a kamerát vettük meg, most még el kell juttatni valahova és valahogy meg kell csinálni azt a képet. És ehhez nem igazán elég a gép és az objektív. Ha igazán jót akarunk tenni magunknak, akkor rendszerben nézzük a beruházásunkat és a rendszernek a kiegészítők is a részei. Erről fog szólni a következő cikk.

  • taro

    iszom még egy kávét ehhez…
    nem tudok én ennyi információt befogadni így reggel

    • vau

      Ez elég tömény lett, de nehéz átfogóan írni a témáról sok adat nélkül.

      • taro

        ez tökéletesen így van

      • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

        Kéne egy olyan poszt, hogy
        Hogyan NE vegyél fényképezőgépet?
        Az órás már készül.

  • orizatriznyák

    Itt már csak a pénz szab határt.

    • vau

      Az optika megkúrt drága. Egy jó objektívben nem ritkán 13-14 tökéletesre csiszolt üveg van, a szemüvegesek meg tudják, hogy akár egy darab mennyibe kerül. És ez precíziós cucc. Plusz a stabilizálás, meg a minden.

      Veszettül drága tud lenni, a teteje meg elképzelhetetlen hobbistáknak.

      • orizatriznyák

        Néztem ezeket a Zeiss objektíveket, hát tényleg borsos áruk van. A Sony-nál meg átbasszák az embert, mert az meg már Carl-zeiss… 🙂

        • vau

          A Sonynak elképesztő árai vannak. A Fuji és az Olympus is olyan, hogy tényleg nehéz elhinni. A Canonra és a Nikonra simán kapsz százezer körül még 70-200mm F4-et is, ami egy hihetetlenül príma lencse és senki profi nem mondaná rá, hogy kutyaütő dolog vele fotózni, amíg Fujira a legalapabb objektívet sem kapod meg 70-80-nál olcsóbban.

          Ha a rendszert nézzük, egyszerűen kezdőnek nem is érdemes elgondolkoznia bármi másban, mint a régi jól bevált márkák DSLR-jeiben, vagy valami jó kit akcióban, de erről majd a pénteki, befejező részben írok részletesen.

  • SpaceWolf

    A zsid khm… Szóval az állvány is jár egy ekkora objektívhez?

    https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/6d/1d/26/6d1d26f65116a22b908f5b46a3f7ed91.jpg

    • vau

      Gondolom igen, de egyébként is célszerű nem egy háromezer forintos hamára bízni a százezres/többszázezres felszerelést. Ha vesz az ember állványt, akkor az jó legyen.