Over the wall

Vannak zenekarok, amelyek méltósággal öregednek – a lemezek alapján a Testament is közéjük tartozik. A Bay Area Thrash nagymesterei közé tartoznak, de kimaradtak az igazán nagyok közül – legalábbis itthon alig ismerik őket, pedig az, amit a Slayer vagy a Metallica művelt, bőven felejthető volt egy idő után, a Saint Anger konkrétan egy merénylet a jóízlés ellen, a műfajról nem is beszélve. A Testament a klasszikus thrashről átnyergelt egy idő után a hörgősebb, keményebb irányba, és kurva jól állt nekik, Chuck Billy hangja mindent visz. A korral sem puhultak, a Brotherhood of the Snake minden előítéletem ellenére működött. És most mindjárt megyek koncertre, ahol megnézem, hogy az öregfiúk hogy muzsikálnak, de addig is búcsúzom az egyik legnagyobb számukkal ’87-ből, ami, ha tartják magukat a turné előző állomásán lejátszott műsorhoz, most is zárószám lesz. Ja, és valószínűleg lesz a Souls of Black is, csak azt azért nem linkelem, mert öregnek néznétek tőle.

  • Kote
  • Magister Ludi

    Így is öregnek nézlek. Ha fiatal lennél, csak a matiné előadásra engedtek volna el.

    • Bernard Black

      holnap írok róla. fiatal voltam, nekem még volt hajam