Rövid kirándulás a dallamtapadástól a hegyi temetőig

Ha az ember csak három napra megy a Tátrába – na jó, valójában egy napra plusz két félre –, mindent alaposan el kell tervezni. Ennek jegyében felejtettem otthon a zseblámpát, az előre kitűzött útvonalból meg nem lett semmi, de megnyugtató volt a tudat, hogy mihez képest csinálunk valami egészen mást.

Szubjektív útinapló következik.

Vasárnap reggel indulunk, Heather, a GPS hangja folyamatosan némi fáziskéséssel nyugtázza, hogy már balra fordultunk, de azért szól, hogy turn left. Köszönjük, Heather. A szokásos mi-lesz-a-határon érzésről már kis híján megfeledkezve átsuhanunk Szlovákiába (minden határátkelőnél bennem van, hogy basztatni fognak, pedig már jó ideje nem is), ahol életemben először szembesülök vele, hogy mit gondolnak a szlovákok a kávéról. Ott áll az üzletben egy egész jó kávégép, a kávé is jó, erre presszó címén körülbelül másfél deci vízzel főzik. Lehet, hogy ez a nagylelkűség jele, vagy valami.

Heathernek az első a mi kényelmünk, a költségeket nem nézi, úgyhogy felvisz az autópályára. Erről már akkor értesülünk, amikor ott vagyunk, a szlovákok ugyanis betegesen irtóznak a tábláktól, kivéve persze azoktól, amelyekre rá lehet írni, hogy POZOR (ezt megértem, ezt én is minden lehetséges helyre felírnám).

Megyünk föl a hegyekbe, ahol MINDEN ÚÚÚÚT ÖSSZEFUT, konstatáljuk, hogy az elektricska csak óránként jár, a parkolóőr pedig nem tudja megkülönböztetni egymástól az órát és a napot. Utólag derül ki az is, hogy a bódéjára angolul is rá volt írva a tarifa, de túl külföldiek voltunk. A büféslány tolmácsolt, de mivel ő sem tudott angolul, az eredmény kissé felemás lett. Irány az elektricska, ami úgy néz ki, mint ha felszállnál az esztergomi vonatra, aztán kurvára eltévednél, aztán Ótátrafüred, ami Stary Smokovec.

Itt már 1723-ban is volt savanyúvízforrás, ami elég szarul hangzik, de biztos megérte érte felmenni nagyjából ezer méter magasra. 1793-ban Stary Smokovec már világvárossá nőtte ki magát, Csáky István gróf ugyanis egy vadászlakot építtetett ide, de elég hamar megérkeztek a turisták, 1824-ben már étterem is működött a faluban. Még mindig működik legalább kettő, az egyik kecskés, a másik olaszos, de van egy csomó hotel meg valószínűleg még egy halom étterem. Egy olyan kávézó is van a városban, mint ami egy belsőépítészet-mániás csaj pinterest-oldaláról lépett volna elő, mindenféle színes bútorral meg rózsaszín székkel meg indokolatlan tárgyakkal. Egyébként jól néz ki, csak muszáj undorkodnom. Az olaszos étterem egyébként meglepően jó, innen is csókoltatom a pincért, és mielőbbi felépülést kívánok neki a sokkból – ránk borította a sört, ezután minden professzionalizmusa köddé vált, és inkább elbújt az étterem belső részében. Van a városkában egyébként egy baromi nagy századfordulós hotel is, teljesen lakatlan, ha nyerek a lottón, beköltözöm és újrajátszom benne a Ragyogást.

A következő nagy felfedezésünk az volt, hogy Stary Smokovecből több tátrai villamosjárat és indul, ráadásul – teljesen érthető módon – ezek teljesen más irányba járnak. Erre akkor jöttünk rá, amikor elindultunk A Másik Irányba. Rövid városnézés után visszaértünk az eredeti állomásra, épp időben ahhoz, hogy lássuk, amint leszáll a köd. Fél nyolc felé már a parkolóban voltunk, ahol nem büntettek meg, amiért csak három órát fizettünk ki – erre már jó előre ráparáztunk, hogy mi lesz itt, de végül olyannyira leszarták, hogy amikor három nap után fizetni akartunk, csak intettek, hogy már fizettünk három órát, húzzunk el nyugodtan (vagy pedig már úton van a feljelentés).

Miután kivártuk, hogy kellemesen ránk sötétedjen és leszálljon a köd, aztán elindultunk a szállásra. Itt jegyezném meg, hogy Stary Smokovec nevében a smok kígyót, sárkányt vagy manót jelent, ugyanis valami lidércfényszerűség villogott a ködben fenn az égen, először azt hittük, villámlik, de nem volt hangja. Biztos valami ködmanók voltak. Az eső ettől függetlenül esett, csak az vigasztalt, hogy a szálláson ott vár Romana, a „kind lady”, akivel a túra szervezője igen hosszas levelezésbe és telefonos kapcsolattartásba bonyolódott, mivel csak ötször vagy hatszor gondoltuk át, hogy mikor megyünk, hányan megyünk és hogyan megyünk (aztán persze nem akkor és nem úgy mentünk, de valószínűleg egyrészt ezt már megszokták, másrészt meg ennél hülyébbnek már úgyse nézhetett volna minket).

A köd kitartott, úgyhogy az Osztervát csak harmadnap láthattam meg, pedig ott voltunk a tövében. Egy fél napos eső után elindultunk a Tengerszem-csúcsra, de reménytelenül ködös volt az idő, a csúcsot így ki is hagytuk, azt viszont nem volt rossz látni, ahogy felkúszik a völgyben a köd, hogy szépen csatlakozzon a csúcsnál a már ott bandázó felhőkhöz. A hágónál két fok volt, a tóparton jég, életemben nem voltam még ilyen csendes környezetben. Útközben találkoztunk egy magyar serpával, laza hatvan kilókkal szaladgálnak fölfelé a hegyre, egy darabig tűnődtünk rajta, hogy mi lehet a magyar neve annak a fából készült izének, amin hordják a cuccot, aztán arra jutottunk, hogy ilyen állat márpedig magyarul nincs. Ahogy a legtöbb útvonal, ez is mászós-sziklás, de ezen a Magas-Tátrában nem nagyon kell meglepődni.

A rövid kilándulás vége az Oszterva volt, ha már kiderült az idő reggelre. Ez viszonylag könnyen teljesíthető, az út nem túl meglepően itt is felfelé vezet. Célszerű útba ejteni a szimbolikus temetőt is, ha már a környéken járunk, utána valószínűleg nem kezdünk el legénykedni a hegyen – szép helyi szokás szerint a Tátrában elhunyt hegymászókra emlékező táblákra pedig egy-egy darab kötelet csomóznak virág helyett. Az 1940-ben létesített temető legrégebbi emléktáblája Wachter Jenőé – a húszéves fiatalember Tibetbe készült, többször mászott az Alpokban, második tátrai túrája alatt egy hibás kötélgyűrű okozta a vesztét – egy ormot is elneveztek róla a hegyekben.

Az Osztervára menet a legidegesítőbb az ide-oda cikkcakkozó út, ami felfelé vezet, az ember csak közepesen köpi ki rajta a tüdejét, de elég hülye érzés ingajáratban közlekedni jobbra-balra a csupasz sziklán (na jó, itt-ott akad némi fenyő is). Mint mindenhol, itt sem árt ügyelni a bokára (a Ryzyn volt is egy csaj, akinek valószínűleg eltört a bokája, négyen próbálták meg lecígölni végül a menedékházból, mert a köd miatt helikoptert sem lehetett hívni). A hegy csúcsán a szokásos kis kőhalmokon kívül egy bástyaszerű, kör alakban felhalmozott kőrakás is várja az embert – valaki nagyon ráérhetett. Innen lehet továbbmenni a Magisztrálén, ha valakinek elég ideje van hozzá – nekünk csak az ereszkedés maradt.

Kötél és virág – vigyázzatok magatokra!

  • vau

    Mennék holnap kb.

    • Bernard Black

      olyan kurvára sajnáltam, hogy csak ennyi időre sikerült kijutni, de legközelebbre veszek egy jobb zsákot, meg a széldzsekim is középszar. Na tessék, cuccbuzulás 🙂

      • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

        Magasságmérős órát is vigyél. 🙂

        • Bernard Black

          vittem. két éve vettem, először használtam 😀 mondjuk a hőmérőt nem igazán értem rajta, mert ha a csuklómon van, akkor az én melegemet is méri

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Pontosan. A hőmérséklet méréséhez le kell venni.

          • Bernard Black

            értem én, de akkor viszek magammal egy hőmérőt külön, he.

          • vau

            Van egy sípom, ami iránytű és hőmérő 🙂

          • Bernard Black

            paracord karkötő nélkül nem is ember az enber

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Ezen az alapon akkor GPS-t is. A magasságmérő egy barométer, lent hiába kalibrálod, jön egy hidegfront és félremér.

          • padoggy
        • vau

          Must have 🙂

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Ráadásul a Casio Pro-Trek talán a legjobbak között van a műfajban. Titángeci.
            https://uploads.disquscdn.com/images/258e023cd8baec99ca05c273c8d6c756cc7c6d9d63cd3d406012c46c7a8ee22e.png

          • Bernard Black

            na egy ilyet kurvára akartam venni. vagy legalább valami hasonlót 😀 csak ez undorítóan drága. az, hogy solar, külön kurvajó, egyébként meg a casiot is szeretem, na de százezrekért, nemá

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Meg a faszt. 70 kHUF.
            Felvegyem a szerkesztőségi órák közé?
            Gecinagy amúgy és tesztelnetek kell.

          • Bernard Black

            van egy őskori kocka casiom, meg amit általában hordok, na AZ IS TITÁN!!!!
            igaz, a dátumot mindig elfelejtem beállítani rajta, meg általában nem is tudom, hanyadika van, így meg pláne, de titán!!!

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Helyes-helyes. A titán jó, a titán finom.

      • vau

        Erről egész véletlenül készül egy poszt 🙂

  • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

    Az olaszos étterem egyébként meglepően jó, innen is csókoltatom a pincért, és mielőbbi felépülést kívánok neki a sokkból – ránk borította a sört

    Párszor már mondtam, hogy a kecsöpöt a pizzához csak akkor szabad kérni, ha már a hideg sörök a korsókban gyöngyöznek és a forró pizza az asztalon gőzölög.

    • Bernard Black

      kicsit le lett baszarintva, mert nem volt a szakmája gyöngyszeme, ott állt és várta, hogy befejezzük, és elvihesse a tányért. Én a sörborítós antréjának tulajdonítom a hibát, de nem is én basztam le.

  • dzsungelmacs

    ködmanók. 🙂

    • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

      Nekem a Lápi Lidércek zenekarnév kicsit jobban tetszik.

  • dzsungelmacs

    nagyon off, de ti mind kutyatulajok vagytok. hogy fürdetsz meg egy kutyát, aki állatira nem akarja? sima slagozás semmit sem ért, ide durvább dolog kell. olyan szaga van, mintha egy halomnyi döglött halba hempergőzött volna bele. ami azt illeti, úgy tűnik pont ez történt.

    • Bernard Black

      az öreg kutyák nálunk nagyon nem akartak fürödni, mi úgy tudtuk megoldani, hogy ez egy kétemberes meló, valaki beparancsolja a kertben egy műanyag kádba, megfogja a nyakörvet, valaki más meg langyos vízzel locsolgatja a vérig sértett kutyát és próbálja megmosni 🙂
      A labradorral ilyen gond nincs, bár a samponos mosásért nem volt oda.

      • dzsungelmacs

        már a nyakörvnél bukik dolog, de talán le tudom fogni, majd bemászom vele a kádba. a vizet egyébként szereti, de pont az a gond, hogy lement fürdeni a holtágra, utána belefeküdt ebbe a rettenetbe.

        • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

          majd bemászom vele a kádba

          dolgok, amikről nem akartam tudni

          • Bernard Black

            egy vonakodó harminc+ kilós kutya egy kádban elég életveszélyesen hangzik, ahogy elképzelem. nem akar bántani, de amikor a kis karmos tappancsaival csűrdöngölőt jár az emberen, az az ért nem jó

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            3 darab 30+ kilós kutyánk van. Fürcsiznek mint a kisangyal.
            A gépi szárítót nehezményezik, mert hangos.

          • dzsungelmacs

            ez azért kisebb hála az égnek, valami foxiszerűség. de teljesen neveletlen, nem az enyém (ezt ma vagy harmincszor elmondtam, pláne, amikor beszökött utánam az öregek otthonába, bár mindenki örült neki rajtam kívül), de már több időt tölt nálunk, mint otthon. amolyan közös kutya lett. most a szag miatt a gazdik kicsit kibuktak, én pláne, mert rájuk nem ugrál fel és nem ők viszik sétálni.

          • dzsungelmacs

            mármint a kertben egy nagyobb lavórba, na. 😀

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Stratégiának én a következőt gondolnám: le kell vinni a holtágba megint, felügyelet mellett csak vízben pancsizni egész testtel. Szinte biztos, hogy a hátával/seggével fötrött bele a döglötthalba, a miénk ezt csinálta lent a Népszigeten, atyaég de rohadt büdös volt.
            Aztán persze lekopott róla a szag, de iszonyat büszke volt egy hétig.

          • dzsungelmacs

            háton fetrengett, az tuti, mert rendesen össze is tapadt a szőre és a nyakán lévő sörény. kipróbálom, köszi. ugyan ma új nevet adtam neki, houdini lett, mert akkora szabadulóművész, hogy csak na.

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Houdini? Not bad, not bad. 🙂

          • dzsungelmacs

            gyorsabb voltam, mint ő és erre nagyon büszke, bejutottam egy kapun, ő kint maradt. bezártam, kaparta a fát, megfordultam, ott ült előttem. eddig nem tűnt fel, hogy az a kerítés csak egy vicc, trükkösen elhelyezett oszlopok egymás mellett, simán befért.:) de villámgyors volt.

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Ezek ilyenek.
            A kerítés nálunk egy falécből és sok acélhálóból ácsolt atombunker, el nem tudom mondani mennyire ügyesek a kijátszásában. Nem állunk nyerőre.

    • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

      Dögbe azért fötrenek, mert fedőszag. Ez sima örökletes.
      Ha nem benti kutya vagy zárt kerti, akkor ugyanúgy talál egy dögöt vagy tehénszart.
      A mieink is csinálják kint a természetben.
      Jutival teljesen jól koordinálható a fürdetés, de elsőre (másodikra) nem egy szereplős humanoidos.

      • dzsungelmacs

        azt tudom, hogy miért csinálják, de most alig lehet megmaradni a környezetében, eddig sima locsolásnál lejött róla mindig a büdös, de ez valami penetráns.

        • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

          Ha van a környéken egy borz, akkor keresd meg és felülírja seperc alatt.

    • Rezsoke

      Majd tedd fel a vidit jutyubra ples

      • dzsungelmacs

        az ezer sebből vérző hülye liba belefulladt egy lavórba, miközben a kutya csontszáraz maradt. ez lesz a címe.

        • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

          Három tánclépés és a “Madmoiselle La-La-Lavoire” cím elég slágergyanús.

          • dzsungelmacs

            már a koreográfiát is látom magam előtt. sasszé-sasszé, hasra esés, sasszé, orral tompított zakó, sasszé, dupla axel, sikoly, csuklótörés.

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Stimmt.
            A dráma kedvéért én mondjuk nem hagynám ki a leszúrt Rittbergert sem.
            Persze csak színpadi késsel, amit a Dupla Lutz és tsa. gyártott.
            Minőségre adni kell, ez egy sznob oldal.

          • dzsungelmacs

            tripla legyen az a rittberger, utána jöhet egy egyenes vonalú lépéssor az akáctól a málnáig kivitelezve. szinte biztos, hogy menni fog, télen már majdnem megcsináltam egy háromnegyed axelt, mielőtt koppantam volna a jégen.

          • Bernard Black

            sajnos elfelejtettem, hogy milyen elegáns táncmozdulattal zuhantam bele majdnem a köves ösvényről a törpefenyők közé, de bizonyára szép volt. meg tudnám csinálni a táncparketten is, csak kéne hozzá egy csomó szikla meg bozót meg a Tátra.

            Na, ezért nem leszek soha balettáncos.

          • dzsungelmacs

            gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. szívesen segítek neked felidézni, a kedvedért még énekelek is, mondjuk azt, hogy MINDEN ÚÚÚT, de ha úgy gondolod, hogy a változatosság jobb lenne akkor jöhet a petróleum lámpa.

          • Bernard Black

            leszámolok a démonaimmal. a Petróleumlámpa basszusát már tudom, ezt is meg fogom tanulni, hátha kinyírom

          • dzsungelmacs

            semmivel sem tudsz rávenni, hogy eddát hallgassak. oké, ha megtanulod az egészet, talán, de utána nagyon sokat kell inni, hogy elfelejtsük.

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Netuddmeg, mekkora idióták voltunk.
            Az volt a kérdés 8-9 évesen, ki tud több fekvő gyerek felett átugrani?
            Jégkorival, mert már nem tudtunk más kitalálni a koripályán. Négyen simán keresztbe feküdtek, mondom fele se vicc és átugrottam.
            Most így belegondolva én is voltam negyedik és engem is átugrottak.
            Atyaég, tényleg segghülyék voltunk.

          • dzsungelmacs

            hú, jáj. :/ a gellért-hegy lábánál nőttem fel, az udvar teraszos volt, minden szinten volt pár pad, különböző magasságúak. szánkóval a tetejéről indultunk, átsuhantunk a padok alatt, a legalacsonyabb alatt is, őrült nagy csoda, hogy soha senki nem emelte fel a fejét, a végén volt egy bukkanó, amin gyakorlatilag átrepültünk a parkolón át a szemben lévő házfalig, ami végre megállított. aztán az egészet az elejéről.

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Nemtom, lehet ki kéne egyszer írnom magamból valami nyomi novellát, milyen érzés volt ahogy koripálya záróra után plusz egy órát kaptak a sárga bérletes kiváltságosok és mellkasig húzott térddel repültél át a Roces/Botas koriban a többi röhögő hülyegyerek felett.

          • dzsungelmacs

            szerintem írd meg, durván hangzik.:) egyszerűen hihetetlen, hogy jó páran hogyan élhették túl a gyerekkort.

          • Bernard Black

            vízmosásban az oldalfalon siklani “bobbal”, vagyis egy sárga műanyag lapos szánkóval, miközben tele volt kővel az egész cucc. Működött!

          • dzsungelmacs

            bob a legjobb, lazán veszi a teljesen eljegesedett, befagyott lépcsőket is. nyáriszánkó megvan? egy darab nagyobb műanyag “lapát”, eső után tökéletes.

          • Bernard Black

            olyanom nem volt. a bobot asszem eltörtük (ilyen igénybevétel mellett nem is csoda)

          • dzsungelmacs

            nálunk is jó ideig mindig új bobot hozott a mikulás. 🙂 a nyári szánkó mondjuk helyettesíthető volt egy nejlon szatyorral, mikor már a szülők nagyon paráztak és nem voltak hajlandóak lehozni a padlásról.

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Mikor még kis puki voltam, ilyen kis hatéves, cigánygyerekekkel együtt építettünk 4 méteres csúszdát a tiszaparton. Az úgy nézett ki, hogy egy agyagos szakaszon vinni kellett fel a vizet és kiseggelni. Seggen csúszva kialakult a pálya.

          • dzsungelmacs

            ez piszok jól hangzik! holnap megyek éjszakai fürdőzésre, tök nagy most a part, de szerintem kipróbálom.:)

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Nagyon szerettem a Tisza nyaras dolgokat. A szüleim deportálták 2 hónapra nyárra, a legjobb talán az eső utáni nyári hajnal. Így ilyen iszonyat zombulásban felkelsz ötkor, gőzölög minden, párás az ártéri erdő, mész 4-500 métert, csobbansz és whááááá. A víz 22 fok, a levegő 25, szó szerint köd van.
            Na ez asszem valahol hiányzik.

          • dzsungelmacs

            vannak itt piszok jó dolgok.:) ha gondolod fogd a blökiket meg a csajokat, akinek kedve van és gyertek le hozzánk.

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Kedves és megtisztelő. 🙂
            Megbeszélem velük. Sokan vannak és hangosak. 😀

          • dzsungelmacs

            halk vendégek nálunk nem szoktak lenni. 🙂 jó, múltkor volt egy hat éves, ő éjfélkor dőlt ki, másnap ő volt a legjobb állapotban. tényleg gyertek, ha van hozzá kedvetek, még szeptemberben is biztos itt leszünk, van két szobánk, ahol tudtok aludni, nagyobb társaság is elfér a kertben, ha valaki szeret sátrazni, az út túloldalán ott az egyik holtág, őzek rohangálnak rajta. kutyákat szívesen látjuk, túldögönyözés előfordulhat. 🙂

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            A bob az hamar eltört. Volt ilyen sárga beülős, jobb oldali fékkaros.
            Apámék szereztek valahonnan egy alu szánkót (tudni kell, hogy a közvélekedés szerint a nehezebb szánkó gyorsabban megy, azaz vascső szánkóval lehetsz stár), viszont ennek a vacaknak olyan sima volt a talpa, hogy a helyi 5 méteres épített szánkódombon mindenkit levertem gyorsulásban.
            Kösz, apu.

          • dzsungelmacs

            szánkózni akarok, pedig már nem is vagyok oda érte. szerintem, ha hazamegyek, megcélzom a nyári bobpályát.

        • Rezsoke

          Ugyugy 😀

  • Bernard Black
    • dzsungelmacs

      na, ez jó. 🙂 a kép még jobb.

      • Bernard Black

        és azért itt már, hiába nem egy nagyon komoly mászás, benned van, hogy bazmeg, LEGYŐZTEM A FELHŐT!!!!

        aztán jött egy magasabban lévő felhő, és köd lett 🙂

        • dzsungelmacs

          baromi jó és szép lehetett. szeretem ám a ködöt is, de értem, hogy miért volt zavaró.

  • Ziles Gizi

    Hát ez tök jó.

    • Bernard Black

      ugye hogy. kár, hogy ilyen hamar haza kellett jönnöm

      • Ziles Gizi

        Meg azért az is örvendetes, hogy nincs elnevezve rólad csúcs. Még. 🙂 Visszafekszem forgolódni.

      • Magister Ludi

        én is most érkeztem vissza Szlovákiából, de nem volt a kávéval hasonló tapasztalatom. Viszont a házi limonádét (amibe itthon gyümölcsöket, meg szirupot is belekúrnak) ott csak gyümölccsel adják, szóval egyáltalán nem édes (szerencsére). Sajni néha a szívószál is lemarad, pedig azzal szoktam az egészet jól összetunkolni, hogy egy friss hányásra emlékeztessen.

  • mokusON

    na ez már jobb mint az eddás. arról még szívesen olvasnék, hogy a szétdohányzott tüdőddel és a kellemesen alkoholbarát életmódoddal fizikailag, hogy bírtad a magas tátrát. csak, hogy mire számítsak ha egyszer arra túráznék.

    • Bernard Black

      szoktam mozogni, igaz, idén ez volt az első túrám, a szokott tempó kicsit megterhelt, lihegtem. ésszel kell menni, akkor jó móka.
      igazából ez nem feltétlenül megterhelő, ha magad választod meg a tempót meg a célt, persze nem olyan, mint a körúton sétálni, de nem vészes.

      • taro

        időt, pént és energiát áldoztál arra, hogy gyalogolj a hidegben meg a ködben, bokatörő ösvényeken – és még élvezted is ☺
        mindnyájunknak meg van a maga perverziója….

        • Bernard Black

          ha nem lett volna köd, elképesztően kurva jó lett volna. így se volt rossz ,de ha belegondolok, hogy milyen volt a Balaton-felvidékről nézni a csillaghullást, akkor azt így meg kéne szorozni elég sokkal, és akkor jutnánk el odáig, ami akár lehetett volna is

    • Bernard Black

      ja, és az, amit kiírnak, hogy hány óra egy táv, hülyeség. egy órát írtak ki az Osztervára, nem mentünk túl lassan, nem is álltunk meg, de kb másfél óra volt. Ez az időeltolódás az ilyen négy-öt órás utaknál lehet durva, amikor rájössz, hogy az inkább hét-nyolc. Nagyok a szintek, és ha kevés is kilométerre, vannak nehéz terepek, ahol nem lehet rohanni. Mondjuk én nem is vagyok a rohanás pártján, inkább nézelődöm.

      • mokusON

        Ausztriában és svájcban hegyi zergékre számítják az időtartamokat, volt.hogy 4x annyi idő alatt sikerült a túrát abszolválni. Nem teljesen értem mi értelme futva hegyet mászni amikor lehet sörözve, cigizve is, de ők biztos jobban tudják.