Tuti nem fér be. De befér. Apollo 15

Egy napon, mikor Pavlics Ferencnek semmi dolga nem akadt, eszébe jutott, hogy elmenne von Braunhoz mutatni valami fontosat.

Egy holdautót.

1,6×1,6×1 méter állt a valamiféle jármű rendelkezésére az Apollo leszálló egységben, Pavlics azt gondolta, mi lenne, ha összehajtogatnák? Az ötletet tett követte, éjjel-nappal otthon rakosgatta össze a működő modellt, még a felesége is kinevette.

De nem adta fel, bekopogtatott Wernher von Braunhoz, az meg csak nézett: ki ez a buggyant, oda az a vacak nem fér be. Összecsukta, széthajtotta, von Braun azonnal megvette.

És tényleg befért. Végül 400 ember dolgozott csak ezen a projekten.

Voltak persze apróbb technikai bakik. Először az Apollo 15 küldetésben járt a Holdon, akkor épp nem akart kinyílni, az első kerekek valami fél állásban maradtak. Rácsaptak egy nagyot, akkor végre szétnyitotta magát. Viszont nem volt kormányzása. Az első kerekek beálltak mint a cövek. Segítséget kértek a földi irányítástól, mi legyen?

Hülyék, a hátsó kerék is kormányozható. Jé, tényleg. Pavlics erre is gondolt a tervezéskor.

98 kg holdkőzetet gyűjtöttek (korábban 23 kiló volt a maximum), egész érdekesen eltávolodtak a leszálló egységtől, csupa kaland. És siker.

Otthonra is kéne.