Zúzapörkölt? Végülis.

Az egész ügy onnan indult, hogy váratlanul eladódott a lánygyerek kisautója.

Babonaság, de alapszabály: eladásra készülő autóval egy lépést se menj, mert vagy elromlik vagy összetörnek. Tehát ne.

A lányom csodaszép kisautójára lett jelentkező. Aki szintén lelkes. ( :DDD )

De mit tehet ilyenkor egy érző szívű apa?

Felméri a megmaradt autóparkot és kiválasztja a legkevésbé vállalhatatlant.

Hmmm… 3000 köbcenti, benzin, 200+ lóérő egy huszonéves lánynak?

Persze csak ilyen átmeneti, de ha menni kell hát menni kell, nincs mese.

Gurultunk így egy kört ismerkedni a nagy vassal, hát mit mondjak? A lányok nagyon tudnak vezetni, úgy navigálta a teljesen ismeretlen automata váltóst (előtte nem vezetett ilyet), hogy le a kalappal.

A közértben is jártunk, megnézni, hogyan parkol. Párhuzamos, elvágólagos. Mondom, hogy ügyes.

És így a húsos pult környéken mondja:

• Apa, rég ettünk zúzapörköltet.

Aztán bepakolt két tálca zúzát és most így készül.

Felnőnek a gyerekek.