Mesék a Dolomitokból I. – A Karersee legendája
A Latemar a Dolomitok része, Észak-Olaszországban, Déltirolban található, és a lábánál található a Karersee, a Lago di Carezza, amely azért híres, mert gyönyörű. Egyik kedvenc helyem. 1530 méter magasan terül el, különleges színekben ragyog; élénk kék, mélyzöld, barna, sárga, és enyhe rőt a színe egyaránt. Hihetetlen látvány.
A tó maga nem túl mély (16-24 m), és csapadéktól függően változik a benne található víz mennyisége. Láttam már csaknem teljesen kiszáradva, és volt, hogy a körülvevő kerítésig ért a víz szintje. Ami azonban állandó: a mesés szivárványszín, és a legendás varázs. Túlvilági hely, ahol a ragyogó tó fölé magasodik a csipkés tetejű Latemar, és vastag derekúak a sötét fenyőfák.
A tó leghíresebb legendája szerint élt a tóban egy nimfa. Masaré varázslója arra járt egy nap, meglátta a tó partján a haját fonogató nimfát, és menten beleszeretett. Ám ahogy közeledett felé, a nimfa megrémült, és a vízbe menekült előle. A varázsló elkeseredett, és az öreg Langwerda boszorkánytól kért tanácsot.
– Jól figyelj! – mondotta a vén boszorkány. – Építs szivárványt a Rosengarten és a Latemar közé! A nimfák kíváncsi lények, s akit kívánsz magadnak, az is ki fog jönni a partra, hogy a szivárványban gyönyörködjön. Álcázd magad ékszerárusnak, így megközelítheted. A többi már csak rajtad múlik!
A varázsló megfogadta a tanácsot. Gyönyörű szivárványt varázsolt, mely széles ívben feszült a tó fölé a Rosengarten és a Latemar között. Láttára előjött minden erdei állat, varázsos teremtmények, törpék, erdei szellemek, s végül a nimfa is kibukkant a vízből.
– Itt az én időm! – gondolta a varázsló. Sebtében magához vette ékszeres ládikáját, és megindult a nimfa felé. Odaérve mély meghajlással kínálta portékáját.
A nimfát elbűvölte a szivárvány, nemkülönben a ragyogó kövek. Nézegette, forgatta a csillámló ékszereket, ám eközben a varázsló felemelte a fejét, s mivel siettében elfelejtette az arcvonásait elkendőzni, a nimfa felismerte. Egy pillanat műve volt az egész, s a nimfa halálra rémülten menekült a tó mélységébe. Soha többé nem látta senki.
A varázsló elkeseredett, aztán éktelen haragra gerjedt. Tomboló dühében ezer darabra törte a gyönyörű szivárványt, és az ékszerekkel együtt a tóba hajította a darabokat. A tó pedig, káprázatos színeivel, a mai napig híven visszatükrözi az egykor volt szivárványt, egy szerelmes szív fájdalmas csalódását.
A kép közepén lévő sötét folt a nimfa életnagyságú bronzszobra
A bronzszobor a vízfelszín apadtával előbukkan a mélyből
Északi oldal: a Rosengarten
A kő boszorkányainak legendájára egy más alkalommal kerítek sort
Helyi különlegesség: meleg fahéjas almásrétes tejszínhabbal
(Saját fényképek, kivéve a nimfát a szárazon)
