A semmi

A tér, az idő és az energia nyomába eredtünk. Megdöbbentő eredményre jutottunk.

Michelson és Morley urak kutatták a teret kitöltő éter természetét. Egy igazán érdekes kísérlet keretében felállítottak egy tükrös berendezést, amivel igazolni akarták az éter létezését, amiről a korabeli tudomány feltételezte, hogy az elektromágnesesség terjedési közege. Ebből az következett volna, hogy a berendezésükben a fény az egyik irányba más sebességgel terjed, mint a másikba. Az eredmény nem igazolta a hipotézist, a fény mindkét irányba azonos sebességgel terjedt. De akkor mégis mi töltheti ki a teret? Tették fel a kérdést.

A semmi.

Ez elég nyugtalanító.

A fény természetét később mások is vizsgálták, 1920 körül az a vélekedés alakult ki, hogy az eletromágneses hullámok terjedése egyfajta fodrozódás a téridő szövetén.

Ugyanebben az időben az atomok természetét vizsgálva megjelent a mártixmechanika és a kvantummechanika, a formalizmusa és a teljessége miatt az utóbbi vált uralkodóvá, de mindkettő arra kereste a magyarázatot, hogy miért nem folytonos az átmenet atomok energiaszintjeit mérve, azaz miért kvantált a szubatomi világ? Fölvetődhet itt is a kérdés: ha csak meghatározott kvantumállapotok lehetnek, mi van két energiaszint között?

A semmi.

Ez elég nyugtalanító.

Az idő természetét vizsgálva arra jutottak, hogy az idő sem folytonos. Az idő fogalmát általában a méréséhez szokták kötni, jelenleg egy izotóp rezgéseinek meghatározott száma az SI másodperc definíciója, de egyúttal létezik egy végső határ, a Planck-idő, ez a legkisebb megfigyelhető időegység. Felmerülhet a kérdés, hogy ha két esemény egyetlen Planck-időnyi távolságra követi egymást, akkor mi lehet a két esemény között?

A semmi.

Ez elég nyugtalanító.

A hatvanas években aztán tovább kutatva a szubatomi világot, arra jutottak, hogy az atomokat alkotó építőelemek, azaz a proton, az elektron és a neutron is kell hogy legyen valamiből, nevet is atak neki: kvark. Aztán a modellekből az derült ki, hogy kvarkokból is többféle van, ezeket is elnevezték: fel, le, alap, tető, ritka, bájos. A modellezés azt is kimutatta, hogy a kvarkok önmagukban nem léteznek. És valóban: protonnyalábokat ütköztetve ki tudták mutatni a kvarkok a modellből származó jellegzetességeit, de magukat a kvarkokat a valóságban nem.

Mi is akkor a kvark? Ha a létezése nem igazolható? Egy csak a modell keretei között névvel rendelkező semmi.

Ez is elég nyugtalanító. Nevet is adtak neki: modell alapú realitás.

Akármerre nézünk tehát a minket körbevevő mikro- és makrovilágban, akármerre indulunk, végül a legtöbb, amit találhatunk az nem más, mint a semmi.

Vagy más megközelítésben:

Valami, ami nem létezik.

címlapon a semmi egy korai megjelenési formája

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!