A sokoldalú kétszersült

A való világ azért is unalmas hely, mert lembas helyett csak kétszersült jut az embernek.

Nem túl meglepő, hogy Tolkient is a szimpla kétszersült ihlette meg, amikor kitalálta a tündekenyeret (mondjuk amellett, hogy nem kívánok belefolyni a Gyűrűk ura körüli vitákba, szeretném leszögezni, hogy én jobban kedvelem az elf megnevezést, de ez itt most mindegy is). Szóval a tengerészek és katonák évszázadokon keresztül a kétszersültre voltak utalva, nehezen ment tönkre, legfeljebb megférgesedett, sokáig elállt, cserébe kemény volt és szar, de ha finom lett volna, akkor is nyugodtan lehetett volna skorbutot kapni mellette. Ez a tengerészeknek különösen nagy szívás lehetett, mert legyengülten és fog nélkül nem is nagyon tudnék kevésbé vonzó eledelt elképzelni, mint a kétszersült.

Miután ez a förtelmes, de hasznos találmány körülbelül olyan kemény, mint Pratchettnél a törpekenyér (ezzel a törpök ünnepélyesen egymást verik fejbe), nyilvánvaló, hogy nem csak étkezési célra alkalmas – erre jöttek rá azok az ausztrál katonák is, akik papír helyett kétszersültre írták a leveleiket. Kéznél volt, alkalmas volt rá, hasonlított is egy agyagtáblára, minden adott volt hozzá, hogy levelet írjanak rajta – ezzel legalább azt is tudatták az otthoniakkal, hogy milyen az élelmezés a fronton, no meg a papírra nagyobb szükség volt egyéb célokra – bár sok mindent el tudok képzelni, azt azért mégsem, hogy valaki kétszersülttel töröljön segget.

Karácsonyi képeslap
Töltényhüvely, zsinórdísz, kétszersült

(Atlas Obscura)

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: