A torgyöpi csárda
Ha szerettek régi térképeket böngészni, ne hagyjátok ki a http://mapire.eu/hu/ honlapot. Én a szinkronizált nézetre szoktam kattintani, és az egyik oldalra beállítom, mondjuk, a második katonai felmérés (1806-1869) térképét, mert azon már mai kisebb településekből is látszanak kezdemények, a másik oldalra pedig a kataszteri térképeket. Utóbbit azért szeretem, mert nagyon részletesen ábrázolja a birtokokat, épületeket, tereptárgyakat és a művelési ágakat is jelöli. Időben kb. az 1850-1916-os időszakot öleli fel.
Ha arra vagyok kíváncsi, jelenleg milyen a terület, akkor az alaptérképeknél a műholdas verzióra kattintok. Igen, a HERE térképre. (Ha péntek lenne, azt mondanám, hogy egy egyszerűbb heretérkép a méhkirálynők és más női olvasók fantáziáját is bizonyára megmozgatja, de arra még várnunk kell.) A műholdkép csak akkor látszik teljesen, ha a kis biszbaszt (csúszkát, vagy mit) 100%-ról leviszem 0-ra. Így egymással párhuzamosan lehet bolyongani két idősíkon. Ha pedig egymásra szeretnétek vetíteni a jelent és a múltat, akkor hagyjátok 50-60%-on a transzparenciát, ezzel a módszerrel még konkrét épületek is ellenőrizhetők.
A Torgyöpi Csárdát Balatonalmádi és Káptalanfüred között találnátok, ha nem épült volna össze már régen a két település. Jelenleg Határ Étteremnek hívják azt az épületegyüttes, ahol már az 1760-as években is fogadó állt. Almádit az 1800-as évek elején-közepén még főleg szőlők és a hozzájuk tartozó pincék alkották, a fürdőélet csak később kezdődött, de két csárda már ekkoriban is boldogította az arrafelé utazókat és betyárokat: az Alsó és a Felső Csárda. Na, az alsót ismerték Torgyöpi Csárda néven, de senki sem tudja, honnan származik ez az érdekes hangzású elnevezés (mármint a Torgyöp). Még Schildmayer Ferenc sem, pedig ő nagy szakértője volt Almádi településnek. Most februárban hunyt el, innen is hálás vagyok neki azért a sok érdekességért, amivel településtörténészként az almádiakat megörvendeztette, ez a poszt is főként az ő anyagaiból született.
Az épület a káptalan birtoka volt és sokáig bérlők üzemeltették. Elképzelhető, hogy közülük legalább egy orgazdasággal is foglalkozott, legalábbis korabeli kihallgatási jegyzőkönyvek erre utalnak. A csárda azért volt országos hírű az 1800-as években, mert az épület Veszprém és Zala vármegyék határán állt, ami mindenféle érdekes szituációra adott lehetőséget. Ha a betyárok átültek az ivóban a zalai oldal felőli padra, ott a veszprémi pandúroknak már nem volt illetékességük és mire az egyik alispán riadóztatta volna a másikat (ekkor még se távíró, se vonat nem volt), az meg a pandúrhadnagyokat, a betyárok már régen máshol garázdálkodtak. Erről Eötvös Károly így emlékezik meg az Utazás a Balaton körül című könyvében a századelőn:
Valami pajzán eszű kanonoknak az jutott eszébe, hogy a csárdát ott a Balaton partján a két vármegye határára építse. A csárda tetejének szelemenfája volt a két vármegye határvonala. (…) A szelemenfa iránya szabta meg a határt a vízen is, s ez mutatta meg, hogy ettől napkeletre fekszik Veszprém Balatonja, napnyugatra pedig fekszik Zala és Somogy Balatonja. (…) Mind a három balatoni vármegye tele volt egykor duhajjal, szegénylegénnyel, katonaszökevénnyel, Sobri Jóska pajtásaival. (…) Jönnek a pandúrok, jön elöl a nyalka őrmester, berúgja az ajtót, s betoppan a szoba közepére. Utána öt legénye. (…) Meglátja az őrmester a duhajokat. Első pillanatra fölismeri, hogy ez a Hatlábú Jóska Sümeg vidékéről. És társai. Híres betyárok. Össze is lövöldöztek már egyszer-másszor a zalai pandúrokkal. No, ezek ugyan kapóra jöttek. De hát Zala vármegyében vannak. Oda a pokol fenekébe csak nem mehet utánuk. Nincs parancsolatja az alispántól. Anélkül pedig nem lehet.
1844-ben még maga Deák Ferenc is járt a csárdában a nádori bíróság tagjaként helyszíni szemlén, hogy eldöntse a veszprémi káptalan és Zala megye vitáját a balatoni vízi határ tekintetében. Az ingatlant aztán 1866-tól a káptalani erdőkerülőnek utalták ki, és a hiányos iratok miatt nem világos, mikor szűnt meg csárdaként üzemelni. Hogy aztán a XX. században hogyan alakult a csárda sorsa, nem tudom biztosan, csak azt, hogy bár az eredeti épületet valamikor elbontották, úgy tűnik, mégiscsak hiányzott onnan egy vendéglátóipari egység, ami gyerekkoromban Határ Csárdaként, most meg a Határ Étterem elnevezéssel őrzi a régi történetet.
Nézegessetek térképeket – vagy ahogy a szomszéd gyerek mondja: TÉRPÉK-eket – mert az jót teszt a testnek és felüdülés a léleknek!
