A zöldre mumifikálódott kéz
1982 és 1992 között tártak fel egy késő középkori, templom körül elhelyezkedő temetőt Nyárlőrincen.
A lelőhely 541 sírja nagyjából a tizenkettedik és tizenhatodik század közé datálható, kevés tizenkilencedik századi kivétellel, amelyek akkor keletkeztek, amikor a temető már nem volt használatban, de a templom falai még álltak.
A temető szélén találtak rá arra a kerámiaedényre, amely egy csecsemő csontjait tartalmazta.
Az edényben talált csontok nagyon kicsik voltak. A csecsemő 27-30 cm hosszú lehetett, a terhesség huszonnyolcadik hetében jöhetett világra. Vagy születésekor halt meg, vagy nem sokkal utána. Az egyik keze mumifikálódott.
A csontok és az edény külön dobozba kerültek, és el is felejtődtek, egészen 2005-ig, amikor Balázs János és Bölkei Zoltán a Szegedi Tudományegyetemről rátaláltak a csontokat tartalmazó dobozra, és kíváncsiak lettek, mi okozhatta a kis kéz mumifikálódását és különös, zöld színét.
Hogy az emberi maradványok zöldre színeződnek, az nem ritkaság. A bronz és réz sírmellékletek gyakran okoznak elszíneződést a tetemeken. Egyértelmű volt a konklúzió; a csecsemő holtteste mellett is kellett, hogy legyen valamilyen fém, amely a kéz, és még néhány csont zöldre válását okozta.
A megoldásra akkor derült fény, amikor megtudták, hogy a Móra Ferenc múzeumban vannak még dobozok, amelyek ugyanerről az ásatásról tartalmaznak leleteket. Ekkor találták meg a csontokat eredetileg tartalmazó kerámiaedényt, és egy bronz pénzérmét, amelyet a feljegyzések szerint az edény mellől került elő.
A csontokban talált réz mennyisége többszöröse volt annak, amely másik két, ugyanebből a temetőből előkerült gyermek maradványaiban volt kimutatható. A rézpénznek tehát a csecsemő közelében kellett lennie. Mielőtt eltemették, valószínűleg a kezébe tették, hogy úgymond meg tudja váltani a jegyét a túlvilági révésznél. Az érme öntési ideje 1858 és 1862 közé tehető, a gyermeket tehát ebben vagy ez után az időszak után temették el, akkor, amikor a temetőt már nem használták
A túlvilágra szánt pénz, valamint a tény, hogy a gyermeket tartalmazó edényt egy használaton kívüli temető szélén ásták el, arra utal, hogy a csecsemő valószínűleg kereszteletlenül halt meg. A réz antibakteriális tulajdonsága révén pedig mumifikálta az őt szorongató kis kezet.
