Bálint-nap

Szent Bálint folyamatosan le van nézve, pedig alapvetően egy kurvajó arc volt.

Angolszász hagyomány meg a seggem az, ez is a rómaiaktól jön, mint minden. Divat utálni, mert jajj milyen már, Halovín meg most a Valentin-nap, hát ezeknek már semmi sem szent?

Ezúttal az ünnep hijackingben éllovas keresztények a Lupercalia ünnepre ültették rá ezt a szép egyházi ünnepet.

De kezdjük az elején. Ezen a napon igazából Szent Bálintot (aki mellesleg a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziában szenvedők védőszentje) ünnepeljük, de még mielőtt ezt kitaláltuk volna és ráült volna ez a csúnya rossz angolszász majomkodás a szivecskékkel, eredendően február 15-én ünnepelték a rómaiak Romulust és Remust, a híres alapító tesókat. De kevesen tudják, hogy a Lupercaliát is csak ráültették egy ünnepre és eredendően Faunust és Lupercust ünnepelték a Lupercalián. Igen, gyanúsan hasolít Lupercus a lupusra, Faunus a faunra és nem is véletlenül: a rafkós rómaiak a Lupercaliát igazából dies Februatusnak hívták, ami talán legjobban a megtisztulás napjának lehetne rendesen fordítani.

Ezen a neves napon a modern Valentin-nap szellemiségével picit kevéssé összeegyeztethetően kecskebőr szíjakkal ostorozták a nőket és a fiatalokat, hogy megtisztulást és termékenységet hozzon. Ezt a korbácsszerű cuccot hívták februának.

És ennyi. Ja várjál nem, mert a Februatust is nyúlták, méghozzá az etruszkoktól, maga a szó is az. Aztán persze kiderül, hogy az árkádiai Lykaiai, a farkas fesztivál tulajdonképpen ugyanaz, az meg kurva gyanús, hogy februárban két nép is farkasokat ünnepelget. Az ünneplés része volt, hogy a fiatal lányok szerelmi jóslatokat kapjanak, meg virágokat a férjüktől, illetve a hajadonokat kihúzták tombolán ifjú férfiak között, hogy aztán dughassanak velük. Egyébként a farkasünneplés is egy eléggé természeti népi szokásnak tűnik első olvasatra, de ennyire mélyre ne menjünk, mert egyrészt kit érdekel, másrészt lusta voltam tovább olvasni.

Na de térjünk csak vissza Szent Bálinthoz, ha már elkezdtük a szerelmeseket. Terni püspöke jó arc volt, a 14. században a fiatal házasok védőszentjévé vált. Az ő hírnevét is a rómaiaknak köszönhetjük, egész pontosan II. Claudius császárnak, mert az ő idejében végeztették ki kereszténykedésért. A börtönőre vak leányának visszaadta a látását, hogy aztán február 14-én kivégeztessék. Búcsúüzenetet írt a lánynak, amit úgy írt alá, hogy “A Te Bálintod”.

From Your Valentine.

Állítólag a püspök megeskette a szerelmeseket, a katonákat is ideértve, akiknek nem szabadott ilyesmit csinálni. Megajándékozta őket a kertje virágaival. Szóval elképesztően creepy csávó lehetett, de tény, hogy jó arc akart lenni. Szent Bálint tiszteletére Magyarországon egyedül Bólyban emeltek kápolnát, illetve Bóly közelében, a töttösi Szent Erzsébet templomban is található egy Szent Bálint freskó. Az oka az, hogy svábok eléggé csípték.

Szóval mostanra nagyjából pont ugyanúgy ünneplik, mint régen a civilizált világban. Azon kívül meg amúgyis csak barbárok élnek.

És most megyek, összeverem a kolleginákat kecskebőr korbáccsal, aztán megyek tombolázni.

%d bloggers like this: