Bebaszva, büdösen a vízparton

Ki ne ismerné a vén bunkót, a kinyúlt, húgyszagú kötött pulóverében, ahogy az erzsébet alatt csövezik a vízparton és a csíkos szatyrát szorongatva egy drótszákkal meg valami szar bottal vár a kajára? Ki ne ismerné a kivilágítatlan, tökrészeg biciklist, ahogy botzsákkal a hátán ténfereg valami egyszámjegyű főúton, pont úgy, mint aki már az utolsó lehelletnyi reményt is feladta, hogy túléli az utat hazáig? Mindenki ismeri a balatoni vén barmot, aki elzavar minket napozás közben a stégjéről, hogy utána két vödör búzadarából készült moslékot baszkodjon előtte a tóba és elővakarja a látszólag a lidlben összekukázott teleszkópos botjait.

Na, most nem róluk lesz szó. A horgászat europáner, de méginkább amerikáner megközelítése teljesen más. Horgászni szexi, csak tudni kell jól csinálni.

A horgászás alapvetően nem a hal megfogásáról szól. Halat minden hülye tud szerezni, és abban sincs semmi truváj, hogy egy alacsonyabbrendű gerincest beszopatsz valami girnyóval és aztán hazamész, megpucolod és megeszed. A horgászat, mint megannyi technikai bloodsport (mármint hogy ez van ugye, meg a vadászat aztán szevasz) arról szól, hogy rövid idő alatt felhalmozd a lehetőségeidhez képest legexkluzívabb geart, elmenj elképesztően májer helyekre, eltölts ott ésszerűtlen mennyiségű időt és ott élményeket gyűjts, miközben buzerálod az idióta halakat. Illetve ezek permutációjából.

A villantási faktor a horgászat esetében annál nagyobb, minél hozzáférhetetlenebb az adott tevékenység részében vagy egészében a többiek számára. Ezáltal nyugodtan tekinthetjük a büdös, bebaszott tóparti szerencsétlent a műfaj legőszintébb képviselőjének. Ő csak odamegy és enni akar, meg vinni durbincsot a macskáknak.

Többféle lehetőség nyílik az egyszeri kezdő horgász számára, hogy hogyan is álljon neki. Ha az egyszerűbb végén akarjuk megfogni, akkor a felszerelésnél kell kezdeni. Megvásárolsz mindenféle szart aranyáron, jaszkarizol vele minden létező online fórumon (célszerű szerényen előadni, különben kitaszít a közösség), felszívod magad az összes létező kapcsolódó tudásanyagból, a botok összetételéről, az orsók csapágyazottságáról, a csalik elkészítési módjairól és beszerezhetőségéről, a legjobb sátrakról. Ezek után beállítod a cuccokat a sarokba, évente kétszer lemész valami haverral két napra valami kipakolt kavicsbánya tó partjára napi ötezerért, ahol igennagy hülyének kell lenni, hogy ne fogjál halat. Kifogod, lefotózod, csinálsz klassz hangulatképeket, feltöltöd online, beteszel belőle cropolt változatot a google profilodba meg a fórumavatárnak és osztasz mindenkit, aki picit is szarabb cuccokkal horgászik. Hihetetlen örömforrás a hideg téli estéken.

Célhal: ponty – nagyon divatos és rengeteg holmi kell hozzá

Felszerelésigény: egy kezdő menő felszerelés már félmillió forinttól elérhető

Abszolút Nyerő Úticél: Alsónémedi, esetleg a Balaton

Ha viszont igazán fel akarod nyomni mások agyát a főként a facebookon gyakorolt hobbiddal, akkor elkezdesz baromi sokat utazni. Egyedülállóknak áll csak jól, mert nincs az az isten, hogy a csajod elenged egyedül Balira bonitók után kajtatni és potenciálisan kurvázni. Előnye, hogy nem áll otthon halmokban a dekoratívnak vélt cájg, hátránya viszont ugyanez, ezért a legjobb hatás érdekében kötelező állandóan valami közösségi hálón lógni. Ezzel különlegesen széles ismerősi körben lehet a feltétlen népszerűtlenséget és őszinte irigységet kivívni, még azok körében is, akik egyébként telibe leszarnák ezt az egészet.

Cuccot persze szigorúan bérelni érdemes mindent. Ehhez nem árt egy kis háttértudás, de a helyi guideok úgyis mindenben útbaigazítanak. Legrosszabb esetben megkérsz valakit, hogy a következő halat nyomják a kezedbe a fotó erejéig.

Célhal: mahi-mahi, marlin, grouper, sárgauszonyos tonhal

Felszerelésigény: semmi, maximum valami leharcolt bot, amit otthon jó feltűnő helyre kiraksz a falra, hogy mindenki lássa

A.Ny.Ú.: Maldív-szigetek, Egyiptom, Thaiföld, Ausztrália

Ha nem születtünk milliomosnak, akkor még mindig maradtak lehetőségeink. Ha érezzük, hogy a hajóbérlés és esti kokainozás Bahán nem a mi műfajunk, akkor marad a merrel bakancsos kozmopolita kúlkodás elképesztően fasz helyeken. Akkor is ideális, ha nem vagyunk a közösség központja – a neohippi idétlenkedés bármilyen introvertált szerencsétlenből hihetetlen macsót varázsol.

Ha elhatároztad, hogy csak egy helyiek által másfél napos autóúttal megközelíthető szigetre fogsz elmenni sátorozni Ománban, hogy a helyi sügérpopulációt maceráld finnországi rókaszőrből kézzel kötött műlegyekkel, akkor tökéletes úton haladsz. Semmiképp nem érdemes olyan helyre menni, ahol nem tűnsz úgy, mint aki teljes vagy részleges életveszélyben van. Vérmérséklettől függően érdemes leszakadt helyiekkel fényképezkedni, szörfösökkel gitározni tengerparti tábortűznél, kalasnyikovos szabadságharcosokkal kvarterkázni, vagy csak parazitákkal megtömött undorító kajákat/piákat fogyasztani fogatlan kecskepásztorokkal.

Fontos része a dolognak a spiritualitás. Vagy arra mozduljunk rá, hogy mekkora harmóniában vagyunk a környezettel, vagy a pusztuló bolygónk megismerésére, vagy a néprajzi vonalra. A lényeg, hogy legyen valami konzumbuddhista ökörség, amit csak sokadik nekifutásra tudnak kihúzni belőlünk, hogy mi a faszért is csináljuk.

Célhal: steelhead, lazac, lényegében minden, ami kurvára hozzáférhetetlen helyen van

Felszerelésigény: egy hátizsáknyi legyezőfelszerelés, igény szerint baromi drága cucc, de valami spirituális faszságot érdemes köré kanyarítani, hogy lehessen vele csajozni. Nagyot lehet gurítani több évtizedes, indián varázslóktól örökölt, kézzel faragott meritőhálóval is.

A.Ny.Ú.: Patagónia, Kongó, Mongólia

Ne keseredjünk el, ha a fentiek nem adottak. Ha a teljesítményorientáltságunk adott, de munkában nem sikerült beáldozni a fél életünket, hogy a cégnél legalább level ötös employeek legyünk és nem tudunk többmisis év végi bónuszt elkúrni debil hobbikra és utazásra, akkor még mindig kiélhetjük magunkat az idegesítő, elhivatott szakbarbár baromarc szerepében. Ehhez nem kell mást tenni, mint azt a sok energiát, amit céges térdepléssel és a főnök cidázásával töltenénk egyszerűen belefeccöljük horgászásba. Az elhivatottság nem eredményez automatikusan mély tudást a területen, de kellő tekintélyt lehet mutatni a szerencsétlen kocahorgászokkal szemben, akik egy évben nem szentelnek legalább kétszáz napot a hobbijukra.

És ez a legfontosabb része. Az elhivatott baromarcú nem kérkedik a felszerelésével, nem kérkedik az úticéljaival, hiszen gyakorlatilag nincs is otthon. Általában elvált, vagy már annyira kihűlt a kapcsolata a családjával, hogy lényegében csak versenybeszámolókról írt cikkekből ismerik.

Arra kell figyelni, hogy míg a fórumozó hülyegyerekek esetében a technikai tudás, a facebook császárok esetében a temérdek elvert pénz, a neohippik esetében az a kurva nagy érzékeny lélek, addig a teljesítményszorongó balfaszok esetében kizárólag a hitelesnek tekintett, kilóban és centiméterekben mért eredmények a fontosak. Ehhez pedig elengedhetlen, hogy valakinél jobb legyél, márpedig ezt csak úgy lehet elérni, hogy olyan helyekre jársz elbaszott sokat, ahova a többi balek is, csak te többet fogsz, mert egyszerűen kurva nagy király vagy. A vájtabb fülűek joviális/szentimentális horgászcikkek írását is bevehetik csatolt hobbinak, bár ezeket lassan tényleg már csak leszakadt alkoholisták olvassák a Ráckevei-Duna mellett kempingszékeket szétfingva.

Célhal: márna, dévérkeszeg, karikakeszeg. Lényegében bármilyen hal, aminek kiismerésével értelmetlenül és aránytalanul sok időt lehet eltölteni

Felszerelésigény: szigorúan a legjobb ár-érték arányú prémiumtermékekből gondosan összeválogatott, nem hívalkodó cucc, legtöbb esetben valami kiválasztott területen minden képzeletet felülmúló arzenállal

A.Ny.Ú.: Ebro, Pó, Duna-delta, Balaton, Tisza-tó, Velencei-tó, Duna

Na, most hogy tudtok mindent, irány a nagybetűs természet!

(Képek:thisisfly, Illetve Rebekka Redd szuperhorgász világbajnok segge)

31 thoughts on “Bebaszva, büdösen a vízparton

  • June 29, 2017 at 13:26
    Permalink

    A gombászat tekinthető valamilyen elfajzott bloodsportnak?

    • June 29, 2017 at 14:02
      Permalink

      Nem állat, de nem is növény. Ebben elég nehéz állásfoglalni.

    • June 29, 2017 at 15:04
      Permalink

      csak ha a lábadon űzöd

  • June 29, 2017 at 14:23
    Permalink

    a horgászathoz egyáltalán nem értek, de kritikaként szeretném megfogalmazni, hogy Rebekka Redd szuperhorgász világbajnok segge sajnos nem látszik a képen a maga teljes valójában.

      • June 30, 2017 at 12:55
        Permalink

        De szépen fogalmazták. Olyan mint a Bodry Szylvy?

        • June 30, 2017 at 13:12
          Permalink

          Nem, ő nagyon jó horgász, meg ügyes fotós is.

          Csak kurva nagy szerencséjére még jól is néz ki mellé, ezért az élet nélküli szerencsétlen kukacfullasztók imádnak azon ábrándozni, hogy a patakparton töcskölik.

  • June 29, 2017 at 15:03
    Permalink

    hasonló hosszúságú írások közűl nekem james clavell-től a shogun a kedvencem.

    • June 29, 2017 at 15:10
      Permalink

      Gondoltam, hogy beszámolok a fogkőeltávolításomról, de aztán láttam, hogy igényled a prózát.

      • June 29, 2017 at 15:11
        Permalink

        csak a képeket néztem meg, ez alapján tankkal fogott halakról szól.

        • June 29, 2017 at 15:18
          Permalink

          önjáró löveg.

  • June 29, 2017 at 15:19
    Permalink

    FIDESZ

  • June 29, 2017 at 16:03
    Permalink

    Én 3 botos pontyozo cajgom meg volt kb 70 rugobol, már felzsinorozva, horgokkal harcrakeszen. Lehet azért voltam olyan budos merenyen, mer nem volt félmillió a cucc?

    • June 29, 2017 at 16:04
      Permalink

      Nem is farmoltál vele túl sok retweetet.

      • June 29, 2017 at 16:13
        Permalink

        Retweet megafaszom. Naiv kérdés, de nempont kibebaszottul ugyanaz a tweetelni, instazni meg faszbukra kirakni dogokat? Agyfosast és/vagy képet megosztod azokkal akik bejeloltek és ők kommentálják, megoszcsak tovább? Magamutogatas, onigazulas, circlejerk, irigyseggenerator mind csak a UI más. Mindenkinek a redundáns kurva anyját.

        • June 29, 2017 at 16:15
          Permalink

          Öreg vagy, mint a faszom.

          • June 29, 2017 at 16:28
            Permalink

            … és büdös

          • June 29, 2017 at 16:36
            Permalink

            Arról nem is beszélve.

  • June 29, 2017 at 16:09
    Permalink

    Ha kutyát/macskát nem lehet kínozni, akkor halat miért?

    ugyanitt egy silstar “a” akciós spiccbot, és egy parafanyelű “c” akciós összedugható szénszálas bot eladó.

    • June 29, 2017 at 16:13
      Permalink

      Egyébként ez egy elégg messzire vezető kérdés.

      A sporthorgászok arra hivatkoznak, hogy úgyis visszaengedik a halat, ők csak a sport miatt csinálják és mindenki egy köcsög hentes húshorgász, aki hazaviszi.

      A kisujjeltartós sporthorgászok (legyezőhorgászok egy része) meg azt mondják, hogy fogjál keveset és vidd haza és edd meg, pont azért, hogy ne szadizz a hallal passzióból.

      • June 29, 2017 at 16:22
        Permalink

        10 dkg csülköt tegyünk egy horogra, a Köztelek utcai kutyafuttatón lógassunk be, majd mikor rákap a yorki, akkor a téren keresztül húzva, több berántással végigvonszolva a József Attila lakóteleptől a Kálvin térig fárasszuk. Majd akasszuk le, lőjünk egy fotót, utána büszkén dobjuk vissza a térre, játsszon csak tovább a többi kutyával.

        Attól mert nem emlős a hal és kevesebb idegvégződés van a pofájában, szerintem nettó állatkínzás a sporthorgászat.

        Sokkal korrektebb kifogni azt, amit utána megeszünk.

        • June 29, 2017 at 16:26
          Permalink

          A kevésbé összetett idegrendszer kevésbé összetett élményvilágot, gyárt, ideértve a traumát és szenvedést. Legalábbis én így racionalizalom.

      • June 29, 2017 at 18:16
        Permalink

        szerintem a lényeg a szakállashorog-nemszakállashorogban ki is merült.

        • June 29, 2017 at 18:42
          Permalink

          Nem teljesen. Korda wide gape barblesst használok nagyon régóta és van, ahonnan konkrétan kitiltják.

          A szakállas ugyan jobban roncsol, amikor kihúzod, viszont meg is ül a sebben, amíg a vékonyabb húsú szakáll nélküli végighasíthatja a húst és nagyobb sebet csinál fárasztás közben.

  • June 29, 2017 at 17:22
    Permalink

    Hát jó.

  • June 29, 2017 at 17:31
    Permalink

    Nem lehet kommentelni a fotós cikket 😐

    • June 29, 2017 at 18:32
      Permalink

      Teknikai nehésség, amin sajna nem tudtunk úrrá lenni.

  • June 29, 2017 at 18:36
    Permalink

    Helobelo.

    Csöves sport.

  • June 29, 2017 at 18:41
    Permalink

    Itt a releváns komi:

    Masculin időpazarlás.

  • June 29, 2017 at 21:34
    Permalink

    Na megkérdeztem fateromat aki nagy horgász, de annyit mondott, hogy akciós az aranyhordó. Nem tudom mire célozhatott.

Comments are closed.

%d bloggers like this: