Beteg mesék – Borzaspeti

Új sorozatunk gyermekkorunk kedves meséiről szól, amelyeket felnőttként visszaolvasva kábé elhűlünk azon, hogy hatásukra nem lettünk pszichopata gyilkosok. Már aki.

Fogalmam sincs, mi a hivatalos neve a műnek magyarul, én jobb híján borzaspetinek fordítom.

Ebbe a csodálatos gyöngyszembe, amelyet Dr. Heinrich Hoffman, pszichiáter, 1844-ben követett el, egyik munkahelyemen akadtam bele, és nagyon remélem, hogy a gyerek tulaj még nem tud olvasni, vagy legalábbis szarik a könyvekre, vagy valami. Vagy hogy véletlenül került a szobájába ez a horrorisztikus, iszonytató mocsok.

A Struwwelpeter azon alkalomból keletkezett, hogy a jó doktor egy könyvet sem talált, melyet tiszta szívvel ajándékozott volna kicsi fiának karácsonyra. Így hát vett egy üres füzetet, és álmélkodó feleségének megmagyarázta, hogy ez lesz a könyv. Ők maguk fogják írni.

A végeredmény egy patologikus, lehervasztó, förtelmes tanmesegyűjtemény lett, de legalább rímbe szedve. Tíz bájos, kedves történet szerepel benne, amely arra figyelmezteti a csúnya, rossz gyerekeket, hogy ha nem fogadnak szót apukának-anyukának, akkor annak nagyon, nagyon rossz vége lesz.

Van itt minden. Pauline, a copfos lányka, gyufával kezd játszani, hiába emelik fel a házicicák óvólag a mancsukat, hogy nem szabad, apa-anya megtiltotta! Pauline lángrakap, és hiába visít már, a cicák sem tudják megmenteni, menthetetlenül hamuvá ég, csak két kis csinos szalagos topánja marad meg egy nagy hamufolt kellős közepén, amelyet a cicák versenyt siratnak. Mindez érzékletesen illusztrálva. Németül nem feltétlenül tudó olvasóink kedvéért álljon itt az angol verzió, és konstatáljuk, hogy volt olyan beteg állat, aki ezt a szart érdemesnek tartotta lefordítani.

Így játssz a gyufával, kisköcsög!

De nem lesz jobb a helyzet azokkal a rosszcsontokkal sem, akik megrögzötten szopják az ujjukat, pedig a jó mama figyelmezteti őket, hogy baj lesz, mert jön a szabó az ollóval, és levágja nekik. Konrád szarik bele, és meg is járja.

Úgy kell, te kis szófogadatlan rohadék

És végül Augustus (az eredetiben Kaspar) története, aki nem volt hajlandó megenni a levesét, és öt nap múlva halott volt.

Azért ez már a túlzás kategória; szegény kölyök virág helyett is levesestálat kap

Az egész mocsoknak a végén a jó doktor szeretettel magyarázza meg, kicsi fia mennyire boldog volt a szépen és gazdagon illusztrált horrorkötettel. Továbbá kifejti, mennyivel egyszerűbb volt beteg kispácienseit kezelni, amennyiben rajzolt nekik valamit. Ebben nem kételkedem, végül is egy tomboló lázzal küzdő, dermedtre rémült gyerek seggébe biztosan könnyebb beadni az injekciót.

Akit nagyon érdekel ez a tömény borzalom, innen letöltheti. Nem spoilereztem el az egészet, van benne még tartalom. Jó szórakozást!

https://www.google.it/url?sa=t&source=web&rct=j&url=http://www.gasl.org/refbib/Hoffmann__Struwwelpeter.pdf&ved=2ahUKEwiopo_LjZLaAhVFPhQKHfTIBkYQFjAAegQIBxAB&usg=AOvVaw24H0WBzTsEJ4VsppD4mbYT

U.i. Közben utánanéztem, Mark Twaint kell átkozni az angol fordításért.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!