HOLDKOMP

Kis lépés ez az árnyékos oldalon…

OlvasnivalóZeneZombiapokalipszis

Britney Spears 40 – a negyedik iksz valójában XL

1981. december másodikán született Britney Spears, énekesnő. szövegíró, táncművész.

Ennek kapcsán ötölhet fel bárkiben, hogy miért vélik sokan úgy, hogy a negyedik X betöltése klasszika-filológia szakzsargon, a köznyelvben négyszer tíz római számmal kiírva szigorúan véve így nézne ki: XXXX, holott valójában a római számok szabályai szerint XL, azaz tízet (X) levonunk az ötvenből (L).

De inkább ne ragadjunk le a számmisztikánál, hiszen nem is olyan régen emlékeztünk meg a holdkomp hasábjain arról, hogy éppen akkor húsz éve járt Britney a Marson és ezzel végleg beírta magát a poptörténelembe.

Oops… Britney húsz éve járt a Marson

Miért lehet mégis az idei év a legemlékezetesebb az életében? Rengeteg jogi kavarás után végre megszabadult apja gyámságától. Nagyon kevesen mondhatják el, hogy a harmincas éveiket gyakorlatilag házi őrizetben töltötték, nem lehettek saját akaratból meghozott döntéseik, nem ismerkedhettek, nem házasodhattak, nem vállalhattak gyereket vagy akár nem vezethettek autót.

A Free Britney mozgalom eredményeként kiszabadult, a történetet a NetFlix dolgozta fel Britney kontra Spears címen, akinek van rá ideje, nézze meg.

Ezzel együtt nem lehet nem rajongani Britney életművéért, ha bárki kezére teszi a szívét és felteszi magának a kérdést, hogy mégis melyik a kedvenc Britney Spears felvétele, egyből jöhet rá a válasz, hogy úgy értjük melyik három? Esetleg több lett, maradhat?

A The Guardian egyből harmincat gyűjtött össze, a linkre kattintva sorrendben olvasható a pro és kontra. Hiszen ízléseken nem vitatkozunk, kinek-kinek meglehet a saját kedvenc slágere.

Ami biztos, hogy a fenti keretesben szereplő Oops! I did it again mellett korszakos Gimme More (már csak a felütése miatt is, “It’s Britney bitch!”), az önreflexió egyik remek példája.

Mégis, ha választani kell születésnapi számot, emlékezzünk meg, az egyik legklasszabb felvételével, a Toxic maga volt a Britney-éra, szövegre, képi világra a pop adott korszakában majdhogynem tökéletes.

Természetesen az örök fanyalgóknak is megadatott, mert a művésznő megihlette a legmélyebb bugyrok előadóit is záróakkordként (és egyben köszöntőként) következzen az All-American Rejects Womanizer feldolgozása.

Enjoy.

HOLDKOMP