HOLDKOMP

Kis lépés ez az árnyékos oldalon…

CelluloidŰrkutatás

Csőmozi #179: Mondjátok meg Máriának – God told me to

Versenyben volt még az Űrmegváltó multifunkcionális istenf@sza is mint cím, de a végén kicsit obszcénnak ítéltem.

De figyelem, nem pontatlannak vagy túlzónak! Nagyjából ez a lényege Larry Cohen okkult-sorozatgyilkos-tudománytalan fantasztikus és még ki tudja milyen társadalmi melodrámájának. A keleti part egyik fő szemétgyárosa itt a rovatban a New York egén észrevétlen sunnyogó azték óriásmadárral szerepelt, de neki köszönhető többek közt a Stuff annyira nem álcázott fogyasztózombi-allegóriája vagy az It’s alive gyilkos csecsemője babakocsistul. A magyar keresztségben, bár máshol is a kissé semmitmondó Démon címet kapott GTMT az exploitation marháskodása helyett a maga primitív módján tényleg zavarbaejtő, sőt émelyítő helyenként, ami egy ilyen vasvillával összehányt, kereskedelmi célú céllövöldétől [képzavar, bár végül is miért ne lehetne céllövöldét összehányni] nagy szó.

A szimpla sorozatgyilkosfilmként induló alkotás első képein egy New York közepén víztoronyból lövöldöző elmebeteget próbál lekapcsolni Nicholas felügyelő (Tony Lo Bianco feje kellően mediterrán/balkáni az áthallásos névhez). A frusztrációikat embertársaik ritkításában kiélő őrültek a szabadok honában távolról sem csak a moziban léteznek, és lőfegyverrel hatékonyabbak is pár bicskás nyomoréknál – a lélektől lélekig beszélgetés végén a gyilkos arra hivatkozik, hogy Isten szavára tette, és dob egy arcost az utcára, sok emelettel lejjebb. Az immár saját traumáit feldolgozni kénytelen rendőr hol templomba jár rendes katkóként, hol felvilágosult szőke muffjához abból a nagyvárosi fajtából, akinek ránézésre tuti megvolt a baloldali zsidó entellektüelek Central Park-i szabadegyeteme meg pár ilyen szocialista dzsembori nagy transzparensekkel. Annál meglepőbb, amikor a tragikus arcú, fekete (hajszínű) másik nőről meg, akinél koronként megfordul, pedig kiderül, hogy a felesége, akitől még el se vált. A transzcendentálisan igazoltnak, sőt erkölcsileg felsőrendűnek tekintett duplagondolnak, ööö, akarom mondani hitnek ez még csak enyhébb megnyilvánulása, mint látni fogjuk.

Az ámoklődöző nem magányos elkövető, egyre-másra bukkannak fel szintén a szent cél szolgálatában mészároló spirituális emberek. A nyomozást nehezíti, hogy véletlenszerűen, bár egyben megkönnyíti, hogy meg vannak győződve a gyilkolászás igazolt voltáról, így időnként gyomorforgató mosollyal adják fel magukat, bár azért akad rendes őrült belező is, mint a lépcsőn sikítva leugráló, véres pofájú hentelő nő. A fokozódó társadalmi feszültségek, vagyis a véletlenszerű ölések nyomán felzúduló zavargások persze csak újságcímekben jelennek meg, de amúgy a rovatunkban sokszor körberajongott ’70s mocsok az olcsó kivitelnek hála ott van mindenhol.

A korszak leépültsége és kiúttalansága (érdekes, a mából ez romantikus álomkornak tűnik)… [kötelező felsorolás helye a vietnámi traumától a hippiábránd haláláig], szóval a kiábrándultság valami egészen beteges formában nyilvánul meg, mégpedig az időszak egy ma talán kevéssé feldolgozott kollektív önszuggesztiójának, az ufóhitnek az alakjában. Ha már csak az égből jött megváltók menthetnek meg elkefélt önmagunktól és még elkeféltebb fajtánktól (rám ne nézzenek, felelősség, meg hogy esetleg gondolkodni kellett volna bármiről), mi lehet annál gusztustalanabb, mint hogy Däniken fénykorában tényleg egy erőszaktevő ufót tenni meg az ősoknak? A hánytató ősforráshoz egyre közelebb kerülő Nicholas végül egy idősotthonban találkozik anyjával, aki életre szóló sokkot szedett össze még az ő fogantatása alkalmával. Egyből helyére kerül a visszatekintés klasszikus földönkívüli rapista-jelenete (az űrhajó az Alfa holdbázis metróját juttatta eszembe, bár lehet, hogy addigra csak összefolyt minden), a toxikus fantáziákkal meg hagyjanak lógva, ha korunk ábrándos leánykái csillogó, herélt vámpírok buzerálásairól álmodoznak, akkor anyáik vajon miről? A szegény ember Rutger Hauere, Richard Lynch (az eposzi jelző szerzője azonos e sorok kiizzadójával) a poklot lehetelfinom nüánszként megidéző, kazánházi jelenetben veszi elő… azaz csak cuppogtatja a címben említettet az oldalán. Hogy a bárkit telepatikusan megszálló, sőt kénye-kedve szerint kinyíró torz atyaisten miért nem vette át eddig az uralmat a fél világban, kérdés marad, de a látomás autentikus undora mellett olyan sokat nem is számít. Nézhető itt magyar szinkronnal, itt eredetiben.

HOLDKOMP