Dreher – Nata Nel 1773
Ha ittatok már szart…
Mielőtt megvádolnátok elfogultsággal: ittam jó olasz sört is, de ez nem az. Tegnapelőtt a strandon egy Dreher feliratú kupakra lettem figyelmes és a homokból kitúrván kapásból elkezdtem szidni valamelyik büdösparaszt hazámfia anyját, hogy hogy lehet olyan lapaj paraszt, hogy ott hagyja a kupakját a szétrohadó asztrából előguruló napszítta sörének.
Aztánn valahol felsejlett halvány emlékeim között, hogy itt taljánföldön is van egy Dreher, amit a felirattal ellentétben nem Anton Dreher, hanem Dreher Antal licensze alapján csinálnak, de hogy már semmi köze a Dreherhez. Ebből igazából annyi igaz, hogy az itteni Dreher az Asahié és a világegyetem legszarabb söreit kotyvasztják, míg az olasz Dreher a Heinekené, akik a világ legszarabb söreit kotyvasztják.
A licenszhez kimondottan hűek maradtak olasz barátaink is, mert felpattintva a sört megcsap az a jellegzetes, kukoricagrízes okádásszag, amit még az egyetemi felvételink alkalmával okádtunk rá a nagyvilágra. Még az is lehet, hogy már nincs benne igazi kukoricadara, de tökéletesen replikálták azt a talponállószagú undormányt, ami a fémhordós-tablettás talponállók elit kínálatában szokott szerepelni.
Ne legyenek nagy elvárásaink, pont ugyanolyan szar ez is. Ha valaki egy kis hazaira vágyik és szeretné, ha a csaja otthonosan érezze magát, akkor csak húzzon fel egy pörköltszaftos atlétát és pattintson fel egyet belőle – kizárt, hogy csalódni fog.
Ideális családi rendezvényekre, kocsmai verekedésekhez, horgászáshoz és családon belüli erőszakhoz.
Post Comment
You must be logged in to post a comment.