Éjszakai teljesítménytúra S02E01

A pesti ember arról ismerszik meg leginkább, hogy amint kénytelen elhagyni a biztonságos szürkeötvenárnyalat aszfalt és beton otthonosságát, szinte bizonyosan azonnal szédülni kezd. Ennek lehet oka, hogy a tízemeletesek nem takarják ki a messzeséget, de akár az is, hogy a hirtelen tagolttá változó táj hullámzása instant tengeribetegséget okoz.

Mit tehet mégis az egyszeri városlakó, ha ki is mozdulna, de szeretné elkerülni a rosszullét váratlanul rátörő rohamait? A körúton belül szocializálódottak számára ismerős belpesti agorafóbia legjobb ellenszere nyilvánvalóan az, ha nem látjuk a rémisztő messzeséget, így kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy csukjuk be a szemünket, akkor elkerülhet minket a messziségfrász. A másik lehetőség, ha a csukott szemmel közlekedés következtében nem szeretnénk a vérző orrunkat törölgetni, hogy segítségül hívjuk a második legjobb barátunkat, az éjszakát. Az első nyilvánvalóan a google, ha máshol nem, ott megtalálhatjuk, hogy mikor és hol keressük az éjszakát.

És ha már éjszaka van és kiszabadultunk a városból, mégis mi lehetne csábítóbb ötlet, mint nekiindulni tökismeretlen terepen egy szál fénymásolt ábrával, amit térképnek neveznek, hogy aztán a sötétben az orrunk hegyéig se látva bolyongjunk a többi hasonló sorsú szerencsétlennel a természet és az urbanizált környezet határán valahol az eldugott földutak labirintusában?

Július utolsó napján valamiért úgy gondolták, hogy ideje a tömeges eltévedést szervezett keretek között Gödöllő kies tájain megrendezni. ennek apropóján 6 és 30 kilométer között választható távokkal odacsábítani az ilyesmire fogékony sokaságot nápolyi szeletek és zsíros kenyér kecsegtető ígéretével.

Hősünknek (aki ezúttal nem egy képzeletbeli barát, hanem a poszt szerzője) szerencsére nem egyedül kellett megbirkóznia a hálátlannak tűnő feladattal, hányatott sorsára hű négylábú pajtásai is elkísérték, a színen pedig feltűnt egy-két dramaturgiai szempontból nélkülözhetetlen – és ezúttal működő – fejlámpa. A legutóbbi hasonló túrán az egyik rögtön indulás előtt, már az autóból kiszálláskor feladta, így ezúttal a több mindig jobb elv alapján egyből kettő került elő a hátizsákból friss AAA elemekkel a bizonytalan előéletűek helyén.

Az útvonalat a gödöllőiek számára feltehetően ismerős Erzsébet parkban jelölték ki, az ismeretlenek számára ez lehetett volna akár Tatabánya külsőn is, éjjel feltehetően semmi különbség nincs a fákkal övezett, mezőgazdasági járművekkel nyomvályúsított, bakhátas földutak között, így a látványosságokról készült fotók tömkelege elmaradt.

A nyájas olvasónak ezúttal be kell érnie a tájat sejtelmesen bevilágító Holdanyó fényes arcával és a mellette sorakozó csillagok helyszíni képi ábrázolásával. Amiről a fotó szokás szerint egy krumplival készült.

Mit érdemes még tudni azoknak, akik hasonló testi és szellemi próbatételre készülnének? A táv mindig több lesz annál, mint ami a kiírásban szerepel. A hat kilométerről kiderült, hogy olyasmi lehet, mint az pesti icce, ahogy a korcsmáros aznap épp spórolós kedvében van, hol több vagy hol kevesebb. Mindenesetre az biztosnak tűnik, hogy Gödöllőn bő marékkal mérték és a 6 km az legalább 7,3 km – az egyik GPS tracker ennyinek tippelte, a másik szerint 7,6 lett és ha feltételezzük, hogy egyszerre kettő ekkorát nem tévedhet, akkor jó eséllyel a két érték között lehetett a megtett tényleges táv, valahol félúton.

Kinek ajánlott egy ilyen péntek esti kaland? Nyilván azoknak, akik lemondtak a Napalm Records kiadó friss megjelenéseinek aznapi feldolgozásáról. És kinek lehet még ajánlott? Bárkinek, aki érez magában annyi hajlandóságot, hogy alkalomadtán kidugja az orrát a városhatáron túlra, ahol legalább éjjelente még a telihold fényénél sem kell a hirtelen elé táruló messzeség látványától ájulási rohamoktól tartania.

A szintidőt teljesítők számára a rendezők külön meglepetéssel kedveskedtek, egy emléklap és egy kitűző segít elmesélni a beavatatlanoknak, hogy mekkora hőstett legfeljebb három óra alatt letudni azt a távot, amit egyébként a kutyákkal a szembe forgalom elengedésére tucatszor percekre meg-meg állva egy óra és negyven perc alatt sikerült.

A piros a tervezett nyomvonal, a kék a teljesített táv az ellenőrzőpontokkal.

Korábbi TT beszámolónk itt volt olvasható:

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!