Elektromosság és víz, tényleg jó ötlet ez így egymás mellett?

Nos, úgy tűnik a természet erre is megadja a választ. Mert van egy lény, ami áramot használ, még a víz alatt is. Nem is keveset! Róluk írok most pár sort…

Létezik egy halfajta, valahol Dél-Amerikában (tudományos nevén: az „Electrophorus” nemzetség tagjai), melynek egyedei képesek áramütést kibocsátani a víz alatt, ezzel megbénítva áldozatukat – vagy támadójukat.

Képesek akár 860 Volt és 1 Amper erejű elektrosokkra is. Egy ilyen kisülés kb. kétezred másodpercig tart, de nagyon erős. És ez nem semmi.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy pont ezen elektromos angolnák tanulmányozása vezette Voltát 1800-ban az első elem/akkumulátor megalkotására és felfedezésére.)

Electrophorus_varii

Electrophorus_voltai

Electrophorus_electricus

Na de, honnan és miért képesek ezek a halak erre?

Kezdjük ott, hogy bár mindenki elektromos angolnának hívja őket, egyáltalán nem angolnák. Inkább a harcsákkal állnak rokonságban, pontosabban a késhalakkal („Gymnotiformes” rend). Zömében éjszaka aktív halak – a gyakran zavaros, iszapos vízben vadászva -, amelyek képesek légköri levegőt is lélegezni. Simán elélnek 20 évig is, és akár 2.5 méteresek is lehetnek. Látásuk gyenge, és ezt kompenzálták valami mással, jelesül az elektromos kisülés képességével.

Egy ilyen elektrosokk még emberben is képes izombénulást, zsibbadást előidézni, és ha az ember a vízben van nyakig, akkor bizony fulladásos halál is lehet a vége. Szóval, nem veszélytelen egy állat. Ráadásul időközben kiderült, hogy nem is magányos harcosok, hanem csapatban vadásznak, de erről majd egy kicsit később.

Szóval, akkor hogyan is csinálják?

Nos, ezen fajoknak az oldalvonala tele van elektromosan érzékeny receptorokkal, amelyek segítségével elég pontosan letapogathatják a környezetüket, beleértve a kiszemelt áldozatot is. Ezen felül testükön hosszanti irányban végighúzódik két elektromos szerv (egy-egy speciális izomcsoport), az alsó Hunter’s szerv és a felső Sachs’ szerv. Ezek – a testük 80%-át kitevő izmok – teszik képessé a halat elektromosság létrehozására, méghozzá úgy, hogy mind alacsony feszültség (Sachs’), mind nagyfeszültség (Hunter’s) szerepel az eszköztárukban.

Bár már sokat tanultunk róluk, ám még mindig nem tudjuk teljesen megmagyarázni, hogy hogyan is csinálják. Mi az a kémiai vagy fizikai folyamat, ami pontosan lezajlik az izomban, illetve az állat testében. De, már közel járunk hozzá! Azt már tudjuk, hogy az izmokban történő elektrolit áramlás a felelős a dologért, és ráadásul a hal képes az összes izmát összehangoltan egyszerre kisülésre bírni. (Én itt most nem részletezném a folyamatot. Akit mélyebben érdekel, a neten biztosan talál rá tudományos irodalmat.)

Ők a „távirányítós” gyilkosok.

Ugyanis folyamatosan szkennelve a környezetet (úgy 10 Volt magasságában) kutatnak és amint egy megfelelő préda bekerül a képbe, azonnal ráfókuszálnak. Majd, mint egy Birodalmi cirkáló a Millenium Falcon-t, úgy vonja magához és tartja kézben a mozgását, amíg elég közel kerül hozzá, hogy nagyfeszültséggel megbénítsa. „Most impressive!” – mondaná erre Darth Vader. A bénult halat aztán – fogak híján – beszippantják a szájukba és egészben nyelik le.

A vadászat pontos menetét már ismerjük: alacsony feszültséggel szkennelés, ha a préda látókörbe kerül, akkor két gyors nagyfeszültségű kisülés (amivel a halat „megcsípve” felriasztja, hogy mozgásával felfedje a pontos helyét), majd jön a halálos nagyfeszültségű bénítás – onnan már csak a lenyelés van hátra.

Az is kiderült, hogy az elektromossággal kommunikálnak is egymással, és mivel csapatban vadásznak, ennek nagy szerepe van a sikerességben. A tudósok megfigyelték, hogy az Amazonas-ban akár 100-as csapat elektromos angolna is közösen támad. 100 x 860 Volt. Hát, nem lennék akkor a vízben!

De, nem is én vagyok, hanem több ezres neonhal, vagy hasonló lazac-féle, alig pár centisek, de sokan. Nagyon sokan. A mi elektromos angolnáink egy csomóba, vagy inkább gömbbe terelik őket, és a meder széle felé, a sekélyesbe hajtják a golyót, majd együtt és szinkronizálva támadnak. A préda egy része kínjában felugrik a levegőbe, majd bénultan hullik alá, a többi már a vízben megbénult társa mellé. Az angolnák pedig gyorsan bekebelezik mindet. Sikerült! Az egész csapat jól járt.

Majd arrébb vonulnak és egy újabb partszakaszon újrakezdik az egészet, a tereléstől a végső áramütésig.

Nos, ezt tudják az elektromos angolnák. És ha legközelebb feltesszük töltőre a mobilunkat, jusson eszünkbe, hogy nélkülük nem fedezi fel Volta az elemet, vagyis annak az aksinak ősét, amit éppen feltölteni szeretnénk.