Felforrt az agyuk, de szó szerint
Szóval, visszatérve Pompejire.
Volt ugye, az a jóember, akit nemrég találtak meg, egy sziklával a fejiben, aztán kiderült, hogy mégse.
Elég ronda dolog a piroklaszt-zuhatagban meghalni, és az se szebb, amikor a házadban fulladsz meg/halsz éhen-szomjan, esetleg a mérges gázok végeznek veled, vagy pedig szikladarabok vernek agyon, mielőtt annyit mondhatnál, hogy Jehova.
Szokás elfeledkezni arról, hogy a Vezúv kitörése nemcsak Pompejinek tett be, hanem két másik várost is a földdel tett egyenlővé. A nevük; Herculaneum és Stabiae.
A kutatók most kicsit Herculaneumot vették elő. Ott találtak ugyanis néhány (kb. 140) csontvázat, férfiakat, nőket es gyerekeket vegyesen. Találtak egy kb. héthónapos terhes nőt is, akinek a medencéjében még ott voltak a magzat maradványai is…
És találtak még valamit.
A spektrométeres vizsgálat során (ezt majd taro elmagyarázza, remélem, mert én se értem…) feltűnt nekik, hogy néhány csontot magas vastartalmú, vörös anyag maradványai borítják.
Tekintettel arra, hogy a legtöbb ilyen elszíneződés a koponyákon volt található, a tudósok arra jutottak, hogy ezekkel az áldozatokkal termikus sokk végzett; a magas hőhatás következtében az izmaik elfolyósodtak, a vérük felforrt, az agyuk elpárolgott, és ennek következtében felrobbant a koponyájuk. Bocsánat, ezt ők állítják.
Elżbieta Jaskulska vitatja ezt a tökéletesen horrorba illő halálnemet. Szerinte lehetetlenség, hogy az áldozatok így haltak volna meg. Állítása alátámasztására több érvet is felsorol.
A piroklaszt hőmérséklete 200 és 500 Celsius fok közötti lehetett. A krematóriumok 800 és 1000 Celsius fok között égetik a testeket, és így is majdnem félórába telik, amíg a hús lemállik a csontról.
Krematóriumon belüli kamerafelvételek bizonyítják azt is, hogy a koponya felrobbanása a legritkább esetekben történik meg. A koponya ugyanis nem zárt rendszer, az üregeken át is simán megtörténhet az elpárolgás.
A vöröses, vasban gazdag lerakódás ugyanakkor keletkezhetett az elpárolgott vértől. De hogy ez a halál pillanatában történt-e, vagy pedig utána, kérdéses.
Nem egy hirtelen kezdődött és befejeződött folyamatról van szó. A hamufelhők, és a piroklaszt áradata több órán át tartott.
Ami viszont nem kérdéses, az az, hogy egy termikus sokk könyörületesebb halálnem lett volna, mint a gázoktól való megfulladás. Piroklaszt folyamatok túlélői számoltak be arról, hogy tehetetlenül nézték szerencsétlenebbül járt társaikat, akik több mint egy órán át szenvedtek, mire gázoktól sérült tüdejük végleg felmondta a szolgálatot.
