HOLDKOMP

Kis lépés ez az árnyékos oldalon…

OlvasnivalóTörténelem

Gander – kilenctizenegy – Ma is tanultál valamit

Fogadjunk hogy ezt sem tudtad,….mostanáig.


Hihetetlen, de ma 21 éve volt.

Egy szép napos reggel, szeptember 11. 2001.

2 repülő csapódott a WTC északi és déli tornyába.

via Reuters

Egy repülő a Pentagonba és egy – a hősies utasoknak köszönhetően, akik visszavágtak és nem voltak hajlandóak csöndben meghalni – lezuhant Shanksville nevű városnál, Pennsylvania államban.

A akkori Bush kormány gyorsan felmerte a helyzetet. Terroristák eltérítettek utasszállító gépeket és azokkal tömeggyilkosságokat hajtanak végre.

Vajon hány gépen ülnek még merénylők? Vajon hány gépet térítettek már el csak még nem tudunk róla ? Mi lesz a következő célpont?

Mit tegyünk?

Az USA történelmének során példátlan megoldáshoz folyamodtak. Az első terrortámadás után kb. 50 perccel lezártak a teljes légteret a nem katonai gépek előtt. Amelyik gép még nem szállt fel, az a földön maradt, amelyik gép már a levegőben volt, az azonnal leszállt az első reptéren.

Kivéve a tengeren túlról érkező gépek. Azokkal mit lehet tenni? Nem lephetnek be az USA légterébe. Amelyik vissza tudott fordulni az megtette, de a többivel mi legyen?

Valahol Kanadában le kell hogy szálljanak.

Na de hova tudna leszállni ennyi repülő egyszerre? Az első reptér egy pici kisváros Kanadában, Új-Fundland tartományban volt. A picike varos neve : Gander.

Lakosai száma kb. 10 ezer.

Az összes az USA-ba tartó repülőt odairányították.

Az ott lakók csak arra lettek figyelmesek hogy a szokásos napi mínusz kettő repülő helyett hirtelen landolt az Air France Boeing 747-e nagyobb volt mint a reptéri terminál, és utána még egy, és még egy………. és csak jöttek és jöttek.

Összesen 38 repülő érkezett nagyjából 7000 utassal, és 12 kutyával és macskával.
A kisváros lakossága szó szerint megduplázódott.

A helyi lakosok ismerve a helyzetet a hírekből mindent félrerakva elindultak segíteni az utasoknak. Gyorsan összefogtak, megnyitották a kisváros egyetlen középiskolájának a tornatermét, szükségkonyhát állítottak fel, TV-t raktak a falakra, mert tudták hogy az emberek tudni akarjak mi történik otthon.

Megnyitottak a hazaikat a fürdésre vagy tisztálkodásra vágyók előtt. Nem foglalkoztak bőrszínnel, vallással, gender “állapottal”.

Az épp sztrájkoló buszsofőrök megjelentek segíteni, a patikus végig kérdezte az embereket hogy kinek kell gyógyszer, a vendéglős hozott ennivalót a sebtében felállított konyhaiba, és senki sem kert egy fillért sem,…. (illetve egy pennyt sem)
4 napon keresztül.

Még írhatnék arról, hogy a kisváros lakói – akikről a “Világ“ eddig még csak nem is hallott, mennyire emberien viselkedtek azon a borzalmas napon.

Az utasokat vendégként fogadtak pedig mindenki potenciális gyanúsított volt.

Amikor végre útra indultak és visszatérhettek az USÁ-ba, az egyik utas elhatározta hogy valami jót tesz ezzel a kisvárossal és a szenzációs lakosaival.

Brooks-Jones létrehozott egy alapítványt, a Lewisporte Area Flight 15 Scholarship Alapítványt, aminek egy célja van.

Abba a középiskolába – ahol az utasok aludtak napokig – járó diákoknak anyagi segítséget nyújt a továbbtanuláshoz.

Évente 28 tanuló tud továbbmenni felsőfokú iskolába az alapítványnak köszönhetően.
A történtekről megjelent egy könyv is.

A cime:
<A nap amikor a Világ meglátogatott minket>

 

Operation yellow ribbon

 

 

HOLDKOMP