Gander – kilenctizenegy – Ma is tanultál valamit
Fogadjunk hogy ezt sem tudtad,….mostanáig.
Hihetetlen, de ma 21 éve volt.
Egy szép napos reggel, szeptember 11. 2001.
2 repülő csapódott a WTC északi és déli tornyába.
via Reuters
Egy repülő a Pentagonba és egy – a hősies utasoknak köszönhetően, akik visszavágtak és nem voltak hajlandóak csöndben meghalni – lezuhant Shanksville nevű városnál, Pennsylvania államban.
A akkori Bush kormány gyorsan felmerte a helyzetet. Terroristák eltérítettek utasszállító gépeket és azokkal tömeggyilkosságokat hajtanak végre.
Vajon hány gépen ülnek még merénylők? Vajon hány gépet térítettek már el csak még nem tudunk róla ? Mi lesz a következő célpont?
Mit tegyünk?
Az USA történelmének során példátlan megoldáshoz folyamodtak. Az első terrortámadás után kb. 50 perccel lezártak a teljes légteret a nem katonai gépek előtt. Amelyik gép még nem szállt fel, az a földön maradt, amelyik gép már a levegőben volt, az azonnal leszállt az első reptéren.
Kivéve a tengeren túlról érkező gépek. Azokkal mit lehet tenni? Nem lephetnek be az USA légterébe. Amelyik vissza tudott fordulni az megtette, de a többivel mi legyen?
Valahol Kanadában le kell hogy szálljanak.
Na de hova tudna leszállni ennyi repülő egyszerre? Az első reptér egy pici kisváros Kanadában, Új-Fundland tartományban volt. A picike varos neve : Gander.
Lakosai száma kb. 10 ezer.
Az összes az USA-ba tartó repülőt odairányították.
Az ott lakók csak arra lettek figyelmesek hogy a szokásos napi mínusz kettő repülő helyett hirtelen landolt az Air France Boeing 747-e nagyobb volt mint a reptéri terminál, és utána még egy, és még egy………. és csak jöttek és jöttek.
Összesen 38 repülő érkezett nagyjából 7000 utassal, és 12 kutyával és macskával.
A kisváros lakossága szó szerint megduplázódott.
A helyi lakosok ismerve a helyzetet a hírekből mindent félrerakva elindultak segíteni az utasoknak. Gyorsan összefogtak, megnyitották a kisváros egyetlen középiskolájának a tornatermét, szükségkonyhát állítottak fel, TV-t raktak a falakra, mert tudták hogy az emberek tudni akarjak mi történik otthon.
Megnyitottak a hazaikat a fürdésre vagy tisztálkodásra vágyók előtt. Nem foglalkoztak bőrszínnel, vallással, gender “állapottal”.
Az épp sztrájkoló buszsofőrök megjelentek segíteni, a patikus végig kérdezte az embereket hogy kinek kell gyógyszer, a vendéglős hozott ennivalót a sebtében felállított konyhaiba, és senki sem kert egy fillért sem,…. (illetve egy pennyt sem)
4 napon keresztül.
Még írhatnék arról, hogy a kisváros lakói – akikről a “Világ“ eddig még csak nem is hallott, mennyire emberien viselkedtek azon a borzalmas napon.
Az utasokat vendégként fogadtak pedig mindenki potenciális gyanúsított volt.
Amikor végre útra indultak és visszatérhettek az USÁ-ba, az egyik utas elhatározta hogy valami jót tesz ezzel a kisvárossal és a szenzációs lakosaival.
Brooks-Jones létrehozott egy alapítványt, a Lewisporte Area Flight 15 Scholarship Alapítványt, aminek egy célja van.
Abba a középiskolába – ahol az utasok aludtak napokig – járó diákoknak anyagi segítséget nyújt a továbbtanuláshoz.
Évente 28 tanuló tud továbbmenni felsőfokú iskolába az alapítványnak köszönhetően.
A történtekről megjelent egy könyv is.
A cime:
<A nap amikor a Világ meglátogatott minket>
Operation yellow ribbon