Holdbányászokat toboroz a NASA

Rendhagyó üzleti ajánlattal örvendeztette meg az amerikai űrügynökség a Hold és a bányászat szerelmeseit. Mindazok, akik egyszerre hódolnának mindkét addikciójuknak, hamarosan a busás haszon reményében saját küldetéseket indíthatnak és a kitermelt kőzeteket jó áron sózhatják rá az ilyesmikre fizetési hajlandósággal bíró állami konglomerátumokra.

A 2020. szeptember 10-én nyilvánosan meghirdetett vételi ajánlat nem sokat kertel, A vevő a NATIONAL AERONAUTICS AND SPACE ADMINISTRATION a kiírás is teljesen tárgyszerű:

Purchase of Lunar Regolith and/or Rock Materials from Contractor

Magyarán a hasas bankók megszerzésééért holdbéli kőzeteket és regolitot kell leszállítani. Október 10-ig várják a jelentkezéseket, az ajánlat 15 nappal a lejárat után érvényét veszíti.

Na de mégis mi az ördög az a regolit és mi a fenéért akarhatja a NASA? – teheti fel a kérdést bárki, aki nem az IKEA katalógusból ismerős, három-négy gombóc fagyi áráért beszerezhető papír függőlámpára asszociál.

Nos, a regolit az leginkább por, az a retkes ótvar, amitől minden asztronauta retteg, mert a meteoritbecsapódások apróra őrölt, karistos felületű szemcséiről van szó, amik sztatikus töltésüknél fogva minden létező felületre rátapadnak, állandósult légzési nehézségeket okoznak a holdkomp légterébe kerülve.

Mégis miért volna az ilyesmi értékes? A regolitot tartják a fúziós energiatermelés Szent Gráljának, olyan ritka hélium izotópot tartalmaz a napszélnek évmilliárdokon át kitett felületen felhalmozódva, ami a Föld felszínén tapasztalható körülmények között nem jöhet létre, ugyanakkor sokat remélnek a felhasználásától.

A kőzetek pedig különböző olyan értékes anyagokat – elsősorban vizet és vasat és egyéb ásványokat – tartalmazhatnak, amiket egy önfenntartó holdbázison nem igazán tudnak nélkülözni.

Persze szó nincs arról, hogy mostantól boldog-boldogtalan bejelentkezhet a 15-25000 dolláros összegekért, először ugyanis be kell bizonyítani, hogy az adott vállalkozás képes is mintákat gyűjteni, a töltött tárolókról készült felvételeket el kell juttatni a megbízókhoz, akik értékelik és ha tetszik a portéka, ki is fizetik a hazaszállítás díját.

A 25000 zöldhasú is elképesztően csekély összegnek tűnhet még egyetlen holdi misszió többmillió dolláros költségéhez képest is, azonban a rafinált amcsik arra számítanak, hogy a nemzetközileg meghirdetett pályázatra többen egymással összefogva jelentkeznek és a legjobb tudásukat hadrendbe állítva, akár egymást segítve, akár egymással versengve szállítják majd a szebbnél szebb holdköveket és mocskot. Luxemburgban például már izgatottan várják a fejleményeket, pedig ők igazán nem számítanak űrhatalomnak, viszont számos technikai feltétel és a kellő mennyiségű tudás is adottak.

Az 1967-ben aláírt nemzetközi egyezmény – amely szerint egyetlen állam vagy állami intézmény sem formálhat jogot egyetlen égitestre sem – így már nem sérül, hiszen a magánvállalatokat vagy magánszemélyeket az nem érinti. Az Artemis-egyezmény lenne hivatott rendezni az ügyletek további jogi hátterét, azonban ahhoz a kiírókon kívül eddig még senki nem csatlakozott, így aztán az oroszok, japánok, kínaiak és indiaiak jó eséllyel nagy ívben tojnak majd mindenféle szabályozási kísérletre és nekiállnak a saját gyarmataikon berendezkedni, lehetőleg elsőként elfoglalva értékes területeket, hogy aztán a későbbiekben ne legyen belőle vita.

Teknyika Malagyozsi – 1953 – nyolcadik szám

A korábbi Apollo-missziók égi kísérőnk Föld felé néhő oldalán, nagyjából az egyenlítő környékén hagyták ott a lábnyomaikat, ezekről ről azóta kiderült, hogy a csillagászati költségvetés mellett is inkább érdekesebbek, mintsem hasznosak voltak, mert a kitermelhetőség szempontjából értékesebb területek inkább a pólusok környékén találhatók és akkor a jóformán teljesen ismeretlen túlsó oldalról még nem is beszéltünk.

A NASA az eredeti tervek szerint 2024-ben térne vissza emberes küldetésekkel a Holdra, és bár ez a céldátum egyre kevésbé tűnik tarthatónak, a Hold mégis csak az első lépés lehet, az igazi verseny már most is a Mars meghódításáért folyik. Csak az elmúlt hónapokban a jóformán a semmiből felbukkant arab űrprogram tervei szerint még az Emirátusok is megvetnék a lábukat a vörös bolygón néhány évtizeden belül, esetleg még a többi aspiránst is lekörözve.

Tehát a lecke feladva, mostantól bárki, aki érez magában kellő ambíciót ahhoz, hogy belevágjon az űrbányászatba olyan vetélytársak mellett, mint például a SpaceX, Blue Origin vagy éppen a Dynetics, csak ki kell küldenie egy robotizált holdjárót, hogy összegyűjtsön néhány marék holdkoszt, aztán egy jó fotóval máris megcsípheti a fődíjat.

A fizetési feltételek is ismertek: a felvételek utáni kiválasztáskor 10%, kilövéskor további 10% és amikor a cucc leszállításra került, akkor a maradék 80.

A bolondnak is megéri.