A horgászás – hogy a faszba kezdjem?

Ezt a cikket nagyjából fél éve kezdtem el és azóta sem haladtam vele előbbre. Hogy miért?

Nos nem azért, mert nem tudok írni a horgászatról. Ami azt illeti, annyira durva szófosásom tud lenni a horgászattal kapcsolatban, hogy úgy kell lelőni. Régebben egy komplett blogot szenteltem ennek, ami a lőtéri kutyát nem érdekelt, aztán amikor meg igen, akkor meg már engem nem. Egy időben, amikor minden időmet ezzel a hobbival töltöttem gyakorlatilag képtelenség volt velem bármiről beszélgetni, amiből a másod-harmadfokú asszociációm nem a pecázás lett volna és onnantól nem volt megállás a lejtőn.

Mert pofázni is nagyon sokat tudok a horgászatról.

Viszont amennyire egyszerűnek tűnt elmondani, hogy mi fogott meg a pecázásban és hogy hogyan ajánlom a beugrót hozzá, annyira nehéznek bizonyult. Mert az ember ritkán kel fel úgy, hogy halakat akarjon szájba akasztani, még ritkábban úgy, hogy az legyen a motivációja, hogy ezeket a halakat aztán visszaengedje és igényeihez mérten vigyen csak haza belőle.

Ezt úgy mondják szépen, hogy limit your catch, catch your limit.

De ugye a peca nem itt kezdődik, hanem ott, hogy egyáltalán kimegyünk a vízpartra és megfogalmazódik bennünk, hogy akkor mi most horgásznánk. Ezt az oltást felnőtt korban vagy ahhoz közel valaki olyantól kapjuk, aki már belekóstolt a sportba és onnantól tök fasza az egész. Van segítségünk és rá tudunk akaszkodni, mehetünk pecázni. Ez a legegyszerűbb egyébként: odaállni valami vájtabb fülű mellé és lejárni vele fusiban horgászgatni, aztán megörökölni a levedlett felszereléseit (minden horgásznak kurva sok ilyen van, nekem jelen állás szerint közel ötven horgászbotom van).

De van úgy, hogy ez nincs. Csak ott állunk a strandon, a fasz kivan az egésszel, de mégis mi a picsát lehetne ilyenkor csinálni. Én vicces oltást kaptam gyerekkoromban.

Nekem nem a horgászat jött be, hanem megtetszett egy pecabot.

A trigger élményre nincs recept, vagy jön, vagy nem. Ha elhatározzuk, hogy márpedig most horgászni fogunk, akkor onnantól könnyű a dolgunk, de ugyanilyen könnyű mellényúlni is. A mellényúlást itt olyan értelemben kell nézni, hogy elkezdesz összevásárolni mindenféle szemetet, mert jó lesz az még valamikor és amúgyis olcsó volt. Aztán rosszabb esetben a kétes használati értékű szarral élsz le vagy tíz évet, mire rájössz, hogy kukába kéne baszni az egészet, jobb esetben a sarokba baszod és veszel egy újat.

Ezt elkerülendő, kezdjük beoltottsági szintek szerint a horgászfelszerelés vásárlást.

“Szarok én rá, de ha már a gyerek/haver is akar, akkor lemegyek vele, nem ülök egyedül itthon” szint

Ez egy állati hálás helyzet, apám sokáig bírta ezen a ponton, aztán egy idő után elkezdte vásárolgatni magának a cuccokat. Szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy a horgászat engedélyköteles tevékenység és csak nagyon kevés helyen lehet bűntetlenül kocázni. Viszont kocamódszerenek nincs jobb, mint a spiccbotozás.

A spiccbotozás egy nagyon kis alap dolog. Szükség van rá a következőkre:

  • Egy öt méteres spiccbot, lehetőleg karbonból.
  • Egy tekercs (általában 100-125m) 0.16-0.18mm-es horgászzsinór (damil)
  • Két csomag horog (változó méretben, de egy 16-os és egy 12-es csomag jó tud lenni). A horgászboltban tudnak segíteni, azt kell mondani, hogy keszegezni kell, spiccbotra.
  • Két-három úszó, mondjuk 4-10gr környékén.
  • Egy ólomszett (puha ólom, hogy tudjad ujjal nyomkodni, a Dinsmores remek darabokat gyárt)
  • Egy merítőháló (egyszerű, összecsukható, teleszkópos, minden sarkon kapható)
  • Egy kisszék, vagy egy törölköző, amire le tudsz ülni. Balatoni stégre nem kell.

Ezeket a legtöbb helyen, még egy decathlonban is be lehet szerezni. Az egész hóbelevanc nem kerül többe tizenötezer forintnál. Egy doboz csontival és egy reklámszatyorban bekevert etetőanyaggal, vagy akár anélkül is lehet menni horgászni bármelyik tóra. A felszerelés összeállításában rengeteg, nagyon szemléletes youtube videó áll rendelkezésre, de az online irodalma is hatalmas.

Gyakorlatilag bármilyen hülye neki tud állni és hatalmas élmény lehet a balatoni strandnál lévő nádas mellett szedegetni a keszegeket. Nem kell hozzá orsó.

Általában a halőrök a spiccbotos horgászokat békén hagyják, de ezt ne vegyétek készpénznek. Senkit nem buzdítanék engedély nélküli horgászásra. Csak azt mondom, hogy ha már mindenképp kipróbálná valaki a pecát, akkor egy ilyen cuccal tegye: ezzel se magában, sem a természetben, sem másokban nem okoz károkat és nagyon sok helyen használható: tengeri kikötőkben, balatoni stégen, kavicsbányatavaknál és akár lassú folyású folyókon, Duna holtágakon is.

Azért jó az ötméteres spiccbot, mert ha tetszik a horgászat, ezt a kombót nem kell kidobni. Csalihalfogáshoz több, mint ideális és állandó, hasznos tagja az arzenálnak. A mai napig szívesen veszem elő a spiccbotomat.

“Jó jó, van spiccbotom, faszom se akar bohóckodni, rendesen pontyra akarok fenekezni a haverral” szint.

Ezen a szinten már van horgászengedélyed, de legalábbis fogalmad arról, hogy mivel jár ez az egész, ezért azt javaslom, hogy vegyél egy klassz feeder botot. Egy picit elgondolkoztam magam is, hogy margin botot ajánljak-e inkább (ez tulajdonképpen egy lerövidített verziója a klasszikus, 360cm-es pontyozóbotoknak), vagy a feedert, de a feeder univerzális volta miatt azt gondolom, hogy jobb választás.

A feederbot egy olyan horgászbot, amit etetőkosaras békéshal-horgászathoz fejlesztettek ki. A rezgőspicc (ami a tetején van és cserélhető) hivatott a kapást jelezni. 330cm-es vagy 360cm-es méretben és “medium” dobósúllyal érdemes venni. Ha elsősorban folyóvízen szeretnél horgászni, akkor érdemes megcélozni a MH, azaz medium heavy tartományt. Ez nagyjából egy megrakott harminc grammos etetőkosár problémamentes bejuttatását fogja neked jelenteni 40-50 méterre. Ez szuper indítás mindenféle tavon.

Mi kell ehhez?

  • 330cm/360cm M feeder bot
  • Egy elsőfékes, körülbelül a Shimano méretezés szerinti 4000-res orsó (Daiwa esetén 3000)
  • Egy merítőháló (az elején tökéletes a feljebb említett, egyszerű, összecsukható)
  • Egy szerelékes táska/láda (semmi sallang, úgyse lesz jó fél év múlva)
  • 0.20mm-es zsinórból annyi, ami feltölti az orsót (a boltban segítenek, de ha nem megy, alá is lehet tölteni vastagabbal)
  • 12-es horog
  • 30-40gr környéki gubancgátlós etetőkosárból kb. 10db.
  • Egy szék, amire le lehet ülni
  • Egy bottartó ágas, a legegyszerűbb, amire le tudod tenni a parttal tompaszöget bezárva
Feederek akcióban

Opcionálisan:

  • 0.16-os előkezsinór (ez lehet sima vékony zsinór is, nem kell egyből kísérletezni)
  • Etetőcsúzli (rá lehet lőni a kajagombócokat a helyre, ahova dobtál)

Amit tutira ne vegyetek: speciális etetőkosarak, erőgumi, “feeder fotel”, “feeder bottartó fej”, “feeder zokni”, “feeder cipő” meg hasonló faszságok. Majdnem lehetetlen kezdőként kihasználni az előnyeiket.

Így se lesz olcsó: a teljes szett olyan 30-40 ezer forint környékén fog megállni, pláne ha nem a polc legaljáról választasz. De mivel az az elképzelésed, hogy használni is fogod a botjaid, nem nagyon érdemes ennek alámenni. 10-15 ezer forint környékén lehet kapni a legalapabb karbonszálas feederbotokat és tényleg semmi esetre sem ajánlom az ez alattiakat. Minőségben, tartósságban és teljesítményben is rettentően elmaradnak mindentől, amit használhatónak lehet tekinteni. NAGYON jó vételek vannak ebben a tartományban is.

Walter Tamás világbajnokunk botja tökéletes választás

Ezzel a szettel lehet pontyokat kergetni, lehet a folyón keszegezni, lehet a Balatonon bármizni. Mindenképp érdemes meginterjúvolni a horgászboltost, mielőtt nekiállunk, de leginkább érdemes haverral lemenni, hogy fel tudja nekünk szerelni és megtanítsa az alapokat, mint a dobástechnika, bevágás és a fárasztás.

Ragadozó halakhoz nagyon nem ideális, mert a bot természetéből fakadóan lágy, a ragadozóhalak meg természetükből fakadóan csontosak és kemény fejűek és ez a két dolog nem kompatibilis olyan szempontból, hogy nincs az a bevágás, amivel meg tudod őket fogni. Volt egy szép alkalom, amikor kísérletező kedvemben kilenc rontott csukakapást sikerült összehoznom feederrel.

“Jó jó, van spiccbotom, faszom se akar bohóckodni, süllőzni akarok menni a haverral” szint.

Venned kell egy pergetőbotot, ami fenekezni egy picit rövid lesz, pergetni pedig egy picit hosszú. De ne búsulj, mert hamarosan úgyis venni fogsz egy olyan pergetőbotot, ami pont megfelel az adott műcsalinak, amivel horgászni szoktál, illetve veszel olyan döglött halas fenekezőbotot, ami pont megfelel az igényeidnek. Addig is válassz egy jó 270cm-es horgászbotot, körülbelül 10-40gr közötti dobósúllyal (nem, nem vagyok hülye, tudom, hogy grammban van megadva és az tömeg, de így használjuk).

Az írásom pillanatában a Savage Gear horgászbotjait javasolnám, például ezt. Nem azért, mint ha a Berkley, az Abu Garcia, a Daiwa vagy a Shimano ne lenne elég jó, hanem mert a Savagegear olyan cég, ami láthatólag nem ül a babérjain, hanem szeretne terjeszkedni és ezt minőségi horgászbotokkal és a prémiummárkákat is felülmúló teljesítménnyel teszi. De tényleg, a botjaik nagyon jók és amennyiért adják, annyiért meg különösen nagyon jók.

Mi is kell ehhez?

  • Egy pergetőbot, 240cm-270cm-300cm és 10gr és 50gr közötti dobósúllyal. Minél hosszabb, annál jobb lesz vele döglött hallal horgászni, minél rövidebb és kisebb a dobósúlya, annál jobb lesz vele pergetni.
  • Egy atombiztos, elsőfékes orsót. Ha spórolni akarsz, ne az orsón tedd. Egyfolytában tekergetni kell és dobálni vele, semmi nem megy olyan hamar tönkre, mint egy pergetőorsó. Ha olcsóbbat veszel, mert csak az jön ki a keretből, akkor készülj fel rá, hogy hamar, akár egy vagy két éven belül esedékes lesz a cseréje. Én most ezt venném, ha kezdenék.
  • Gumihalak. Ne hagyd magad rábeszélni másra, annyira jók a mostani gumihalak, hogy csukát és süllőt is szépen lehet velük fogni. Kérd meg a horgászboltost, hogy adjon egy csomagot, amit csukára ajánl és kérj egy csomaggal, amit süllőre.
  • Kérj hozzá ólomfejet is. Ezeket más néven twisterfejeknek is nevezzük. A vízhez kell vásárolnod, sodrósabb folyóban nagyobbra lesz szükséged.
  • 0.16mm-es fonott zsinór. Spiderwire vagy PowerPro.
  • Fenekezéshez 20-30gr-os pálcikaólmok.
  • Süllőzőhorog. Ez megtévesztő, mert csukára pont ugyanolyan jó. Konkrétan minden híreszteléssel ellentétben jobb, mint a háromágú horog. Szuperül akad, gyorsan beforgatja és nem okoz károsodást, ha esetleg mélyre nyeli. A horgászboltossal érdemes egyeztetni a méretet, mert minden gyártó máshogy adja meg. Körülbelül 4 centis horogszárú horgot érdemes venni.
  • Merítőháló

Ezzel már le lehet menni bárhova. Nem vallasz szégyent, ha csapódni kell a haverokhoz és igazán nagy halakat is nagyon simán meg lehet vele fogni, talán a harcsák kivételével. Az egy teljesen más liga. Sajnos ez a szett sincs meg negyvenezer alatt, de használtan kicsit lehet csökkenteni az áron. Illetve meg lehet örökölni levedlett cuccokat is, amivel szintén spórolhatunk.

“Áh, ez engem nem izgat, legyezni akarok, rakósbotozni akarok, bojlizni akarok, tengeri trollingolni akarok nullkilométeres horgászként többszázezres cuccokkal” szint

Egy tanácsot tudok adni: kezeltesd magad.

Vannak a horgászatnak mindenféle hajtásai, a matchezés, a harcsázás, a dropshotozás, a márnázás, a bolognai botozás, a lékhorgászat, a mormiskázás és sok más. Nem is tudok kitérni mindegyikre, mert annyira sok van és annyira kevéshez értek. Azt tudom tanácsolni, hogy csak akkor ugorj be valamelyik speciális módszerbe, ha van a közeledben valaki, aki nagyon ért hozzá és szívesen megy veled. Előtte azért próbálj ki minden mást is, mert nagyon fájdalmas lehet a váltás anyagilag. A horgászatra is érvényes, hogy érdemes végigmenni a szamárlétrán.

48 thoughts on “A horgászás – hogy a faszba kezdjem?

  • December 11, 2017 at 20:11
    Permalink

    Kimaradt a dinamit, meg a váltóáram. Ejnye.

    • December 11, 2017 at 20:18
      Permalink

      Meg a gereblyézés lehetőleg bicikli küllőből hajtott hármashoroggal…hogy a fasz üsse ki a szemét amelyik kitalálta.

      • December 11, 2017 at 20:19
        Permalink

        Cseszd meg, későbbre akartam tartogatni, hogy gereblyézéshez mit ajánl…

        • December 11, 2017 at 20:29
          Permalink

          Attól még simán betolhatod.

    • December 11, 2017 at 21:02
      Permalink

      a kenderáztatás is.

  • December 11, 2017 at 20:14
    Permalink

    Ahh, régi balatoni borzongatóan hűvös hajnalok! Mikor a kutya (80 kilós bernáthegyi) berongyolt a horgászok közé, onnan meg a vízbe… Azt a kurvaanyázást! Szép emlék, na.

  • December 11, 2017 at 20:19
    Permalink

    spiccbottal simán kikapkodsz 10-15 két tenéyrnyi keszeget meg dévért a nád mellől, és mehetsz is haza.
    szeretek úszózni meg fenekezni is, bár ugye a hely miatt csak pontyra meg törpére lehet szinte menni. vagyis menni bármire lehet, de legtöbbször úgyis csak azt fog az ember a tiszán…
    mondjuk én leginkább szinte semmit nem szoktam fogni, de nem is azért járok, hanem azért, mert nincs ott más.

    • December 11, 2017 at 20:30
      Permalink

      ja igen. kurva szar botjaim vannak, mert igénytelen tróger vagyok, és nem a horgászat érdekel, hanem csak elvagyok a parton.

      • December 11, 2017 at 20:31
        Permalink

        Horgászni akkor olyan magányos dolog ezek szerint?

        • December 11, 2017 at 20:32
          Permalink

          nem tudom. gondolom ki hogy éli meg.
          biztos jó társaságban is, de én egyedül szoktam.

        • December 11, 2017 at 20:33
          Permalink

          Igen, főleg. Nem véletlenül népszerű a nős férfiak sorában.

          • December 11, 2017 at 20:35
            Permalink

            Bizonyára van valahol egy statisztika, hogy hány férfi és nő horgászik 🙂

          • December 11, 2017 at 20:36
            Permalink

            Tuti. Férjezett nőket is szoktam egyedül látni pecálni. 😀

          • December 12, 2017 at 00:01
            Permalink

            akkor én jó feleség lehetek 🙂 nem pecázik a férjem

    • December 11, 2017 at 21:05
      Permalink

      a törpét de utálom. nálunk a marcalon rendesen elbaszta a horgászást. pillanat alatt elszaporodott, felzabál mindent, a horgot meg úgy benyeli, hogy a seggén jön ki.

      • December 11, 2017 at 21:17
        Permalink

        Marcal használhatatlan volt egy időben, huszonix éve nem horgásztam rajta mondjuk.

    • December 11, 2017 at 21:17
      Permalink

      Úgyvanúgyvan. Nagyon meditatív.

  • December 11, 2017 at 20:19
    Permalink

    Elképesztő az ötven darab bot.

    • December 11, 2017 at 20:24
      Permalink

      Az. Van egy haverom, aki az usából rendelt botot 600 dollárért, elmondása szerint azért mert örök garancia van rá és ez csak egy darab pecabot.

      • December 11, 2017 at 20:26
        Permalink

        Nem az ára, mert fogalmam nincs az értékéről, csak amit leírt a cikkben, de nem az döbbent meg. Hanem a mennyiség. Vagyis nem döbbent meg, hanem tényleg meghökkent, hol a picsába kell ezt tárolni?

        • December 11, 2017 at 20:29
          Permalink

          Na látod azt hogy hol tárolják nem tudom, nekem az úttörőbotom, meg a két zsebpecám meglepően kis helyen elfért.

          • December 11, 2017 at 20:31
            Permalink

            Én valami zsákszerű izékre emlékszem. Azt hiszem én most erről fogok álmodni.

          • December 11, 2017 at 20:36
            Permalink

            Mármint a szákra gondolsz?

          • December 11, 2017 at 20:37
            Permalink

            Nem, szerintem a bottartó zsákra. Amiben minden cájg összeáll egy kibogozhatatlan egésszé, junó.

          • December 11, 2017 at 20:37
            Permalink

            Igen, valami ilyesmire.

          • December 11, 2017 at 20:38
            Permalink

            Nem.

          • December 11, 2017 at 20:39
            Permalink

            Jó akkor egyet még találgathatok…nocsak, nocsak, csak nem a pingvin?

      • December 11, 2017 at 21:16
        Permalink

        Én Dunaújvárosban csináltattam párat egy sráccal, aki eléggé ügyes.

    • December 11, 2017 at 20:27
      Permalink

      nekem cipőből van a legtöbb (9 pár), meg játszós pólóból. Jó, szemesborsból lehet, hogy van itthon 50 db golyóbis, azt nem számoltam.

    • December 11, 2017 at 21:25
      Permalink

      Két 330-as feeder
      Két 390-es feeder
      Három pontyozóbot
      Két 330-as csukázó mindenes
      Két 330-as süllőző pergető mindenes
      Két 330-as márnázó
      Egy matchbot
      Egy sima úszós ütömvágom
      Egy teleszkópos sosemhasználom
      Egy harcsázó
      Egy bolognai
      Az első két botom
      Három legyezőbot
      Egy 270-es picker
      Egy 240-es picker
      Egy tenkara
      Egy 240es pergető
      Egy 210es pergető
      Egy 270es pergető
      Egy másik 270es pergető harcsára
      Egy 210es pergető, amit én csináltam
      Egy parittyázó bot
      Egy casting utazós pergető
      Egy casting jerk pergető
      Két spiccbot
      Három lékhorgászbot
      Két régi teleszkópos fenekező, amit sajnálok kidobni
      Egy régi teleszkópos úszós, amit szintén

      42, de lehet, hogy valamit kifelejtettem, nemtom. 😛

      • December 11, 2017 at 21:57
        Permalink

        A polcot. Az kimaradt.

      • December 12, 2017 at 08:57
        Permalink

        ha van mindenes botod, akkor miért kell másik. az embert azt gondolná az elnevezésből, hogy az mindenre jó.

        • December 12, 2017 at 09:02
          Permalink

          Az inkább úgy mindenes, hogy ha elmegyek nyaralni valahova és nem akarok utánfutót vinni, csak a minimumot, akkor bebaszom a két mindenest, plusz egy pergetôt és halleluja. Ha kicsit szarabbak a körülmények, bebaszott haverok vagy sós víz vagy ilyesmi is bejátszik, akkor a picit robosztusabbakat viszem, amit nem sajnálok, ha meg kell a jobb cájg, akkor a finomabb jószágokat.

          Horgásztúrákhoz meg jön a három pontyozó, a parittyázó etetni, az egyik feeder egeréazni meg az egyik pergetô, esetleg a harcsázó.

  • December 11, 2017 at 21:04
    Permalink

    nekem úgy kéne kezdeni, hogy előkotrom anyámék padlásáról a cuccomat és leporolom. amúgy a balatonon vigyázni a spiccbotokkal, régen így volt, de most már a zsebpecába is belekötnek. saját tapasztalat.

    • December 11, 2017 at 21:15
      Permalink

      Részben baszódjanak meg, hogy nincs alkalmi horgászjegy ilyen esetre, hal elvitele nélkül, részben ismerve a magyar morált igazat adok.

      • December 12, 2017 at 08:56
        Permalink

        hát mondjuk a gyerekkel (3 éves) a stég végén lógattam be a zsebpecát csali nélkül, tehát nem az a klasszikus orvhorgászat volt, erre odajött arcoskodni úgyhogy maradok a baszódjon megnél, de amúgy ja.

        • December 12, 2017 at 09:04
          Permalink

          Nem értem hogy nem fél az ilyen, hogy nem ássák el a nádasban.

          • December 12, 2017 at 09:25
            Permalink

            biztos abból indult ki, hogy a gyerek előtt nem belezem ki. ez amúgy igaz, nehéz a bogyó és babóca stílus után ölésre hangolódni, mire sikerül, mindig elmennek az ilyenek.

          • December 12, 2017 at 14:03
            Permalink

            Be lehet csomagolni. Regő a mókus ezúttal az ellenőr bácsi mogyoróit teszi el télire.

  • December 11, 2017 at 21:05
    Permalink

    én csak az eredményét szeretem a horgászatnak (még a törpeharcsát is)

    • December 11, 2017 at 21:26
      Permalink

      Nálam az eredménye az a jókedv többnyire. Ritkán hozok haza halat.

      • December 11, 2017 at 21:36
        Permalink

        na de te horgászol, én meg nem ☺

  • December 11, 2017 at 21:57
    Permalink

    Odáig bírtam idegekkel, hogy horgászfelszerelés vásárlása.

  • December 12, 2017 at 07:18
    Permalink

    ‘reggelt.

    • December 12, 2017 at 07:22
      Permalink

      kávésat!☕

      • December 12, 2017 at 08:26
        Permalink

        megvolt

  • December 12, 2017 at 07:30
    Permalink

    valahol olvastam: a kedd a sunyi hétfő…

Comments are closed.

%d bloggers like this: