A horgászás – hogy a faszba kezdjem?

Ezt a cikket nagyjából fél éve kezdtem el és azóta sem haladtam vele előbbre. Hogy miért?

Nos nem azért, mert nem tudok írni a horgászatról. Ami azt illeti, annyira durva szófosásom tud lenni a horgászattal kapcsolatban, hogy úgy kell lelőni. Régebben egy komplett blogot szenteltem ennek, ami a lőtéri kutyát nem érdekelt, aztán amikor meg igen, akkor meg már engem nem. Egy időben, amikor minden időmet ezzel a hobbival töltöttem gyakorlatilag képtelenség volt velem bármiről beszélgetni, amiből a másod-harmadfokú asszociációm nem a pecázás lett volna és onnantól nem volt megállás a lejtőn.

Mert pofázni is nagyon sokat tudok a horgászatról.

Viszont amennyire egyszerűnek tűnt elmondani, hogy mi fogott meg a pecázásban és hogy hogyan ajánlom a beugrót hozzá, annyira nehéznek bizonyult. Mert az ember ritkán kel fel úgy, hogy halakat akarjon szájba akasztani, még ritkábban úgy, hogy az legyen a motivációja, hogy ezeket a halakat aztán visszaengedje és igényeihez mérten vigyen csak haza belőle.

Ezt úgy mondják szépen, hogy limit your catch, catch your limit.

De ugye a peca nem itt kezdődik, hanem ott, hogy egyáltalán kimegyünk a vízpartra és megfogalmazódik bennünk, hogy akkor mi most horgásznánk. Ezt az oltást felnőtt korban vagy ahhoz közel valaki olyantól kapjuk, aki már belekóstolt a sportba és onnantól tök fasza az egész. Van segítségünk és rá tudunk akaszkodni, mehetünk pecázni. Ez a legegyszerűbb egyébként: odaállni valami vájtabb fülű mellé és lejárni vele fusiban horgászgatni, aztán megörökölni a levedlett felszereléseit (minden horgásznak kurva sok ilyen van, nekem jelen állás szerint közel ötven horgászbotom van).

De van úgy, hogy ez nincs. Csak ott állunk a strandon, a fasz kivan az egésszel, de mégis mi a picsát lehetne ilyenkor csinálni. Én vicces oltást kaptam gyerekkoromban.

Nekem nem a horgászat jött be, hanem megtetszett egy pecabot.

A trigger élményre nincs recept, vagy jön, vagy nem. Ha elhatározzuk, hogy márpedig most horgászni fogunk, akkor onnantól könnyű a dolgunk, de ugyanilyen könnyű mellényúlni is. A mellényúlást itt olyan értelemben kell nézni, hogy elkezdesz összevásárolni mindenféle szemetet, mert jó lesz az még valamikor és amúgyis olcsó volt. Aztán rosszabb esetben a kétes használati értékű szarral élsz le vagy tíz évet, mire rájössz, hogy kukába kéne baszni az egészet, jobb esetben a sarokba baszod és veszel egy újat.

Ezt elkerülendő, kezdjük beoltottsági szintek szerint a horgászfelszerelés vásárlást.

“Szarok én rá, de ha már a gyerek/haver is akar, akkor lemegyek vele, nem ülök egyedül itthon” szint

Ez egy állati hálás helyzet, apám sokáig bírta ezen a ponton, aztán egy idő után elkezdte vásárolgatni magának a cuccokat. Szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy a horgászat engedélyköteles tevékenység és csak nagyon kevés helyen lehet bűntetlenül kocázni. Viszont kocamódszerenek nincs jobb, mint a spiccbotozás.

A spiccbotozás egy nagyon kis alap dolog. Szükség van rá a következőkre:

• Egy öt méteres spiccbot, lehetőleg karbonból.
• Egy tekercs (általában 100-125m) 0.16-0.18mm-es horgászzsinór (damil)
• Két csomag horog (változó méretben, de egy 16-os és egy 12-es csomag jó tud lenni). A horgászboltban tudnak segíteni, azt kell mondani, hogy keszegezni kell, spiccbotra.
• Két-három úszó, mondjuk 4-10gr környékén.
• Egy ólomszett (puha ólom, hogy tudjad ujjal nyomkodni, a Dinsmores remek darabokat gyárt)
• Egy merítőháló (egyszerű, összecsukható, teleszkópos, minden sarkon kapható)
• Egy kisszék, vagy egy törölköző, amire le tudsz ülni. Balatoni stégre nem kell.

Ezeket a legtöbb helyen, még egy decathlonban is be lehet szerezni. Az egész hóbelevanc nem kerül többe tizenötezer forintnál. Egy doboz csontival és egy reklámszatyorban bekevert etetőanyaggal, vagy akár anélkül is lehet menni horgászni bármelyik tóra. A felszerelés összeállításában rengeteg, nagyon szemléletes youtube videó áll rendelkezésre, de az online irodalma is hatalmas.

Gyakorlatilag bármilyen hülye neki tud állni és hatalmas élmény lehet a balatoni strandnál lévő nádas mellett szedegetni a keszegeket. Nem kell hozzá orsó.

Általában a halőrök a spiccbotos horgászokat békén hagyják, de ezt ne vegyétek készpénznek. Senkit nem buzdítanék engedély nélküli horgászásra. Csak azt mondom, hogy ha már mindenképp kipróbálná valaki a pecát, akkor egy ilyen cuccal tegye: ezzel se magában, sem a természetben, sem másokban nem okoz károkat és nagyon sok helyen használható: tengeri kikötőkben, balatoni stégen, kavicsbányatavaknál és akár lassú folyású folyókon, Duna holtágakon is.

Azért jó az ötméteres spiccbot, mert ha tetszik a horgászat, ezt a kombót nem kell kidobni. Csalihalfogáshoz több, mint ideális és állandó, hasznos tagja az arzenálnak. A mai napig szívesen veszem elő a spiccbotomat.

“Jó jó, van spiccbotom, faszom se akar bohóckodni, rendesen pontyra akarok fenekezni a haverral” szint.

Ezen a szinten már van horgászengedélyed, de legalábbis fogalmad arról, hogy mivel jár ez az egész, ezért azt javaslom, hogy vegyél egy klassz feeder botot. Egy picit elgondolkoztam magam is, hogy margin botot ajánljak-e inkább (ez tulajdonképpen egy lerövidített verziója a klasszikus, 360cm-es pontyozóbotoknak), vagy a feedert, de a feeder univerzális volta miatt azt gondolom, hogy jobb választás.

A feederbot egy olyan horgászbot, amit etetőkosaras békéshal-horgászathoz fejlesztettek ki. A rezgőspicc (ami a tetején van és cserélhető) hivatott a kapást jelezni. 330cm-es vagy 360cm-es méretben és “medium” dobósúllyal érdemes venni. Ha elsősorban folyóvízen szeretnél horgászni, akkor érdemes megcélozni a MH, azaz medium heavy tartományt. Ez nagyjából egy megrakott harminc grammos etetőkosár problémamentes bejuttatását fogja neked jelenteni 40-50 méterre. Ez szuper indítás mindenféle tavon.

Mi kell ehhez?

• 330cm/360cm M feeder bot
• Egy elsőfékes, körülbelül a Shimano méretezés szerinti 4000-res orsó (Daiwa esetén 3000)
• Egy merítőháló (az elején tökéletes a feljebb említett, egyszerű, összecsukható)
• Egy szerelékes táska/láda (semmi sallang, úgyse lesz jó fél év múlva)
• 0.20mm-es zsinórból annyi, ami feltölti az orsót (a boltban segítenek, de ha nem megy, alá is lehet tölteni vastagabbal)
• 12-es horog
• 30-40gr környéki gubancgátlós etetőkosárból kb. 10db.
• Egy szék, amire le lehet ülni
• Egy bottartó ágas, a legegyszerűbb, amire le tudod tenni a parttal tompaszöget bezárva

Opcionálisan:

• 0.16-os előkezsinór (ez lehet sima vékony zsinór is, nem kell egyből kísérletezni)
• Etetőcsúzli (rá lehet lőni a kajagombócokat a helyre, ahova dobtál)

Amit tutira ne vegyetek: speciális etetőkosarak, erőgumi, “feeder fotel”, “feeder bottartó fej”, “feeder zokni”, “feeder cipő” meg hasonló faszságok. Majdnem lehetetlen kezdőként kihasználni az előnyeiket.

Így se lesz olcsó: a teljes szett olyan 30-40 ezer forint környékén fog megállni, pláne ha nem a polc legaljáról választasz. De mivel az az elképzelésed, hogy használni is fogod a botjaid, nem nagyon érdemes ennek alámenni. 10-15 ezer forint környékén lehet kapni a legalapabb karbonszálas feederbotokat és tényleg semmi esetre sem ajánlom az ez alattiakat. Minőségben, tartósságban és teljesítményben is rettentően elmaradnak mindentől, amit használhatónak lehet tekinteni. NAGYON jó vételek vannak ebben a tartományban is.

Ezzel a szettel lehet pontyokat kergetni, lehet a folyón keszegezni, lehet a Balatonon bármizni. Mindenképp érdemes meginterjúvolni a horgászboltost, mielőtt nekiállunk, de leginkább érdemes haverral lemenni, hogy fel tudja nekünk szerelni és megtanítsa az alapokat, mint a dobástechnika, bevágás és a fárasztás.

Ragadozó halakhoz nagyon nem ideális, mert a bot természetéből fakadóan lágy, a ragadozóhalak meg természetükből fakadóan csontosak és kemény fejűek és ez a két dolog nem kompatibilis olyan szempontból, hogy nincs az a bevágás, amivel meg tudod őket fogni. Volt egy szép alkalom, amikor kísérletező kedvemben kilenc rontott csukakapást sikerült összehoznom feederrel.

“Jó jó, van spiccbotom, faszom se akar bohóckodni, süllőzni akarok menni a haverral” szint.

Venned kell egy pergetőbotot, ami fenekezni egy picit rövid lesz, pergetni pedig egy picit hosszú. De ne búsulj, mert hamarosan úgyis venni fogsz egy olyan pergetőbotot, ami pont megfelel az adott műcsalinak, amivel horgászni szoktál, illetve veszel olyan döglött halas fenekezőbotot, ami pont megfelel az igényeidnek. Addig is válassz egy jó 270cm-es horgászbotot, körülbelül 10-40gr közötti dobósúllyal (nem, nem vagyok hülye, tudom, hogy grammban van megadva és az tömeg, de így használjuk).

Az írásom pillanatában a Savage Gear horgászbotjait javasolnám, például ezt. Nem azért, mint ha a Berkley, az Abu Garcia, a Daiwa vagy a Shimano ne lenne elég jó, hanem mert a Savagegear olyan cég, ami láthatólag nem ül a babérjain, hanem szeretne terjeszkedni és ezt minőségi horgászbotokkal és a prémiummárkákat is felülmúló teljesítménnyel teszi. De tényleg, a botjaik nagyon jók és amennyiért adják, annyiért meg különösen nagyon jók.

Mi is kell ehhez?

• Egy pergetőbot, 240cm-270cm-300cm és 10gr és 50gr közötti dobósúllyal. Minél hosszabb, annál jobb lesz vele döglött hallal horgászni, minél rövidebb és kisebb a dobósúlya, annál jobb lesz vele pergetni.
• Egy atombiztos, elsőfékes orsót. Ha spórolni akarsz, ne az orsón tedd. Egyfolytában tekergetni kell és dobálni vele, semmi nem megy olyan hamar tönkre, mint egy pergetőorsó. Ha olcsóbbat veszel, mert csak az jön ki a keretből, akkor készülj fel rá, hogy hamar, akár egy vagy két éven belül esedékes lesz a cseréje. Én most ezt venném, ha kezdenék.
• Gumihalak. Ne hagyd magad rábeszélni másra, annyira jók a mostani gumihalak, hogy csukát és süllőt is szépen lehet velük fogni. Kérd meg a horgászboltost, hogy adjon egy csomagot, amit csukára ajánl és kérj egy csomaggal, amit süllőre.
• Kérj hozzá ólomfejet is. Ezeket más néven twisterfejeknek is nevezzük. A vízhez kell vásárolnod, sodrósabb folyóban nagyobbra lesz szükséged.
• 0.16mm-es fonott zsinór. Spiderwire vagy PowerPro.
• Fenekezéshez 20-30gr-os pálcikaólmok.
• Süllőzőhorog. Ez megtévesztő, mert csukára pont ugyanolyan jó. Konkrétan minden híreszteléssel ellentétben jobb, mint a háromágú horog. Szuperül akad, gyorsan beforgatja és nem okoz károsodást, ha esetleg mélyre nyeli. A horgászboltossal érdemes egyeztetni a méretet, mert minden gyártó máshogy adja meg. Körülbelül 4 centis horogszárú horgot érdemes venni.
• Merítőháló

Ezzel már le lehet menni bárhova. Nem vallasz szégyent, ha csapódni kell a haverokhoz és igazán nagy halakat is nagyon simán meg lehet vele fogni, talán a harcsák kivételével. Az egy teljesen más liga. Sajnos ez a szett sincs meg negyvenezer alatt, de használtan kicsit lehet csökkenteni az áron. Illetve meg lehet örökölni levedlett cuccokat is, amivel szintén spórolhatunk.

“Áh, ez engem nem izgat, legyezni akarok, rakósbotozni akarok, bojlizni akarok, tengeri trollingolni akarok nullkilométeres horgászként többszázezres cuccokkal” szint

Egy tanácsot tudok adni: kezeltesd magad.

Vannak a horgászatnak mindenféle hajtásai, a matchezés, a harcsázás, a dropshotozás, a márnázás, a bolognai botozás, a lékhorgászat, a mormiskázás és sok más. Nem is tudok kitérni mindegyikre, mert annyira sok van és annyira kevéshez értek. Azt tudom tanácsolni, hogy csak akkor ugorj be valamelyik speciális módszerbe, ha van a közeledben valaki, aki nagyon ért hozzá és szívesen megy veled. Előtte azért próbálj ki minden mást is, mert nagyon fájdalmas lehet a váltás anyagilag. A horgászatra is érvényes, hogy érdemes végigmenni a szamárlétrán.