Irodalom

Kockás házinadrágban ült a bepárásodott ablak előtt. A tenyerével törölt rajta egy tiszta foltot; “Maszatos lesz.” – gondolta, de nem

Már csak másfél éve volt hátra a jól megérdemelt nyugdíjba vonulásig. Miután évtizedekkel korábban leszerelt az Idegenlégióból, majd a kiváló

Szívből gyűlölte az anyósát. Az a szipirtyó ott tett neki keresztbe, ahol csak tudott. Miután elvégezte a főiskolát és agrár

Állt a napsütötte tengerparton, hallgatta a jóllakott sirályokat. A partra sodródott halakból lakmároztak. Valahol távol a horizonton hajók haladtak konvojban.

Megolajozta a láncfűrészt. Régi barát, a negyven köbcentis Husqvarna 440 soha nem hagyta cserben. Megbízható kétütem. Az erdőgazdaság felügyelőjével jót

Az alacsonyan szálló felhőket nézte a sokadik ájulásból eszmélve. Alig két hete volt a lezárt városban. Enyhe köhögéssel kezdődött a

Állt a gáton. A zajlás távoli recsegését hallgatta. A túlparton egy felfúvódott tehén tetemét tolta maga előtt a jégtorlasz. Itt

Eltelt egy újabb hét. Már nem fájt a levágott kisujja. Az üszkösödő seb környékén rég elhaltak az idegek, jóformán semmit

Hátrakötözött kezekkel állt a rabszolgák ásta gödörben. A fakó, szürkéskék eget bámulta. Trónörökösként megtanulta, mikor hozza el a naptár az

Saláta. “Már megint egy kibaszott saláta.” – mormolta magában. Nem merte még félhangosan sem kimondani. A HR hat mikrofonja rögzítette

Bálványok. Amerre csak járt, mindenütt körbefogták a kozmopolita sokadalom imádott bálványai. Talmi próféták szentségtörő káromlásai zakatoltak a koponyájában. Vegyél! Még

– Ez ma már a hetedik, pedig még kilenc óra sincs. – mormolta magában egy cifra káromkodás után, kikecmeregve az

Napok óta alig aludt. Éjjelente a szoba különböző szegleteiből halk zizegés és motoszkálás zavarta fel. Gyűlölte a poloskákat. Alig várta,