HOLDKOMP

Kis lépés ez az árnyékos oldalon…

A csodás természetCelluloid

Kamera-láz

Nemrég volt szó arról, hogy miért nem repülök kamerával már egy ideje. Mert rájöttem, hogy egy magamutogató barommá válok tőle, és nem akarok halott HERO lenni, ugyebár.

Van ennek az éremnek egy másik oldala is, mert egyesek például attól őrülnek meg, ha kamera előtt szerepelhetnek. Amint feltűnik egy fotóapparát a közelben, az addig még akár teljesen normális emberek is totálisan meg tudnak hülyülni. Ilyenkor semmi sem számít, csak hogy megmutathassák a világnak, hogy ők különlegesek. Ott van például a Jackass, azok a srácok nem voltak normálisak, és rájöttek, hogy ezzel kurva sok pénzt lehet csinálni. De ők legalább őszintén voltak faszok, nem is volt ezzel semmi gond szerintem. Aki akarta az nézte, és jót tudott röhögni a bevallottan idióta szereplőkön.

A rosszabb eset az, ami teljesen ki tud borítani. Amikor hősünk megpróbál valamiféle ideológiát gyártani aköré, hogy most miért is csinál meg a kamera előtt valami őrültséget. Néha a tudomány van előcitálva okként, sokszor pedig a néző van megszólítva, hogy értsd meg, ezt érted teszem! Nem lenne sokkal egyszerűbb bevallani, hogy a kamera előtt csupán egyetlen egy cél lebeg a szeme előtt a delikvensünknek?

Szükségem van arra, hogy valaki foglalkozzon velem, csodálj kérlek!!!

Példának felhozhatjuk Steve Irwin esetét. Az ő szüleinek krokodil farmjuk volt, szóval úgy nőtt fel, hogy teljesen természetes volt neki a krokik és egyéb hüllők közelsége. Semmi gondot nem jelentett számára, hogy ezekkel az állatokkal bánjon, ráadásul szerette is csinálni. Hat évesen kapott szülinapjára egy 4 méteres pitont, kilenc évesen meg már le tudott fogni egy krokodilt, édesapja megtanította neki a technikát. Felnőve saját állatkertet üzemeltetett, mindezek mellett pedig természtettudóssá vált. Természetvédelemmel, herpetológiával, és sok más egyébbel is foglalkozott. A Krokodilvadász sorozatban tűnt fel először a képernyőkön, a feleségével mentek el közösen egy kis krokodil befogásra, nászút gyanánt. A sorozat hatalmas siker lett, emberek milliói borzongtak ahogy Irwin különböző veszélyes dögökkel birkózik egy mocsárban.

A probléma ott volt, hogy mindig sikerült valami indokot gyártani azért, hogy például miért kell ott rögtön kiugrani a csónakból, és rávetődni egy baszomnagy krokodilra. A kezdeti valóban kellemesen, oktatva szórakoztató formátum hamar megváltozott. A tudományos munka álcája mögé bújva gyakorlatilag adrenalinfüggő magamutogatássá vált a sorozat. Nem véletlenül harapott rá a South Park is, kapott is egy fricskát tőlük Irwin. Megjelent egy epizódban, hogy különböző veszélyes állatokat fogjon be, méghozzá csak azért, hogy feldughassa a hüvelykujját a seggükbe…

És most feldugom a hüvelykujjam a seggébe! Ezzel jól fölbaszom!

Ha átlépünk az elég erős gúnyon, akkor láthatjuk, hogy azért van benne némi igazság. Az öncélú magamutogatásnak már semmi köze nem volt a természetvédelemhez, vagy bármi érdemi  tudományos tevékenységhez. Csak a nézőszám számított, ahhoz pedig az kell, hogy minél extrémebb dolgokat láthassanak a nézők.

2003-ban sikerült messzire rúgnia a labdát, amikor a karján a néhány hónapos kisfiával egy kikúrt nagy krokodilt etetett, közönség előtt. Ez volt az a pillanat, amikor a fél világ egyszerre hördült fel, és küldte el az anyjába emberünket. És szerintem jogosan. Természetesen meg lett magyarázva, hogy egy pillanatig sem volt veszélyben a lurkó. Mhm.

Az ominózus eset

2006 őszén egy forgatás során viszonylag sekély vízben egy tüskés ráját vett észre Irwin, és fölé úszott. A rája azonban valamiért szerette volna megőrizni a segglyuka épségét, és mivel egyik oldalon a stáb úszott, a másikról meg jött a Krokodilvadász, így valószínűleg megijedt (nem tudom hibáztatni érte). A farkán lévő tüskét többször belevágta Irwin mellkasába, és elmenekült. A szúrások szívet is értek, nem is volt kérdés a halálos kimenetel. Ez volt az egyetlen halálos rájatámadás amit valaha is rögzített kamera. Bravó…

És tényleg anélkül, hogy gyalázni szeretnék egy halott embert, azért feltenném a kérdést. Vajon akkor is ilyen közel úszott volna a rájához, ha nincs ott mellette a stáb? Vagy akkor csak messziről megcsodálja, és megy mindenki a maga útjára? Ezekre a kérdésekre nyilván soha nem lesz válasz, mindenki döntse el maga, hogy mit gondol.

És hogy miért pont ez a szerencsétlen eset jutott ma eszembe? A youtube felajánlott egy videót, ezt itt:

Mit látunk itt? Kilenc éves a felvétel, és mintapéldája annak, amit eddig összehordtam a jelenségről. Egy NatGeós tudós felmászik egy döglött bálna tetemére, amiből épp nagy fehér cápák táplálkoznak. És hogy miért? Természetesen tudományos indoka van, hiszen csakis onnan lehet a legjobban megfigyelni a táplálkozási szokásaikat ezeknek a dögöknek. Én csakis a rothadó bálna hátáról lehet olyan képeket csinálni amik tényleg jók…

Apád faszát.

HOLDKOMP