Legkegyetlenebb hónap (remélem)
Költészet napi rendhagyás rögtön a hajtás után. Izgalom!
A simára koptatott József Attila (Petőfi, mittudomén) helyett valami személyeset, bár nem magyart illesztenék, sőt illesztek be az ünnep alkalmából, ilyenkor áprilisban mindig előkerül a Puszta ország, eredetiben a Waste Land Thomas Stern Eliottól, főleg mert a vers is ezzel kezdődik. A XX. század nagy okkult-modernista költőjétől a nagyon műveltek 2 sort szoktak ismerni, ebből a második a nyüszítéssel véget érés az Üresekben, bár az eredetiben az 4. Mint minden rendes nerd, elsőnek én is a White Wolf kiadó pózer gótpunk kiadványaiban jöttem szembe a nagy ember munkásságával, a Mage: the Ascension önfelébredt kamaszmágusai pl. a fentiek után viselik a Hollow Ones (szellemes magyarításban Holló Egyes) nevet, de J. Alfred Prufrock szerelmes éneke is volt flavor text a Nosferatu klánkönyvben. A költő fenti, leghíresebb univerzális műve jövőre 100 éves, sokoldalúságával máig megfejtetlen, a legelterjedtebb vélemények szerint a világháború utáni nihil leképezése. Nálam 2005 június tizedikéé, a számláról tudom, azóta kis túlzással minden tavasszal nekifutok a jelképrengetegnek, és próbálom megfejteni, tényleg olyan mély értelmű-e, vagy egymásra dobált szólamhalom, eddig eldöntetlen. Az első szakasz eleje eredetiben:
April is the cruellest month, breeding
Lilacs out of the dead land, mixing
Memory and desire, stirring
Dull roots with spring rain.
Winter kept us warm, covering
Earth in forgetful snow, feeding
A little life with dried tubers.
Vas István fordításában:
Április a kegyetlen, kihajtja
Az orgonát a holt földből, beoltja
Az emléket a vágyba, felkavarja
Esőjével a tompa gyökeret.
Tél melengetett minket, eltakarva
Felejtő hóval a földet, kitartva
Egy kis életet elszáradt gumókkal.
A kiterjedt folytatás, szintén mindkét nyelven és ha igaz, maga Eliot előadásában itt. Enjoy, ahogy a Coca-Colánál mondanák.