Leica karóra? – Sznob vasárnap speciál
Azok a kedves olvasóink, akik a kezdetektől fogva követték a holdkomp sznobériai különkiadásait, bizonyára emlékezhetnek rá, hogy a világ mostanra szinte legfölöslegesebb dolgaival, a cserélhető lencsés digitális kamerákkal és a mechanikus karórákkal kiemelten foglalkoztunk.
Hogy miért feleslegesek?
Mert az okos eszközök felülírtak minden korábbi szabályt, a legújabb mobiltelefonokba épített számítási teljesítmény a számítógépes fotográfia algoritmusaival a hagyományos fotoapparátoknál 90+ százalékban “jobb”, “szebb”, emberi fogyasztásra alkalmasabb, Insta-pozitív képeket készít a legügyetlenebb felhasználók kezében is, ennél fogva a digitális kamera, az ósdi kukucskálójával, a cserélhető objektívekkel múltidővé vált a túlnyomó többség számára.
A karórák piacát is ledominálta az okosság, ma már az Apple Watch eladási darabszámai felülmúlják a svájci óragyártók teljes évi kibocsátását, és ugyan okosóráknak csúfolják ezeket az eszközöket, az “óra” jelleg legfeljebb annyiban nyilvánul meg, hogy mutatják az időt, de régesrég előtérbe kerültek a fitnesz és egészség alkalmazások, miközben hatalmas piaca lett az érintésmentes fizetési megoldásoknak, a csuklón hordható számítógépek ebben különösen jeleskednek.
Miért számít üdítő kivételnek akkor egy újabb karóra bejelentése? Mert a Leicáról van szó és minden rendes vasárnapi sznob bugyinedvesítő álma egy (vagy több) Leica kamera és ennél fogva bármi ahhoz kapcsolódó túlárazott szar.
Mert azt azért tudni illik, hogy a Leica nem szarral gurigázik, amikor a szarral gurigázásról van szó, feltehetően saját túlárazó részlegük van, mert minden idők legdrágább kameráira lehetnek büszkék, nincs olyan árazási rekord a szegmensben, amit ne a német gyártó tartana, pedig erős a mezőny, hiszen például a Hasselblad kamerái megjárták a Holdat is. Oda-vissza.
Mi lehet az oka annak, hogy a piros pötty a hatalmába kerít és menthetetlenül ott is tart?
A példa kedvéért vegyük minden idők legunalmasabb reklámfilmjét, egészen kizárt, hogy ezt bárki önszántából végignézné:
44 perc vizuális pornográfia a fémmegmunkálás rajongóiak, a legkeményebb műfajból: egy tömbből marják ki a Leica T kamera vázát és azt is megtudhatjuk, hogy miért. Itt azért már fel kellene sikoltson a mindenkiben benne lakó kicsi Ábel.
A válasz márpedig pofonegyszerű: csak ezzel a fémdarabbal olyan iparművészeti alkotást kapunk a kezünkbe, amelyhez fogható előállítására egyetlen más kameragyártó sem képes, de még ha képes is lenne rá, nincs és nem is volt hasonló szándéka.
Ilyen előzményekkel talán nem csoda, hogy a Leica elérkezettnek látta az időt belépni a mechanikus karórák egyre inkább elnéptelenedő piacára, ráadásul hazai pályán, ugyanis nem egy svejci gyártót választott a saját márkás üdvöskék megtervezésére, hanem a germán Lehmann Präzision mérnökeire bízták a nemes feladatot.
A két cég közötti együttműködés különlegessége, hogy a Lehmann elsősorban a svájci ETA 2892 óraszerkezet házon belüli átalakításaival szerzett elismertséget, a Leica számára azonban egy teljesen egyedi mechanikus óraszerkezetet terveztek.
A Leica termékek formavilágáért Achim Heine professzor felel, a karórák is ennek megfelelően tükrözik a már ismerős koncepciót és dizájn kódot, amelyek a márka rajongói számára historikusan is ismertek.
A karórának kinéző karórák nem lennének Leicák, ha nem tartogatnának valami meglepetést.
Aki valaha is találkozott már karórával, az feltehetően tudja, hogy a pontos idő, esetleg dátum beállításához ki kell húzni a koronát, a másodpercmutató megáll (a legtöbb analóg karóra másodperc stopos), majd ha elvégeztük a műveletet, a korona visszatolásával az idő morzsái peregnek tovább.
A rendkívül fantáziadúsan L1 és L2 névre keresztelt modelleknél ez azonban egyáltalán nem így történik. A korona közepén egy a fényképezőgépek exponálógombjához hasonló nyomógomb található és azt benyomva lehet elkapni a pillanatot, megállítani az idő folyását.
Ennél menőbb allegóriát két kipusztulásra ítéltetett technológia ötvözésére nehéz lett volna kitalálni, de lám, mégiscsak sikerült.
Az árazásért felelős szakemberek természetesen ez alkalommal sem szerénykedtek, az L1 ára 10000 dollár, az L2-ért 14000 zöldhasút kérnek, ami lássuk be, méltányos, egy gyakorlatilag manufakturális óraszerkezetért és a hozzá tartozó körítésért.
A limitált példányszám tovább növeli a gyűjtői értékét, 500 darab készül az egyes modellekből, összesen hét Leica butikban indult meg az értékesítés 2022. február nyolcadikán, feltehetően ezzel sem célozták meg a világpiac ledominálását.
(short disclaimer: a szerző egy Leica T kamera elfogult tulajdonosa)