Miért van ilyen picsa hideg – A sarki örvény

A polar vortex tehet mindenről, ez folyik még a csapból is. De mi a lófasz az a polar vortex?

A szokásosnál melegebb a sarkkör körül a hőmérséklet – folyik még a csapból is. Az intő jel, amikor már az index is lehozza. Nagyjából mindenki megértette, hogy a sarkvidéki levegő elment szabadságra és míg az Északi-sarkon glottgatyában lehetne sífutni, addig Rómában befagy az egyszeri zsebtolvajok valaga.

Trump és talán Blue kivételével mindannyian régóta tudjuk, hogy a globális léptékű klímaváltozási folyamat sokkal nagyobb mértékben érinti az Északi-sark körüli régiót, mint a Föld más területeit. Az elmúlt napokban Norvégiában mértek mínusz negyvenkét fokot, míg a sarkon konkrétan plusz két fok van. Persze nehéz megmérni, hogy pontosan mennyi, de a műholdjaink kennek vágnak mindent.

A Jeges-tengeren vékonyabb a jég, mint eddig nagyjából bármikor, a hasonló időszakban. Árnyalja a helyzetet, hogy a megfigyelt időszak mintája picit sovány, de akkoris: mostanság igencsak csehül áll a jég. Abból is következtethetünk arra, hogy bizony ez nem épp a tágabb értelemben vett múlt ciklikussága, mert a jég az nem tegnap került oda és feltűnt volna, ha harminc évente megvastagszik.

Magyarán majdnem biztos, hogy szopó van.

Az elmúlt hónapban például a sokévi átlagnál jóval magasabb hőmérsékleteket mértek az északi sarkkör menti meteorológiai állomások: a Jeges-tenger felett, az Északi-sark környezetében, ahol ilyenkor már egész nap sötét van, 10–20 fokkal is melegebb van a szokásosnál. Ez persze így is kemény mínuszokat jelent, mégsem mindegy, hogy éppencsak elkezdett kásásodni a sör a teraszon, vagy szétrobbant minden doboz.

A kutatók egyöntetű vélekedése szerint az ijesztő változáshoz az is hozzájárult, hogy az Északi-sark vidékén idén még a korábbi évekhez képest is nagyobb mértékben olvadt meg a tengerjég, s ez hatással volt az időjárást befolyásoló sarki magas légköri futóáramlás, a polar jet pályájára. Ez az áramlás szállítja a meleglevegő utánpótlást.

Az mondjuk baromi jól látható, hogy a felmelegedés nem eredményez enyhe teleket. Lényegében a sarkvidéki levegő a fentiek hatására délebbre húzódik, ezért az Eurázsiai kontinens egész északi részén valami kibekúrt hideg van épp. Hasonlóan Grönlandon és Észak-Amerikában is.  Rendben, de miért?

Na, ez a polar vortex. Egy friss tanulmány szerint idén az úgynevezett sarki örvények eltolódásával, helyváltoztatásával kell számolnunk. A sarki örvények olyan nagy kiterjedésű légköri rendszerek, gyakorta viharzónák, amelyekről hitelesen csak Spacewolf tudna mesélni, ha nem lenne szabin, úgyhogy jórészt meg kell elégednetek az én konyhamagyarázatommal: ezek a légköri jelenségek jórészt a sarkkör vidékén mozognak, északról dél felé szállítva hideget. Ez a nagy örvénylés többnyire ott is maradnak északon és ezért volt nagyapáink idejében Szibériában, Alaszkában és Kanadában kibaszott hideg, most meg szúnyog és pisztrángtelepek.

Manapság azonban azt csinálja ez az örvény, hogy lemászik délre és ebből elkúrt nagy hidegek és hóviharok vannak. 2014-ben, amikor a new-yorkiak faszig álltak a hóban, akkor is az volt, hogy a sarki örvény elfoglalta az egész kontinensüket. Ezt mostanában az okozza, hogy hullámozni kezd és több centrumra szakad és több örvénnyé alakul és picsa hideg lesz tőle. Hozzánk például a hágókon és a szorosokon keresztül jön be, és mivel dög nehéz a hideg levegő, ezért általában csak egy zorallabb hidegfront tudja kimozdítani a helyéből.

Ambivalens módon pont tél végén jönnek a leggyakrabban. A friss kutatások arra is rávilágítanak, hogy a sarki örvény gyakorlatilag megkettőzött formában létezik. Az egyik a sztratoszferikus sarki örvény, amely csaknem 20 kilométerrel a földfelszín felett, a magas légkörben kavarog, a másik pedig lejjebb, a felszíntől számítva 5–10 kilométeres magasságban található troposzferikus, alsó légköri társa.

A meteorológiai előrejelzésekben rendszerint az utóbbi, viszonylag kisebb magasságokban található örvény szokott szerepelni, mely könnyen le is szakadhat, és így egészen délre szállíthat fagyos levegőt, például New Yorkba, ami – bármennyire hihetetlen – Isztambullal vagy Nápollyal azonos földrajzi szélességen fekszik. Az új kutatások tükrében azonban a sztratoszferikus sarki örvény játszik nagyobb, bár sokkal finomabb és közvetettebb szerepet a közepes szélességek téli időjárásának befolyásolásában.

Az utóbbi három évtized műholdas adatait elemző brit és kínai éghajlatkutatók szerint a sztratoszferikus sarki örvény fokozatosan helyet változtatott, s Ázsia és Európa felé mozdult el a vizsgált periódusban. Ám ez a sarkvidéki gyengülés nem jelenti, hogy enyhébb telek lesznek. A magasabb légköri örvények eddig kordában tartották a “hideg levegőt”, de ha gyengül a sarkköri örvény, akkor kiáramolhat a hideg és ezért jöhet a közepes szélességeken a nettó frigó.

A sarki örvények gyengüléséről már korábbi kutatások is beszámoltak, de a mostani az első, ami azt állítja, hogy a tél utolsó harmadában, tipikusan februárban ezek az örvények az észak-amerikai kontinensről Európa és Ázsia felé helyeződnek át, s ez épp Észak-Amerika keleti részén teremt kedvező körülményeket a zord meteorológiai viszonyok kialakulásához. Márpedig a márciusi lehűlés határozottan ellentétes azzal a globális melegedési folyamattal, amit az üvegházhatású gázok növekvő légköri koncentrációjának tulajdonítanak a kutatók, sőt részlegesen kompenzálja is azt.

A Nature-ben 2014-ben megjelent tanulmány legérdekesebb része szerint viszont a sztratoszferikus sarki örvények helyváltoztatása összefügg a Jeges-tenger jégpáncéljának egyre nagyobb mértékű zsugorodásával, télen sem teljes mértékű regenerációjával. Ráadásul torzítja a jelenséget, hogy Eurázsiában a gyakori havazás miatt megnőtt az albedó, magyarán világít az egész kontinens, mint a tücsök picsája. A korreláció kétségtelen, kérdés, hogy van e összefüggés a sarkvidéki örvény elmozdulásával és a jégolvadással.

Judah Cohen, az Atmospheric Environmental Research magán klímakutató intézet munkatársa szerint a behavazott felszín olyan atmoszferikus hullámokat gerjeszt, amelyek destabilizálják és gyengítik a sarki örvényeket is. Cohen hipotézisét többen vitatják, különösen azok, akik a kínai–brit kutatás mögül is hiányolják a korrekt ok-okozati összefüggést.

Annyi bizonyos, hogy az olvadó sarki jég és a gyengülő poláris örvények közötti összefüggést remekül lehet tanulmányozni ezekben a hetekben, amikor a sarki tengervizek a szokásosnál magasabb hőmérséklet miatt nehezen akarnak befagyni.  Ám a sarki örvények várható elmozdulása idén és az elkövetkező években is olyan bizonytalan légköri helyzethez vezet, ami egyáltalán nem zárja ki akár rég látott kemény, havas telek beköszöntét sem.

A korai sarkkutatók már megfigyelték, hogy az Antarktisz körüli tengerjég alig-alig változott a felfedezések óta eltelt száz év alatt – dacára az évről évre regisztrált hőmérsékleti rekordoknak. Ez ráadásul ellentétes azzal a folyamattal, amit az Északi-sark körül, az Arktiszon tapasztalunk. A felfedezők korában 5-6 millió négyzetkilométert borított a sarki jég, ami nagyjából megfelel a manapság mért 6 millió négyzetkilométernek.

Bálnavadászhajók feljegyzéseiből tudjuk, hogy a múlt század ötvenes éveiben a tengerjég ennél is nagyobb területet foglalt el, s ehhez képest manapság kétségtelenül kevesebbet mérünk. Mindez azt jelenti, hogy az Antarktisz körüli tengerjég kiterjedése inkább határozott fluktuációt mutat a 21. században is, mintsem egyértelmű csökkenő trendet követne, sőt az elmúlt 30 évben, a kutatók nem kis megrökönyödésére, enyhén növekszik is.

Szóval akkor most mi a lófasz is van? Hideg bazmeg, hideg.