A Tátrába vezető úton életem egyik leghosszabban tartó és legkínosabb dallamtapadását voltam kénytelen megtapasztalni, ugyanis valamilyen oknál fogva folyamatosan az Érzés című EDDA-szám refrénje ment a fejemben. Az sem segített sokat, hogy a ködben és az esőben botorkálva a szálláshoz a sötétben segítőkész útítársaim időről időre felordítottak, hogy MINDEN ÚÚÚÚÚÚÚT (sajnos ketten is tudtak énekelni, … Continue reading Mint hulló kő – kösz!