A depresszió nem hiszti, hanem betegség

A depresszió az egyik legszarabb betegség, ami létezik.

Magyarországon azért is sokáig kellett harcolni, hogy ne csak hivatalosan ismerjék el betegségnek, hanem a hétköznapokban is. Ma is ismerős a “lelkizik”, “nyavalyog, pedig semmi baja”, “szedd már össze magad”, “mi bajod van, mindened megvan” és társai. A gyógymód pedig rendre a “két kurva nagy pofon kigyógyítana belőle “, és a “ha kint kéne kapálnod a földeken, egyből nem érnél rá lelkizni”

A depresszió betegség. Nem divatos lelkizés, nem unatkozó úrinők nyavalyája, és a frissen szült anyák sem jókedvükben kerülnek a depresszió állapotába. Nem segít rajtuk a két nagy pofon, sem a földeken kapálás, sem a házimunka és egyéb kibaszott,  “alternatív” gyógymódok.

A biokémiai magyarázat a neurotranszmitterek egyensúlyának felborulását tartja elsődlegesnek. A neurotranszmitterek olyan agyi vegyületek, amelyek üzeneteket szállítanak egyik idegsejttől – neurontól – a másikig. A depresszió esetében a figyelem a noradrenalinra és a szerotoninra irányult. A vélemények megoszlanak a tekintetben, hogy ezek a vegyületek milyen módon hozzák létre a tünetegyüttest: egyesek szerint a noradrenalin- és szerotoninrendszer, illetve a többi neurotranszmitter-rendszer kölcsönhatása a fontos, mások szerint a szerotonin a “karmester” szerepét tölti be: alacsony aktivitása felborítja a kényes egyensúlyt, és depresszió alakul ki.

Dr. Szemerédy Viktória

Ez csak az egyik lehetséges ok a sok közül. Fontosnak tartok idefűzni egy személyes megjegyzést: nálam a depresszió és a pánikbetegség kéz a kézben jár, és utóbbi sem tiramisu. Nekem az a szerencsém van a szarban, hogy a depresszióm unipoláris.

Az unipoláris depressziót a hangulati és az érzelmi élet zavara, a gondolkodás meglassulása és az aktivitás csökkenése jellemzi. Olyan állapot, amelyben az élet sivárnak, terhei nyomasztónak tűnnek. A hangulati élet zavarait testi tünetek jelentkezése kíséri. Elnevezésében az “unipoláris” azt jelöli, hogy a hangulat csak egy, méghozzá negatív irányban tér el, és nem kíséri időszakos felhangoltság.

Dr. Szemerédy Viktória

Most nem akarom beidézni Dr. Szemerédy Viktória egész cikkét., úgyhogy mondom tovább a saját szavaimmal, de a linkelt cikket mindenképpen ajánlatos elolvasni.

Nekem az a tapasztalatom, hogy a hétköznapi életben azok az áldottak, akik nem szembesültek még ezzel a betegséggel, egyszerűen nem tudnak vele mihez kezdeni. Utálom, amikor éppen egy depressziós fázisban vagyok, és erre a barátaim olyat mondanak, hogy

  • Jaj, szedd már össze magad
  • Most mi bajod, örülj az életnek
  • Ki kéne kapcsolódnod
  • Foglald el magad
  • Járj bulizni
  • Nem kell annyit gondolkodni

Ugyanezeket a fasza érveket, légyszíves, sorold fel mondjuk egy lámpaoszlopnak. Na, körülbelül ugyanennyit segít depressziónál.

A depressziós beteg nem lelkizik, nem unatkozik, nem nincs jobb dolga, HANEM SZARUL VAN, és nem a saját jószántából, mert annyira jó dolog olyan depisnek lenni, hogy mingyá öngyi lesz.

Mit NE mondj egy depressziós betegnek:

  1. Sokan sokkal rosszabbul vannak, mint te
  2. Az élet nem igazságos
  3. Fejezd be az önsajnálatot
  4. Ja, tudom milyen érzés, én is egy hétig depiztem, amikor a kutyám meghalt
  5. Ha emberek közé mész, elmúlik
  6. Igyál gyógyteát
  7. Afrikában meg éheznek
  8. Jódógába’ nem tud mit csinálni (ez príma érv a melegekre is)
  9. Ne ilyen szar gyógyteákat igyál, bassz be és másnap minden rendben lesz

(kösz a kiegészítést, summerman)

Apád. FASZÁT.

Mivel tudsz segíteni egy depressziós betegnek:

  1. Nem vagy egyedül
  2. Fontos vagy nekem
  3. Megöleljelek?
  4. Nyugodj meg, nem vagy őrült
  5. Veled vagyok, támogatlak
  6. Nem tudom ugyan, mit érzel, de elhiszem, hogy rosszul vagy

A négyes pontot nagyon fontosnak tartom. A depressziós beteg nem hülye. Ha éppen nem valami életkrízis váltotta ki nála a depressziós fázist, csak “simán” jött a dolog, akkor a betegséget még a bűntudat is tetézi. “Mindenem megvan, van jó munkám, vannak barátaim, van mit ennem, van fedél a fejem felett, szép az idő, én meg rosszul vagyok.” A legnagyobb köcsögség mindezt a depressziós beteg orra alá dörgölni. Pláne, ha az illető maga is tudatában van mindennek, és olyan szinten küzd a bűntudattal, hogy saját épelméjűségét is megkérdőjelezi.

Milyen érzés depressziónak lenni?

Körülbelül olyan, mintha egy fekete burkolat venne körül, ami kicsit vízesés jelleggel viselkedik. Te hallod az embereket, ők is téged ,látjátok egymást, de nem tudsz kinyúlni a fal mögül, és elérni őket. Olyan, mint egy rossz varázs. A világ színes, hangos, és egyensúlyban van, de rajtad átok ül, ami pont annyira torzítja a hangokat, fakítja a színeket, és billenti meg a talajt, hogy te ne találj fogást.

Mit tehet maga a depressziós?

Nekem a festés segített. Másoknak a zene. Megint másoknak a sport. Rengeteg lehetőség van, de ami nagyon fontos,  és elhagyhatatlan: a társaság. Olyan barátok, akik fogják a kezedet, megértik, hogy rosszul vagy, és nem akarnak “kirángatni” belőle. Türelem és megértés. Ez a kulcs.

Ha pedig látod egy ismerősödön, hogy komoly a baj, ne félj lépni. Az öngyilkosság egyik vezető oka a lelki betegségek, és egy öngyilkosnak utána már mondhatod, hogy csak két nagy pofon kell neki, vagy menjen a földekre kapálni. Egyik sem fog segíteni, ahogy azelőtt sem segített.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!