Najó, tényleg elég a telefon!

Igen, vannak helyzetek, sőt, a legtöbb helyzet olyan, hogy családi snapshotokhoz, vagy nyaralós fotókhoz bőven elég a telefon. Számtalan helyzet van, ahol rettentő jól használhatók és Chase Jarvis szavaival élve: az a legjobb kamera, ami nálad van. (Chase Jarvis egyébként nem valami nagy öreg, hanem egy kigyúrt, sármos kis fiatal takony, aki baromi jól fotózik, de róla még lesz szó.) Ebből kifolyólag az utóbbi évek fejlődése a telefonokba épített fényképezőgépek tekintetében fantasztikus és remélem, hogy nem is áll meg. Nem keveset használom én is a telefonomat fotózásra, hiszen az utcai snapshotok és a mindenféle elkapott pillanatok így örökíthetők meg a legjobban.

De talán pont ezért tudom, hogy hol áll meg a telefon használhatósága és hol vannak a határai.

Tudom, hogy idegesítő tulajdonságom, hogy a szenzorméreten lovagolok, de térjünk egy pillanatra vissza a szenzorméret szemléltető ábrához, aminek különféle változatait már többféleképpen bemutattam. Az egyszerűség kedvéért a FF méret többszörösét kitevő Medium Format szenzor nem szerepel ezen a diagramon, viszont az MFT, vagy 4/3″, vagy M43 szenzorméret igen. Lényegében minden, ami az alatt van, a kompakt kamerák és a telefonok territóriuma. A coll az elnevezésben rendkívül megtévesztő, kis matekolás után rájöhetünk, hogy semmi közük sincs a valóságos méretekhez.

A telefonos képek a kis szenzorméret és a kis objektív és az ezzel álságosan “nagynak” beállított rekesszámok konkrétan szart sem érnek sötétben, de már szürkületben sem. Aki fotózott már esti panorámát, az tudja, hogy miről beszélek: a tragédia egy hízelgő szó arra, amit megörökítenek. Igazából már az M43 szenzorok is borzalmasan szarok, de ott a hihetetlen komoly stabilizátor lehetővé teszi, hogy pár másodperces expozíciókat is csináljunk és a kép akkor se legyen homályos. Sajnos ilyen szofisztikált rendszer a telefonokra jelen cikk írásának pillanatában nem áll rendelkezésre, pedig igény volna rá.

Az iPhone képstabilizátora azonban példás. Videózás közben olyan hihetetlenül jó minőségű képet készít, mint ha valami olcsó steadycammel csinálnánk. A felvétel minősége megfelelő fényviszonyoknál pedig olyan, hogy nem is olyan rég még pár nagy filmes a kezét lábát összetette volna hasonlóért. Mint ahogy ragyogó napsütésben és szépen kiválasztott fényeknél, relatíve mozdulatlan fotótémáknál a telefon is tud varázsolni.

A kis rekeszek átka, a kromatikus aberráció (lila meg zöld vonalak a kontúrokon) szofveresen jól korrigáltak – részlet tulajdonképpen alig veszik el a képekből, illetve a fix lencse miatt a torzítás gyakorlatilag ki van küszöbölve. A telefon két, mindennapi ember számára is érezhető hátránya a “zoom”, azaz a fókusztávolság változtatás képességének hiánya, illetve a sötétben készült képek szar minősége. Az a hátrány, ami főleg tapasztaltabb fotósoknál kerül elő, nevezetesen a shallow depth of field pedig valami, amit a közelmúltban kezdtek el, szintén szoftveresen emulálni.

Nos mindhárom problémára elfogadható megoldást nyújtanak a két kamerás telefonok. Ezek szoftveresen dolgozzák össze a képeket, tehát kapásból duplaakkora szenzorfelületről beszélünk, mint egy sima telefon esetében, illetve képesek arra, hogy a portrészerű megjelenést szintén algoritmusok alapján szimulálják. Hasonlóképpen megoldást jelentenek a zoom problémára: jellemzően más más a fókusztávolságuk, ezért megoldható velük távoli fotótárgyak fotózása is. Legalábbis olyan mértékben, ami egy nyaralásra szükséges.

Persze ezek egyelőre csak alkalmi fotózásra jók, jól látszik például a fenti képen, ahogy a lány hajának alsó részénél a rendszer zavarba jön és bizonytalan, homályos pacnikat készít. Hasonlóan rossz a helyzet, ha nem homogén a háttér, hanem térben változatosan helyezkedő elemek vannak benne. De kezdeti próbálkozásnak több, mint ígéretes.

Ami várható irány, az a stabilizátorok fejlődése. Sajnos ebben a fizika fog korlátokat szabni, ahogy az új Olympus gépeknél a szó szoros értelmében a Föld forgása már megzavarja a gyroskópot. Ami mondjuk már önmagában fantasztikus siker lenne, ha telefon szintjén akár csak hasonlót lehetne megvalósítani.

Nyilván nem számíthatunk csodára, a fotonok azok fotonok, de fejlődésnek még bőven van tere a jelenlegi képalkotási képességről. De nem is ez a fontos: a kamera csak egy eszköz, ami segít megvalósítani a kompozíciót és támogat minket abban, hogy a megfelelő pillanatban, a legjobban kiválasztott fények mellett megörökítsük a látványt. Mindig a fotós számít a kamera mögött.

Legyen inspiráció minden telefonos fotósnak így a végére a Digital Photography School gyűjtése a legkirályabb iPhone fotósokról. Van hova fejlődni a jelenlegi technikai képességekkel is. Csak fény kell. Meg utómunka.