Olga hat hónapos terhes volt. Felvette a legszebb selyem ruháját. Másnap elvetélt.
Joszif Visszarjonovics maga is költő volt, szerette az irodalmat.
Annak ellenére, hogy a grúz származása nem igazán emelhette volna az uralkodó osztályba, Lenin árnyékában szép kis kommunistaként felkapaszkodott a Párt legfelsőbb köreibe és átvette a hatalmat.
Borisz Paszternak költőként eleinte semleges volt a forradalommal kapcsolatban, Trockij 1922-ben elő is vette, hogy miért nem élteti a kommunizmust, amikor a kortársai már mind beálltak a sorba. Viszont istenítette Majakovszkijt, annak halála után még évekkel is ódákat írt róla. Majakovszkij volt a legjelentősebb szovjet költő, aki annyira rajongott a szocialista rendszerért és a forradalomért, hogy amikor ráébredt annak visszásságaira, egyszerűen szíven lőtte magát és az ebből adódó keserűség elkísérte Paszternakot élete végéig. Majakovszkijé lett a harmadik legnagyobb temetés a sztálini időkben, szóval elég komolyan vették az életművét.
Rá két évre Sztálin felesége is szíven lőtte magát, mert az ura megcsalta, ekkor Paszternak írt egy személyes hangvételű levelet Sztálinnak, hogy mélységesen sajnálja, de valahol megérti, mert ő is épp megcsalta a feleségét.
Innentől kialakult valami személyes és Sztálin úgy döntött, hogy védelmébe veszi a költőt, pedig a titkosrendőrség már rég elvitette volna, valószínűleg kivégzés lett volna a sorsa, de maga Sztálin akadályozta meg, hogy a lakásában rendszerellenes felolvasásokat tartó Paszternak bajba kerüljön.
Az egy szent őrült, hagyjátok békén
Viszont a szeretőjére nem vonatkozott a védelem. Olgát bezárták Moszkva legkegyetlenebb börtönébe és amikor kiderült, hogy terhes, Paszternak rendre leveleket küldött neki, várva az áldást.
Olga egy nap értesítést kapott, hogy találkozhat a szerelmével, ekkor volt hat hónapos terhes. Beültették egy elsötétített autóba és elvitték a városon belül egy másik helyre. Ahol miután lépcsők hosszú során levezették egy pincébe, rothadó hullák szaga fogadta, bezárták a moszkvai hullaházban oszló tetemek közé. Azt hitte, ahogy ott állt a legszebb selyem ruhájában, amit az anyja csempészett be hozzá, hogy a hullák között ott van Borisz is és másnap elvetélt.
Paszternakkal közölték a hírt és bontatlanul visszaadták neki a leveleit. Őrjöngött.
Úgy volt vele, hogy minden mindegy, még kritikusabb lett a rendszerrel. Sztálin persze hagyta, csinálja csak, úgy sem lesz semmi foganatja.
Olgát elküldték négy évre munkatáborba.
Paszternak ekkortájt kezdett írni alteregójáról a forradalom idején játszódó regényében a Zsivágó doktorban, ami egy költő vívódásait jeleníti meg, de most a tartalmi részébe nem mennék bele, nem ez az érdekes, aki akarja úgyis elolvassa.
A kéziratot egyébként Olga szerkesztette miután letöltötte a büntetését és a regény Lara nevű szereplője róla lett mintázva.
Nagyjából 20 év kellett, hogy kiadásra érett legyen a mű, be is harangozták a központi kiadó lapjában a megjelenését, azonban a cenzúra letiltotta, mert Hruscsovnak nem tetszett. Jellemző volt ez a kézi vezérlés, Sztálin maga is élt vele. Sztálin erősen paranoiás volt, kivégeztette az orosz hadvezetés háromnegyedét amikor tartott valami puccsszerűségtől, de megvetette a kétszínűséget. Még a harmincas években felhívta személyesen telefonon Paszternakot, hogy hallott-e arról, hogy az egyik barátja írt róla egy csúfolódó verset. Paszternak nem csak hallott róla, de fel is olvasta neki a Sztálint kritizáló pamfletet amikor összefutottak az utcán. Kitérő választ adott, Sztálin erre feldühödött, hogy milyen barát az ilyen, miért nem áll ki érte? Azzal felrakták egy vonatra, irány a munkatábor, de már a vonaton életét vesztette.
Szóval Hruscsovnak nem annyira tetszett a regény, ezért nem ment át a cenzúrán. Mit volt mit tenni Paszternak eljuttatta egy olasz kommunista kiadóhoz, aki látott benne fantáziát és tizennégy nyelven meg is jelentette 1957-ben. Csak oroszul nem.
Itt lépett közbe a CIA, akik fogták és az orosz eredetit elkezdték osztogatni az 58-as brüsszeli világkiállításon a szovjet pavilon mellett. Ezer példánnyal készültek, abból 395 jutott el a Szovjetunióba, ilyen-olyan módon, akár laponként a ruházatba rejtve becsempészve. Nem döntötte meg a rendszert, viszont Hruscsov dühét sikerült vele kivívni, mert ez igencsak egy propaganda művelet volt. Annak ellenére tudott róla mindenki, hogy a kiadót Hágában találták meg, tehát közvetlen összefüggés nem volt a CIA felé, de azért a szovjet titkosszolgálatok sem voltak teljesen hülyék.
És akkor váratlanul jött a hír: a regény irodalmi Nobel-díjat kapott. Erről is tudható volt, hogy nem maga a regény ért ennyit, ez is része volt a politikai propagandának. Paszternak visszautasította a díjat, sem a pénzt, sem pedig a könyv világszerte értékesítéséből befolyt jogdíjakat nem vette át élete során, később a fiának adták oda a Nobelt, amikor a család úgy döntött, hogy az enyhülő hidegháború ezt megengedi.
A könyv a Szovjetunióban 1988-ban jelent meg végül hivatalosan, azonnal bestseller lett. A Nobel listába pedig utóbb úgy került be, hogy a “Visszautasította” helyett “Politikai kényszerből nem vehette át” lett.
Paszternak haláláig hűséges maradt a szeretett Oroszországához, mindvégig így nevezte.
A Szovjetuniót pedig gyűlölte.
